Üzletasszony akartam lenni – a PR véletlenül jött
Hogyan lett marketinges, márkaőr?
Eredetileg külkereskedő voltam, és mindig is üzletasszony szerettem volna lenni. A PR-ról akkoriban nem sokat tudtunk itthon. Aztán egy telefonhívással kezdődött minden: volna-e kedvem részt venni Magyarország első PR-ügynökségének alapításában? Akkor még azt sem tudtam, mi az a PR. De szerettem úttörőnek lenni – úgyhogy belevágtam. Innentől szépen egymásra épültek a területek: PR, reklám, stratégia, marketing, branding, itthon és külföldön egyaránt.

Volt mélypont?
Szakmai kétely sosem. Fáradtság, kimerültség? Persze. De azt, hogy ez nem az én utam, soha nem éreztem. Én azok közé tartozom, akik tényleg szeretik azt, amit csinálnak. Gyerekkoromban énekesnőnek készültem, később festettem, verseket írtam, lakberendeztem. A kreativitás számomra nem szakma, hanem működésmód.

Mit tanácsolna egy fiatalnak, aki kreatív szakmát választana?
Nincs általános recept. Mindenki másképp fejlődik, más inspirálja, más akadályokkal küzd. Az viszont biztos: nyitottnak kell lenni. Sok impulzus, sok közösség, sok élmény – ezekből építkezünk.

Purpose, fenntarthatóság, energia – hogyan marad friss egy „elhasználódott” fogalom?
Mennyire van szüksége ma a márkafogyasztónak, az embernek, a bármilyen fogyasztónak, nevezzük ügyfélnek ma a szellemiségre?
Azok a vállatok, akik purpose vezéreltek, azoknak sokkal egyszerűbb a dolga. Főleg, hogyha azzal a purpose-szel tudunk azonosulni. Ügyfélként, munkatársként, minden módon. A purpose az energetikában kristálytiszta. Ha az ember reggel kimegy a kávéfőzőhöz, vagy a hűtőből ki akarja venni a narancslét, akkor a mi purpose-ünk rögtön ott jön vele szembe. Ez mind működik az életünkben.

A fenntarthatóság ma egyszerre közhely és kulcstéma. Mit tehet egy energetikai vállalat, hogy ne váljon üres buzzworddé?
A fenntarthatóság önmagában valóban statikussá vált. Nem a tartalma, hanem a szó. Mi a dinamikát keressük újra: új nyelvet, új csomagolást. Amikor 15 éve összegyűjtöttem a műanyagpalackokat a tárgyalókból, vagy beállítottuk az első elektromos autókat, még magyarázni kellett. Ma már mindenki érti: az energia korlátos, a hatékonyság érték. A fenntarthatóság ezért része a márkánknak – és felelősség is. Ez nem egy elvont dolog, és az ügyfelek igenis nyitottak arra, hogy jobbá tegyék a gyerekeik életét, a saját életüket. Azt pedig nem is kell magyarázni, hogy a versenyképessége mennyivel nő, ha az energiáját, az energiafelhasználását tudja egy cég kontrollálni és optimalizálni.

A márkát nem a marketingosztály építi, hanem az egész vállalat
Lehet-e hosszú távú márkahűség egy ilyen turbulens világban?
Abszolút. Az E.ON márka idén 25 éves, és vannak ügyfeleink és kollégáink, akik 25 éve velünk vannak. A márka érzelmi kötést jelent – de csak akkor, ha hiteles vagy. Nem tökéletesnek kell lenni, hanem őszintének. A hibákat be kell ismerni, és ki kell javítani. A lojalitás így épül. Van egy közös tudásplatformunk, és mi mindig fejlődünk. Az E.ON akadémia tudásanyaga állandóan megújul. A vezető csapat nagy része együtt ment át az összes vállalatfejlődési szakaszon, és ez nagyon jó! Bemegyünk együtt egy terembe, egymásra nézünk, és tudjuk, hogy a másik hogy működik, mit akar, mik a vágyai, álmai, szakmai céljai, és sokkal gyorsabban tudunk kompromisszumokat, vagy jó megoldásokat együtt találni.

Igaz, hogy a belső kultúra az egyik legfontosabb ereje egy márkának?
A Covid után felértékelődött a kapcsolódás. A csapatépítéseket korábban erőltetettnek gondoltam, ma szükségszerűek. A csapat akkor működik jól, ha odafigyelünk egymásra. Egy karácsony előtti, fáradt este például bulvárhírekkel „hangoltam át” a kollégákat – az energia azonnal megváltozott. A kommunikáció empátia kérdése is.

Verseny, alázat, kiválóság
Hogyan lehet a gyorsuló versenyben helytállni?
Úgy, hogy tudod: az üzlet a legnagyobb sport. Folyamatos tréning, folyamatos növekedés. És ha valaki más jobb – azt el kell ismerni. Az alázat ma ritkaság, pedig nélkülözhetetlen.

Adat vs. varázslat: mi marad a marketing lényegéből?
A mai marketing egyre inkább adatvezérelt. Hova fér még be a megérzés, az intuíció?
A varázslás része továbbra is ott van, de üzleti nyelven kell tudni beszélni. A számok, a konverziók, az insightok csak akkor nyernek értelmet, ha értjük a vállalat működését. A marketing akkor jó, ha üzleti eredményt hoz. Értenünk kell a közösséget, a közös célokat, és hogy mitől sikeres a vállalat. Ha sikeres a vállalat, és sikeres a márka, és sikeres a marketing, az egy pozitív dolog. Olyan, mint egy rapid randin megtalálni életünk szerelmét. De ez win-win kell, hogy legyen. Szerintem azok a cégek, ahol van ez az emocionális energia, hogy te szeretsz bejárni, szeretsz dolgozni – persze nem kezd idealizálni, hogy mindig minden rózsaszín, és mindig minden csodálatos, de hogy alapvetően rendben vagy, és alapvetően mi együtt tudunk működni, és alapvetően nagyon jó célok érdekében dolgozunk mi együtt -, akkor ez a konverzió számokban is, meg emóciókban is jól működik. A díjak szépek, de ha nem csatornázódnak át sikerbe, akkor mit érnek?

Ügynökségek előtt paradigmaváltás
Milyen protokoll alapján dönti el, hogy milyen külső partnereket, beszállítókat von be a közös munkába?
Most futnak nálunk a nagy tenderek, és azt látom: nagyon gyorsan át fog alakulni a piac. A mesterséges intelligencia olyan technológiai ugrást hoz, ami exponenciális, nem lineáris. A jelenlegi üzleti modellek nem biztos, hogy tarthatók lesznek. Aki megújul, marad. Aki nem, az nehéz helyzetbe kerül.

AI vs. ember – kinek kommunikálunk két év múlva?
Két év múlva az embereknek vagy az algoritmusoknak kommunikálunk majd?
Én még mindig az embereknek, de lehet, hogy az algoritmus választ helyettem szolgáltatót vagy csomagot. A machine-to-machine kommunikáció biztosan teret nyer, de az ember ott lesz a végén. Legalábbis ameddig hagyjuk.

A felelősség kérdése: energiáról, vízről, adatközpontokról
Közben pedig lehet hallani az MI térnyerésének lassulásáról. A mesterséges intelligencia energiaigénye hatalmas, a vízigénye még nagyobb…
Vannak már ötletek mini atomerőművekre, tenger alatti adatközpontokra. Óriási társadalmi feladat lesz ezt jól irányítani. De ha az AI valóban hozzáférést ad az emberiség teljes tudásához, és segít megoldani a nagy problémákat – egészségügy, éghajlat, környezeti terhelés -, akkor jó úton járunk. A veszély az, ha csak játékszert építünk belőle.

Mit kezd az ember a „készen kapott tudással”?
A gép lehet okosabb, gyorsabb, de az emberi igények nem tűnnek el. Az empátia, az intuíció, a kreativitás – ezek továbbra is emberiek maradnak. El kell képzelni az elképzelhetetlent, de nem szabad átadni a döntés jogát vakon. Nem hiszem, hogy ez a technológiai ugrás olyan lesz, mint az előzők. Nagyobb, mélyebb, gyorsabb. De a marketing lényege továbbra is ugyanaz: kapcsolódni az emberekhez. Csak más eszközökkel. Meg kell újulnunk – mindannyiunknak.

A  beszélgetésünk podcats verziója itt hallgatóható meg: KLIKK

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!