Producer, konferenciaszervező, igazság- és következménykutató, álmodozó.

Bemutatkozás három féle módon:
– I./III. üzleti, kicsit másképpen
– II./III. Évszámokban,
– III./III. Szubjektíven, sztorízva

I./III.
Csermely Ákos
Producer, média- és marketingszakember, konferenciaalapító, szerző. Igazságkereső, önazonos provokátor – és következménykutató.
Nem egyszerűen azt figyelem, mi történik velünk. Az érdekel, mi következik abból, amit ma teszünk, vagy éppen elmulasztunk megtenni.
Tizenkét évesen már tudtam, hogy televíziós leszek. Budapesten és Algériában nőttem fel, erős, szerető családban. Műszaki alapokat, fotográfiát és filmművészetet tanultam, majd 1981-től a Magyar Televízióban olyan mesterektől leshettem el a szakmát, mint Baló György, Bayer József, Born Ádám, Chrudinák Alajos és Horvát János.
Bejártam a világot, dolgoztam műsor- és filmkészítőként, kereskedelmi televíziók vezetőjeként, reklámügynökségi és médiapiaci szakemberként. A tartalomkészítéstől a csatornák terjesztéséig a média szinte minden oldalát megismertem – nem tankönyvekből, hanem a gyakorlatban.
1996-ban megalapítottam a Média Hungáriát, a mai DigitalHungary szakmai és szellemi elődjét. Ebből nőtt ki az a portfólió, amelynek meghatározó pillérei ma a Digital-Media Hungary, az Internet Hungary, a DigitalHungary Klub, valamint a Digitalhungary.hu magazin- és podcastplatform.
Büszke vagyok ezekre az üzleti és szakmai sikereire. A legbüszkébb mégis azokra a kezdeményezésekre vagyok, amelyek nem a gyors megtérülésről, hanem a hazai média-, marketing- és kulturális ökoszisztéma hosszú távú életképességéről szólnak.
Ezt nevezem gazdasági-kulturális ESG-nek.
Olyan felelősségvállalásnak, amely nem azért tesz valamit, mert az azonnal bevételt termel, nem is valamiféle ″intellektuális greenwashingként″ pipálja ki az elvárt kötelezőt, hanem mert nélküle szegényebb, gyengébb és kiszolgáltatottabb lenne a közös szakmai környezetünk.
Ennek jegyében hoztam létre vagy segítettem életben tartani többek között:
– a Kamera Hungária Televíziós Fesztivált 1999 és 2011 között;
– a Hégető Honorka Alapítvány díjátadóit 2003 és 2012 között;
– a „Legyél Te Magyarország első netelnöke!″ kezdeményezést 2010-ben – amelynek a politikusok kevésbé, a nyilvánosság annál inkább örült;
– a Reboot Hungaryt, amely a Covid idején 72 héten át, minden csütörtökön élő vitafórumot adott a kereskedelem, a marketing és a média szakembereinek;
– 2024-től a folyamatos szakmai párbeszédet szolgáló DigitalHungary Klubot.
– 2007-ben, a Kamera Hungária keretében Pécs főterén ünnepeltük a magyar televíziózás ötvenedik évfordulóját: a Pécsi Filharmonikusok az öt évtized legendás televíziós főcímdallamait játszották el, erre az alkalomra újrahangszerelve. Számomra ez mindmáig annak bizonyítéka, hogy a szakma, az üzlet és a kultúra nem külön világok. Akkor igazán erősek, amikor egymást erősítik.
Ezért kapnak konferenciáimon rendszeresen helyet színházi előadások, zenészek, táncosok, színészek, írók és gondolkodók is. Hiszek abban, hogy a gazdaság kultúra nélkül puszta működés, a kultúra gazdasági háttér nélkül pedig könnyen kiszolgáltatottá válik.
Három évtizede dolgozom azért, hogy a „fogyasztó″, a „néző″, a „felhasználó″ vagy az „elérés″ mögött mindig meglássuk az élő, gondolkodó, érző embert.
60 évnyi múlt van mögöttem, de kíváncsiságban szeretnék 30 maradni, a 60 évesek tapasztalatával. Utálom a tétlenséget. Szeretek írni, előadni, kérdezni, olvasni, embereket és ügyeket szolgálni. Konferenciáim programjait is magam írom, ezért folyamatosan tanulok a gazdaság és a média összefüggéseiről, az MI-ről, a világról.
Mindig úgy dolgoztam és vezettem csapatokat, hogy igyekeztem magam is megtanulni azt, amihez hozzászólok. Tudok fotózni, értem a televíziózás műszaki hátterét, de tudok hegeszteni, vakolni is, és most éppen a különböző MI-ket tanulom. Egyiket sem mesterfokon, de annyira igen, hogy értsem, amit mondanak nekem, és ha kell, szorult helyzetben magam is meg tudjam oldani a feladatot.
Előadásaim témái a fenti területek aktuális kihívásai és ezek kombinációi, például a vibe coding kapcsolata a médiával és a kereskedelemmel.
Az élet értelme számomra: kíváncsisággal és szenvedéllyel élni – és hatni.
Megosztó ember vagyok? Nyilván. A közöny talán kényelmesebb lenne, de még soha nem vitt előre sem embert, sem szakmát, sem országot. 
Nem politikus szeretnék lenni a piacomon, hanem diplomata: nem győzni akarok, hanem megoldani, és hosszú távú együttműködést építeni. A politikusnak ellenfél kell ahhoz, hogy önmagát megfogalmazza, a diplomata viszont azokkal is asztalhoz ül, akikkel nem ért egyet, mert a közös megoldás fontosabb neki, mint a látványos győzelem. Ez a szemlélet áll a harminc éve épített, szándékosan apolitikus piaci pozícióm mögött is: nem azért maradtam ki a politikai csatározásokból, mert nem lenne véleményem, hanem mert hiszem, hogy hosszú távon a bizalom többet ér, mint a tábor.
Ha van kérdésed, tedd fel. Ha van véleményed, mondd el. Vitatkozzunk, ha kell – de előbb tájékozódjunk, és közben maradjunk emberek.
Írj nekem!

II./III. Életpálya évszámokban, utána meg a sztori:

1981–1996 Magyar Televízió (Külpolitikai Főszerkesztőség: Panoráma, Parabola, Objektiív, MTV/TV2, Kisebbségi és Határon túli Szerkesztőség)
1990–1996 Roxer Reklámügynökség
1991–1992 TV-TV Az egyik első kereskedelmi tévé
1992–1993 TV4 kereskedelmi tévé
1994–1997 A3/MSat televízió
1996 óta folyamatos: Media Hungary
1997–1997 Smart Studió építése
1997–2000 CentroFilm produkciós iroda
1999–2010 Kamera Hungária Televíziós Műsorfesztivál
2000 – folyamatos: Internet Hungary – www.internethungary.hu
2005–2017 Hégető Honorka-díj
2010–2010 Legyél Te Magyarország első netminiszterelnöke, országos választási játék, kizárólag a neten
2013 – folyamatos: Digital Hungary – www.digitalhungary.hu
2013 – Médiaplatform – kábeltelevíziós konferencia
2013 – folyamatos: Evolution – Az online evolúció két napja
2016 – folyamatos: Cicerók és Cicerínák – Hogyan készüljünk fel az előadásokra?
2017 – időszakosan visszatérő: Mobile Hungary
2018 – folyamatos: Digital Hungary Klub… – Egy-egy téma aprólékos kivesézése
2020 – folyamatos: Reboot Hungary – A pandémia szakmai webináriuma
2020 – Digitális Akadémia
2022 – Kamera Hungária újratöltve! – A digitális tartalmak fesztiválja!
2022 – Holtidőmédia és a Reboot Hungary podcast –
2022 – A Példakép díj alapítása
Hat szakmai könyv szerkesztője, társszerkesztője, számtalan publikáció.

III./III.
Szubjektíven és (tán túl-) hosszan, magamról és életemről.

Ki minek gondol, az vagyok annak. (Weöres Sándor)

A szerencse gyermeke vagyok! Negyvenegy éve (’81. június 7.) tehetem azt, amiért élni szeretek.
Sokszor jött velem szembe a szerencse… Hál´ istennek, sokszor megmutatta magát. Jelt adott. Majdnem mindig észrevettem, el is fogadtam, de sajnos, megesett az is, hogy elment mellettem és már későn fordultam utána.



Az vagyok, aki vagyok, önmagam tulajdona.

Hadd kezdjem pár, rám jellemző, az életszemléletemet is jól mutató gondolattal:

I., „Aki szilveszter hajnalán fogant, arra mindig egy ’jókedvcsillag’ veti fényét.”

Egész életemet átszőte az életigenlés, a szellemiség, a humor és (nem is) néha a cinizmus szeretete. (A cinizmus a minőségi élet egyik legjobb életízesítője.)

II. Sosem bírtam a sorok közötti, ún. „angolos” kommunikációt, volt, hogy szándékosan nem értettem meg. Az egyenes beszéd híve vagyok.
 Ezért ragadhatott rám ez a jellemzés Iglódi Csabától: „Önazonos provokátor.”
″Inkább vagyok igaz, mint jó. ″ szoktam mondogatni.

III. Mersz-e ember és önmagad lenni, vagy csak az elvárásoknak és a máznak akarsz mindenáron megfelelni?
 (Utálom, ha valaki igent mond, majd az idő múlásával rá kell jönnöm, hogy az valójában egy baromi nagy „nem” volt.)

IV. Nincs megnyugvásom, szó szerint rettegek az unalomtól.



+1: hálás vagyok érte – ezt többen tapasztalhatták-, ha velem valaki valóban őszinte. Azt szoktam mondani: „tudom, hogy jó vagyok, azt mondd meg, hol szúrtam el?”

Szülői-családi hátterem:

Rendkívül erős és biztonságos családban nőtem fel.
 Budapesten és Algériában töltöttem gyermek- és ifjúkoromat.
Szüleimmel – bár igen hamar elköltöztem tőlük – erős szálak kötöttek össze. Sokáig éltek, bőven 50 év felett voltam, amikor el kellett válnunk egymástól.

Ez a négy szó jellemző a családomra és neveltetésemre:
szellemiség és humor, akarat és küzdés.

A „nem” válasza csak egyvalamire jó: fogalmazzuk újra érveinket.

A hiba nem a rendszerben vagy valaki másban lakozik, hanem én csináltam valamit rosszul. Amit nem tudsz megváltoztatni, ahhoz alkalmazkodni kell.
Így tudnám jellemezni szoros, több mint fél évszázadig tartó kapcsolatunk alapjait.

Kezdetek:

Sosem akartam más, mint televíziós lenni. Ez volt nekem az egyik első és igazi nagy szerencsém. Nem kóvályogtam a döntésképtelenség éterében, elkerült a kétely, az időnket felégető „mi legyek, ha nagy leszek?” dilemmája.
12 éves koromban megfogalmazhattam vágyott utamat.
 Mással sem foglalkoztam, mint fényképezéssel, matekkal, fizikával. Hanggenerátorokat és fényorgonákat építettem apám garázsában. Emiatt is döntöttem úgy, hogy egy budai úri gimnázium helyett a Corvin Mátyás Szakközépiskolába jelentkezem „vezetéknélküli híradástechnikus” -nak. „Milyen tévés az, aki nem ismeri a tévézés műszaki hátterét?” – gondoltam akkor. 602.számű elektronikai műszerészként végeztem. Vagyis vezetéknélküli híradástechnikus.
Rövid ideig fotósként egy proszektúrán is dolgoztam a színes laborálás megtanulása végett. Mindennek ára van :-).
 Később alapszinten megtanultam vágni, kamerát kezelni. Aztán megtanultam mindennek az alapját, ami a munkámhoz kellett. Nyilván egyiket sem tudtam felső fokon, de annyira igen, hogy ne lehessen megvezetni, és értsem, amikor egy szakember beszél hozzám.
 (Amikor első házamat építettem a ´80-as években, megtanultam vakolni, hegeszteni, csempézni, parkettázni.)

2×20 évig tartó buli!
1981-ben kezdődött a Magyar Televízióban töltött csodálatos 16 évem. Eleinte, kb. két évig un. rögzítés-vezető voltam.
Majd jöttek a nagyok, akik az alkotás alázatára tanítottak:
Baló György, Born Ádám, Chrudinák Alajos, Horvát János voltak a mestereim.

A Külpolitikai Szerkesztőségnek hála, járhattam a világot (a Panoráma, a Parabola és a Periszkóp című műsorokat készítettem), miközben diplomát szereztem a Filmművészetin. A ’90-es évek elején pár „korai” kereskedelmi televízió indulásánál (TV-TV, TV4, A3-MSat) voltam jelen, ahol a menedzselés mellett feladatom volt a tartalomterjesztés szervezése is; így sok „kábeles” -t ismerhettem meg akkoriban. (Kábeltelevíziós fejállomások)
(akinek kell, érti ezt a két storit:
I.: 1991-ben, VHS kazettákkal terjesztettük a televíziós műsorainkat. Motorosfutárok vitték ki egyszerre az egészheti adásainkat.
Hála és köszönet ezért Zákonyi S. Tominak, Fazekas Zsoltnak és Born Ádámnak. Köszönöm szépen, hogy ebbe a parádés játékba bevettek.
II.: 1995-ben körbejárattuk az A3 tévé digitalizált (!) adásjelét a világba, majd műholdról levettük a digitális műsor jelet.
Óriási bravúr volt: Budapesten 2 másodperccel előbb ment minden adásba, mint országosan. Országosak lettünk! Köszönöm a lehetőséget Peter Klenner, Kovács Imre és Horváth Anita)

Persze mindig is nyughatatlan és munkaalkoholista voltam. Jutott idő a reklámfilmek gyártására, ügynökségi feladatok ellátására (reklámidőket vettem, hm, inkább „felvásároltam” olcsón, és eladtam – drágábban).
A reklámpiac több szereplőjével üzleti kapcsolatot tartottam fent, majd ’96-ban megalapítottam párommal, Lányom édesanyjával saját cégemet, a Média Hungáriát.

Piacgazdasági viszonyok között, lépésről lépésre, kockáról kockára építettem fel a ma már évi 5 konferenciából (Media-Digital Hungary, Internet Hungary, Evolution, Mobile Hungary, Digitális Akadémia, Reboot Hungary és a most indult Holtidőmédiája podcast) és egy online magazinból (Digitalhungary.hu) álló portfóliót. Időnként elkalandoztam: szakmai könyveket szerkesztettem és kiadtam (lásd alább).

Egy kis „kibeszélés” – és megszületik a Kamera Hungária.

Egyszer felhívott Ruszkai Nóra – akkor producer – a következő szavakkal: „Miért nem csinálsz egy tévéfesztivált? Ahol a tartalom és a minőség összemérheti magát. Csinálj egy ilyen fesztivált Veszprémben, persze a kor követelményeinek megfelelőre hangolva.”
Megcsináltuk, a szakma és az ORTT támogatásával.
Eddigi zsűrielnökök voltak: Andrew G. Vajna, Gazdag Gyula, Koltai Róbert, Koltai Lajos, Ragályi Elemér, Szirtes Tamás, Szinetár Miklós és még sorolhatnám.

Feledésre kötelezett szomorúság:
Aztán valakinek nem tetszett, hogy tettem a választott dolgom. Media Hungary, Kamera Hungária.
Megtetszett, amit csináltam. Azt hitte, hatalom van a kezemben, pedig csak alázat volt, ezt érthették félre. 
2009-et írtunk. Nem, bármennyire is hihetetlen, nem a politika irányából jött a „támadás”, bár sokan szeretik a dolgokat a „politika zsírpapírjába” csomagolni. Pedig csak üzleti érdekek és emberi hiúság voltak a támadóim „tanácsadói”.
Életemben összesen három emberrel volt „gyilkos” konfliktusom. 
A feszültség oka mind a három alkalommal ugyanaz volt. Úgy bántak az enyémmel, mintha a sajátjuk lett volna.
Ha ugyanezt én tettem volna az ő tulajdonukkal, ugyanúgy megakadályozták volna, mint ahogy én tettem.
Nagy gazdasági és egyéb befolyással bírtak, így könnyen tudtak karaktergyilkolni valótlan állításaikkal. Akik függtek tőlük, elhitték (lásd még Stockholm-szindróma).
 Sajnos, kevesen kérdeztek meg, kérték ki az én igazságomat. 
Voltak a megcsalók között barátok is. Ez utóbbi piszkosul fájt, a többit kezeltem.

A saját válaszaimat ismerem. Minden másra meg ott a pletyka 🙂

Lépjünk túl:
Az elfogadás mestersége embert próbáló feladat, valójában keveseknek adatik meg annak magas fokon való művelése. (Lásd még:„Egyetértek veled mindaddig, míg azt mondod, amit én.”)



Kalandoztam persze másfelé is, remélve, hogy értéket adhatok az embereknek, a szakmának, hiszen szerettem és szeretek a köznek adni.

Sükösd Miklóssal és Kotroczó Róberttel együttműködésben a kezdetektől majdnem 9 évig szerveztem a Hégető Honorka Alapítvány díjátadóit.



Mindig segítettek – ez nem egy one man show.
Nem felejtem: mindig voltak olyan emberek, akik kitartóan mellettem voltak.

Segítették munkámat, szakmailag, anyagilag és jó szóval.
Örökké hálás leszek érte.

2010-ben, amikor az internet már kellően elterjedt hazánkban, be szerettem volna mutatni, hogyan lehet ingyenesen – pontosabban minimális költségekkel – elérni akár 3,5 millió embert.
Megszerveztem a „Legyél Te Magyarország első netminiszterelnöke” című programot. 
20 diákot 4 hónapig tanítottunk a kampányolás tudományára, olyan kiváló szakemberekkel, mint például Wermer András, Hammer Ferenc, Borókai Gábor, Baló György, Heltai Péter és még sokan mások.


A konferencia- és fesztiválszervezés üzletágának legfőbb alapszabálya, hogy mind tartalomban, mind kiszolgálásban olyan minőséget kell nyújtani a résztvevőknek, hogy legközelebb is eljöjjenek, sőt: másoknak is ajánlják rendezvényeinket. E médium esetében – hadd fogalmazzak így – közvetlen kapcsolatod van a nézőiddel, a „fogyasztód” -dal. Ez jó, nagyon jó, mert sokféle gondolkodásmóddal, jellemmel találkozhatok (lásd: a tények, etika és az érdekek változó viszonya). Ha ilyen-olyan kísértések jöttek is menet közben arra, hogy a könnyebbik végén fogjuk meg a munkát, mindig azt mondtam: nemcsak a mára, hanem a következő évekre is gondolni kell.

A közönséggel mindig közvetlen a kapcsolatom. Sosem számok és mérési eredmények voltak. Volt és van illatuk, haragjuk, szeretetük.
Évről évre egyre többen és többen jöttek el konferenciáinkra.


Sok ember, ifjú mutatkozhatott be először nálam, sok, ma már szakmájában, versenypiacán ismert és elismert embernek adhattam meg felületeimen keresztül a kezdő segítséget.
Erre büszke vagyok.
 Ez az igazi érték.
Nem szeretnék kihagyni senkit, így nem sorolnék fel neveket…

Talán szerénytelenség, de büszkén vállalom: mindvégig alázattal, szeretettel, már-már megszállottan, a szakma iránti szerelemmel építettem azt, amit ma Média Hungária Konferenciairodának nevezünk.
Sosem egyedül értem el, amit el tudtam érni. 
Ehhez kellett a párom, kellettek a kollégáim, a barátaim és a támogatóim.

Ezt nem lehet egyedül csinálni, ez nem egy one man show. 
Ne feledjük, és ígérem, én sem felejtem.

E sorok olvasói közül szinte mindenkivel személyesen is ismerjük egymást, vagy vannak közös barátaink, így könnyű ellenőrizni: szeretem a jó dolgokat, szeretek élni, szeretek jól élni, de a konferenciák és egyéb események szervezése, értéket adni, értéket szolgáltatni nekem mindig többet jelentett egyszerű bevételi forrásnál – a gyerekeim mellett az életem fő művének tekintem őket.



A pandémia alatt sem engedhettem meg magamnak a tétlenséget, és szerencsémre, megint voltak segítőim, barátaim és támogatóim: elindult a Reboot Hungary és a Holtidőmédiája podcast, illetve a Media-Digital Hungary online konferenciával és az Internet Hungary konferenciatévével léptem színre azzal a céllal, hogy a bezárkózás időszakában is együtt maradjon a szakma, és persze a barátok is, és hogy ne maradjunk tétlenek.

Boldog ember volnék? Ennyi dicsekvés után mi mást írhatnék?! 

Persze.

Azt teszem, amit szeretek, saját utamat járom és közben igyekszem hatni. 
Megtanultam sok emberrel tartani a kapcsolatot – és van amikor egész jól sikerül:-)

Megosztó lennék? Persze, egyértelműen, de hál’ istennek. Talán így jobban hatok.
 A kreatív élet és a „sodrásba kerülés” nem mindig határolódik el egyértelműen egymástól.

Hit és türelem. Nem mondom, hogy sikerült mindig betartanom, de törekedtem, törekszem rá.

Csodálatos volt az elmúlt negyven évem, csak férjen bele még egyszer ennyi.

Interjúk:

Interjúk I. (Merész voltam, nem féltem még Tőle sem

Interjú II. Hogyan lehetsz a változások győztese?

Interjú III. Addig jó amíg másolnak

Interjú IV. Hajt a küzdőszellem:

Podcast: Felforgatók:

Előadásom a digitalizációról Media Hungary nyitó előadás

Előadásom a versenyről

Egy nem is annyira szép mese.

Publikációk:

Szakmai írások napi- és szakmai lapokban (Digital Hungary, Kreatív-Média Hungária)

Könyvek:

A média jövője I. c. tanulmánykötet szerkesztője (1999. december)

A hír értékei c. tanulmánykötet szerkesztője (2001. február)

A média jövője II. c. tanulmánykötet szerkesztője (2002. február)

Írások az internet és média világából (2002. december)

PRopaganda (2004. május)

Konvergencián innen és túl – Digitális jövőképek (2004. november)

A közszolgálatiság újrafogalmazása a digitális forradalom küszöbén (2005. szeptember)