Hogyan lesz egy orvosból üzletember?

Az orvosok között is van 1-2 százaléknyi olyan vállalkozó szellemiségű vagy lelkületű fiatal, aki már a karrierje elején vállalkozik, illetve vannak, mondjuk úgy, olyan szabadlelkű orvosok, akiknek a merev, feudális kórházi struktúra túlzottan szigorú. Esetleg fiatal orvosként túl sok megaláztatással vagy túl sok korlátozással járnak a tanuló évek, ezért megalapítják a saját cégüket, mert így a saját értékeiket tudják közvetíteni, és olyan kollégákat tudnak maguk köré gyűjteni, akikkel szeretnek együtt dolgozni. Nekem ez volt az elsődleges motivációm, a második pedig a fizetés. Jelenleg mindössze három éve van elfogadható fizetésük az orvosoknak, előtte nagyon alacsony volt a bér. Amikor a cégemet alapítottam, akkor a 17, majd később a 26 ezer forintos havi fizetés egy jelentős mozgatóerő volt az egyéb jövedelem szerzés irányába, hiszen abból akkor sem lehetett megélni. Tehát én leginkább a munkahelyi korlátozások és a megélhetés miatt kezdtem el vállalkozni, és legkevésbé az önmegvalósítás igénye vagy az óriási vezetői karizmám kifuttatása miatt. Az én vállalkozásom kezdetben egy kényszervállalkozás volt, és csak menet közben fedeztem fel magamban a vezetői skilleket, és azt, hogy milyen jó dolog embereket vezetni és velük közösen értéket teremteni.

Manapság is igaz, hogy a magánegészségügyben dolgozó orvosok jobban keresnek, magasabb életszínvonalon élnek, mint az állami szektorban gyógyítók?

Igen, valamennyire igaz. Mondok egy példát: egy átlag orvosi bér – és ne a nyugdíj előtt álló idősekre gondoljunk, akik 2,4 millió forint bruttó fizetést kapnak – 1,8 millió forint bruttóban, ami nagyjából 1,2 millió nettó lesz, mire a bankszámlára érkezik. A magánegészségügyben ma már nem ritka a 20 ezer forintos orvosi órabér sem, ami 168 órával számolva 3,2 millió forint, amit teljes egészében ugyan nem lehet egyéni vállalkozóként felvenni, de még így is egy főállású magán orvos legalább egy millió forinttal többet tud hazavinni, mint az, aki csak egy állami fenntartású intézményben dolgozik. A paraszolvencia eltűnt, és ez úgymond tisztította a piacot. Korábban épp amiatt maradtak egyes orvosok az állami egészségügyi ellátásban, mert ott még egy-két millió forintnyi paraszolvencia becsúszott havonta.

A magánegészségügyben kínált orvosi fizetésekkel itthon lehet tartani az értékes kollégákat? Fel tudják venni a versenyt a külföldi fizetésekkel is?

Itthon is van sok kiváló szakember, akiket a hivatás tudat vagy épp a család itthon tart, mégis nehezen találni elég nagy számban jó szakembert, mert sokan elmentek külföldre, és csak kevesen jönnek vissza. Legalább 7-8 ezer orvos külföldön dolgozik és folyamatosan van pályaelhagyó is. Főként a jelenleg is rosszul fizetett fiatalok körében jellemző ez, közülük van, aki el sem kezdi itthon az orvosi pályát, hanem az egyetem után rögtön elmegy Angliába vagy Németországba, és már ott alapít családot, és emiatt nem is tér vissza. A magánegészségügyben az orvosi fizetések itthon is, még ha nincsenek is paritásban, összehasonlíthatók a nyugati bérekkel. Nyugat-Európában az átlag nettó fizetés 2,5-3 millió forint. Ennek az alsó határa magánrendeléssel itthon is elérhető. A legkiválóbb magán sebészek keresete akár éves szinten bruttó 150 millió forint is lehet. Ezt már vállalkozóként keresik meg.

A vállalkozás elindítása óta, az elmúlt 25 évben, mi jelentette a legnagyobb kihívást orvosként, illetve vállalkozóként?

A járóbetegellátást érintő orvosszakmában és az orvosi ügyeletben a heti 50-60 órás munka volt kezdetben a leginkább megterhelő, de nem volt drámai a szakmai fejlődés. Bár mindig voltak újabb vizsgálatok, újabb gyógyszerek, újabb megközelítések, de nem volt jelentős paradigma- vagy technológiaváltás. A most felkapott AI egyenlőre még sokkal inkább megkönnyíti az orvosi gyógyszer vagy terápia kereséseket, illetve a betegek tájékozódása is sokkal részletesebb, tehát egyenlőre nem veszi ki az orvosok kezéből a munkát. Nyilván, ahogy gyarapszik az orvosi ismeret, úgy a hat évig tartó egyetemi képzés alatt lényegesen nagyobb információ mennyiséget kell megtanulniuk a leendő kollégáknak. A fizetések a magánegészségügyben mindig is jelentősen meghaladták az államit, ez most sincs másként. Vállalkozói szempontból az elmúlt 25 év óriási hegymászás volt, hol fent voltunk, hol lent, de azért többségében fölfelé vezetett az utunk. Különböző időszakokban más-más kihívások voltak, hiszen más próbatétel vár egy kezdő vállalkozásra, aminek el kell fogadtatnia magát a piacon, rengeteg plusz munkával kell meggyőzni az ügyfelek egyre nagyobb körét arról, hogy ne a 15-20 évvel ezelőtt alapított, aktuálisan piacvezető vállalkozással kössenek megbízást, hanem egy feltörekvő kisvállalkozással. Ehhez mindig többet kellett dolgozni, sok éven keresztül szombaton és vasárnap is rendelkezésére kellett állni az ügyféligényeknek. Most is ez van. Emellett a 25 év alatt volt több gazdasági válság, majd bejött a magánegészségbiztosítás 2012-ben, ami ’13-14-ben kezdett egyre fokozódó lendületet adni a piacnak, de amit végül megadóztattak 2018-tól, akkor kicsit változott a lendület. A magánegészségügyet az elmúlt 20 évben az hajtotta, hogy az állami járóbetegellátás, és most már egyre inkább a fekvőbeteg-ellátás sem éri el azt a teljesítményszintet, amit a hazai betegkör igényel, ezért az emberek egyre gyakrabban a magánegészségügyet választják a kényelmi faktorok és a kiszámíthatóság miatt. Persze a bonyolult és életet mentő beavatkozásokat jelenleg is csak az állami egészségügy végzi el.

A Swiss Medical abban a kivételes helyzetben volt, hogy a Covid jelentős lendületet adott a fejlődéséhez. Hogy történt ez?

Ez egy nagyon speciális, egyedi, egyszeri történet, hiszen mi voltunk az egyetlenek a Covid alatt, akik pont fordított logikával viselkedtek. Ugyanis míg a legtöbb egészségügyi szolgáltató bezárt és jelentősen korlátozta az ellátásokat, addig mi nem zártunk be, nem korlátoztunk semmit, sőt, egyetlen szolgáltatóként magán Covid-ambulanciát csináltunk. Nekünk a világjárvány egy nagyon zajos sikertörténet volt, egzisztenciális szempontból mindenképpen megérte a sok munka és védőfelszerelés nélküli kezdeti rendelések végzése.

A Covid után mi lehet majd a következő, ami segíthet Önöknek az elkövetkezendő 25 évben, a vállalkozás jelentős fejlődésében?

Egyrészt szükség lesz egy generációváltásra, amin már dolgozunk is két éve, miután most egy 50 év körüli menedzsment vezeti a céget, melyben még mintegy 5-10 évnyi potenciál van. Ám ezt követően olyan nagy lesz a szakadék a majd 60 éves felsővezetés és az akkor piacra belépő friss munkaerő között, hogy lehet, nem is fogjuk érteni egymás munkaerkölcsét vagy egymás vágyait. Azért, hogy ezt elkerüljük, a menedzsmentnek meg kell újulnia – ez biztos. Azonban a megújulás közben is meg kell tartani a jelenlegi menedzsment és a cég munkavállalóinak kulcsfontosságú mentális-morális előnyeit. Ez az alázatosság, a szorgalom, a szaktudás és az állhatatosság, valamint az, hogy betegeink részére folyamatos ügyeletben állunk rendelkezésre. Mostanában azt tapasztalom, hogy a fiatal kollégák kicsit másként képzelik el az egészségügyi szolgáltatás nyújtását, nagyobb hangsúlyt helyeznek a saját jólétükre és összességében kevesebb órát akarnak dolgozni, mint a korábbi generációk tették. Valahogy úgy, ahogyan a bankok működnek, vagyis, hogy reggel 8 órakor bemennek, majd 16 órakor lekapcsolják a villanyt, és utána élik a magánéletüket. Ám az orvosi munkát nem lehet sem megtanulni, sem letudni napi 8 órában, és a szakma jellegéből fakadóan valószerűtlennek tűnik, hogy épp abban a heti 40 órában betegedjen meg a páciens, amikor a törzsidő van. A másik nagy kihívás a mesterséges intelligencia alkalmazása lesz a gyógyításban. Szövettani elemzések, CT, mammográfiás és RTG kép elemzések egyre inkább elterjednek. Már most is dolgozunk egy olyan teledermatológián, azaz digitális bőrgyógyászaton, amely AI alapú és emiatt az orvos 1-2 perc alatt tud levizitelni egy beteget és recepttel ellátni. Már tavaly több mint tízezer pácienst láttunk így el tanáccsal, recepttel. Ezt a technológiát további szakorvosi területekre is ki akarjuk terjeszteni, egyebek között laboratóriumi leletelemzésre, EKG-ra, sürgős recept felírásra, sürgősségi fogamzásgátlásra – ezek a terveink. Emellett nyilván vannak a digitalizációnak olyan részei, amiket most még nem látunk pontosan, de figyelemmel követjük a nemzetközi piacot, hogy hol milyen irányba halad az orvosi adminisztratív munka elektronikus átalakulása. Nagy jelentőséggel bírnak ezek a fejlesztések, hiszen érezhetően olcsóbbá tették a működést például a hangfelismerő egészségügyi szoftverek, melyek immár AI alapon működve jóval olcsóbban használhatók mint korábban. A másik nagyon jelentős digitális fejlesztés, ami segítheti az orvosi gyógyszerelést és a döntéshozatalt, az a gyógyszerinterakcióra való figyelmeztetés, ami most egy külön applikációval érhető el, de hamarosan a háttérben futó, intelligens ellenőrként, automatikusan beépül majd az orvosi keretrendszerekbe. Véleményem szerint a digitalizáció egy nagyon nagy lökést fog adni az orvosképzésnek és meggyorsítja majd az orvosi döntéshozatalt is.

Ezt a változást kényszerként éli meg az egészségügy, vagy ez most már elfogadott szükségszerűség?

Ez most még mindenképpen kényszer, de hát így volt ez az ipari forradalom idején is, hiszen egyetlen munkás sem akart versenyezni a gépekkel. Ha innen, ebből a munkáspozícióból nézem az orvost, magamat is beleértve, akkor az orvos nem akar gyorsabban dönteni, nem akar még több beteget ellátni. Viszont szívesen lenne tévedhetetlen. Az AI beépítése a gyógyításba egy kényszerű változás, ami talán most, az elején mindenképpen csak apróbb lépésekben lehet elfogadtatni az orvoskollégákkal.

Bár ezek a korszerűsítések segítik vagy segíthetik egy orvos munkáját, de akár a tévedés lehetőségét is növelhetik, hiszen minél többet és minél gyorsabban dolgozik valaki, annál nagyobb a tévedés lehetősége.

Jelenleg az orvos társadalom nem szeretné és nem is támogatja, hogy például a 15 vagy 30 perces betegvizsgálat 5 vagy 10 percre rövidüljön. Mert egy orvos ugyanúgy nem akar kapkodni, mint egy szalagmunkás, aki szintén nem támogatja azt, hogy például a szalag sebessége 1 méter per percről felgyorsuljon 2 vagy 3 méter per percre. Az orvos sem a tempó növelésében érdekelt, és nem is lenne jó az emberi agynak – az túl sok stressz. Az orvosokat sokkal inkább az ellátásbiztonság növelésével és a hibátlan döntés elősegítésével lehet motiválni. Ez azt jelenti, hogy ha van is egy AI asszisztensük, ami súghat nekik, de ha szükséges, akkor azt az orvosok felül fogják bírálni. Szerintem ebbe az irányba fog elmenni az orvoslás – digitális asszisztensek lesznek. Nagyon érdekes, hogy a robotsebészet a precízebb kivitelezés mellett inkább jelentősen drágítja és lassítja a műtéteket. Egy pontosabb ízületi-szalag konfiguráció egy jobban funkcionáló végeredményt jelent, de éppen ezért lehet, hogy kétszer annyi ideig is tart elvégezni a beavatkozást.

Nyilván ezeket a fejlesztéseket valamiből finanszírozni kell. Megnöveli ez a magánegészségügyi ellátás árát?

A fejlesztésekhez évek óta nincs állami vagy EU-s pályázati támogatás. Elsősorban nem a fejlesztések, hanem az orvosok és ápolók jogos bérigénye miatt elkerülhetetlen, hogy elérjük a nyugat-európai szolgáltatási árakat és béreket. Miután a magánegészségügyben már a bérek is a nyugat-európai szinten kopogtatnak, ezért a konzultációs díjak is megközelítik a 100 eurós díjat. Bécsben mintegy 150 euró egy nőgyógyászati konzultáció, de Budapesten is több helyen már 90 és 100 euró között van. A hazai árak nyilván nem fogják meghaladni a külföldi árakat, de el fogják érni azokat, mert különben nem marad megfelelő számú munkaerő az országban.

Juhász Marianna

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!