Mielőtt leültem volna megírni ezt a jegyzetet, ittam egy felest. Nem azért, hogy bátrabb legyek. Inkább azért, hogy halkabb. A gondolat néha olyan, mint egy fecske. Beröppen, köröz néhányat a fejünk fölött, aztán eltűnik. Ha nem figyelünk rá, elviszi magával azt is, amit mondani akart. Ez a fecske most a hallgatás felelősségéről szólt. Lejegyeztem.
A Digital Hungary Klub márciusi programjának harmadik blokkjában az került előtérbe, hogy az elméleti keretek hogyan működnek valós helyzetekben, médiaválasztásban, krízisben, ügyfélkapcsolatban vagy akár a vállalaton belüli kommunikációban. A hangulat ennek megfelelően még közvetlenebb lett. Az előadók nem kész válaszokat hoztak, hanem dilemmákat, amelyeket a közönség és az opponensek együtt bontottak ki.
A Digital Hungary Klub márciusi programján a terem gyorsan megtelt, és a figyelem is végig feszes maradt. A nyitó blokk egyértelműen kijelölte az irányt, miszerint nem az a kérdés, hogyan kommunikálunk, hanem az, hogy mit jelent egyáltalán stratégiailag kommunikálni egy olyan környezetben, ahol a tempó gyorsabb, a bizalom törékenyebb, és a valóságértelmezés is egyre inkább versenyelőnnyé válik.
A Digital Hungary Klub februári alkalmának egyik fénypontja egy új formátum és egyben kísérlet volt, ahol 9 perces fikciós esettanulmányokat mutattak be, teljesen MI által vezérelt vagy optimalizált érték- és értékesítési láncokról. A történetek kitaláltak voltak, a használt eszközök viszont nagyon is valósak. Az előadásokat Mondovics Péter opponálta.
Nem tudhatom, másnak e tájék mit jelent. Nekem még mindig a piacterem.
Brutális paradigmaváltás zajlik körülöttünk — nem közeleg, benne vagyunk. A digitális cunami már nem metafora, hanem szerkezeti valóság. Sokan pedig még mindig a strandon lapátukon és napozóágyukon vitatkoznak. Ez nem farkast kiáltás. Ez jajveszékelés. Elég ránézni a hazai e-kereskedelem számaira, vagy a Magyar Reklámszövetség tortájára — a trendek nem hazudnak. Gondolatok a Digital-Media Hungary programja kapcsán
A Digital Hungary Klub márciusi programjának második része más ritmust vett fel, mint a nyitó blokk. Az első előadások inkább a stratégiai kommunikáció elméleti, pszichológiai és történeti alapjait rakták le, itt viszont már egyre közvetlenebbül jelent meg az a kérdés, hogyan fordul le mindez a vállalati gyakorlat nyelvére. A terem addigra már teljesen feloldódott, a közönség nem kívülállóként hallgatta az előadókat, hanem láthatóan együtt gondolkodott velük. Ez a klubhangulat volt az, ami a Digital Hungaryt ismét többé tette egy előadássorozatnál, nem egymás után következő prezentációkat kaptunk, hanem egyre jobban összekapcsolódó szakmai párbeszédet.
A Digital Hungary Klub februári alkalmának záró fórumbeszélgetésén Szabó Béla (Magyar Telekom), Juhász Diána (Lounge Group), Darázs Attila (ADDICT Interactive), Kali Nóra (Mastercard), és Szabó Ákos (Studio Binär/Barion) beszélgetett Vernyik Imre és Csermely Ákos moderálása mellett.
Volt egyszer egy szofista az ókori Görögországban, aki azt tanította: az igazság másodlagos, a meggyőzés a cél. Platón vitázott vele. A 20. században Edward Bernays már rendszerré szervezte ezt a gondolatot: a PR, a spin és a pszichológiai alapokon tervezett üzenetek világa iparággá vált. Azóta sok minden átalakult a kommunikáció eszköztárában, egyetlen tényező azonban változatlan maradt: az emberi természet.
Nem haláltáncra készülök. Inkább örömtáncra – Veletek. Mert bár a torzított igazság fájdalmas valóságot szülhet, a tiszta gondolat felszabadít. A közös gondolkodás az egyik legnagyobb kaland. Hetedszerre átélni azt a sűrű, vibráló hangulatot, ami a klubnapokat jellemzi - az maga a szakmai varázslat! A következő esemény címe: Az embertelen értéklánc anatómiája – Phygitaltól a kvantummarketingig.
Mielőtt leültem volna megírni ezt a jegyzetet, ittam egy felest. Nem azért, hogy bátrabb legyek. Inkább azért, hogy halkabb. A gondolat néha olyan, mint egy fecske. Beröppen, köröz néhányat a fejünk fölött, aztán eltűnik. Ha nem figyelünk rá, elviszi magával azt is, amit mondani akart. Ez a fecske most a hallgatás felelősségéről szólt. Lejegyeztem.
Brutális paradigmaváltás zajlik körülöttünk — nem közeleg, benne vagyunk. A digitális cunami már nem metafora, hanem szerkezeti valóság. Sokan pedig még mindig a strandon lapátukon és napozóágyukon vitatkoznak. Ez nem farkast kiáltás. Ez jajveszékelés. Elég ránézni a hazai e-kereskedelem számaira, vagy a Magyar Reklámszövetség tortájára — a trendek nem hazudnak. Gondolatok a Digital-Media Hungary programja kapcsán
A Digital Hungary Klub márciusi programjának harmadik blokkjában az került előtérbe, hogy az elméleti keretek hogyan működnek valós helyzetekben, médiaválasztásban, krízisben, ügyfélkapcsolatban vagy akár a vállalaton belüli kommunikációban. A hangulat ennek megfelelően még közvetlenebb lett. Az előadók nem kész válaszokat hoztak, hanem dilemmákat, amelyeket a közönség és az opponensek együtt bontottak ki.
A Digital Hungary Klub márciusi programjának második része más ritmust vett fel, mint a nyitó blokk. Az első előadások inkább a stratégiai kommunikáció elméleti, pszichológiai és történeti alapjait rakták le, itt viszont már egyre közvetlenebbül jelent meg az a kérdés, hogyan fordul le mindez a vállalati gyakorlat nyelvére. A terem addigra már teljesen feloldódott, a közönség nem kívülállóként hallgatta az előadókat, hanem láthatóan együtt gondolkodott velük. Ez a klubhangulat volt az, ami a Digital Hungaryt ismét többé tette egy előadássorozatnál, nem egymás után következő prezentációkat kaptunk, hanem egyre jobban összekapcsolódó szakmai párbeszédet.
A Digital Hungary Klub márciusi programján a terem gyorsan megtelt, és a figyelem is végig feszes maradt. A nyitó blokk egyértelműen kijelölte az irányt, miszerint nem az a kérdés, hogyan kommunikálunk, hanem az, hogy mit jelent egyáltalán stratégiailag kommunikálni egy olyan környezetben, ahol a tempó gyorsabb, a bizalom törékenyebb, és a valóságértelmezés is egyre inkább versenyelőnnyé válik.
A Digital Hungary Klub februári alkalmának záró fórumbeszélgetésén Szabó Béla (Magyar Telekom), Juhász Diána (Lounge Group), Darázs Attila (ADDICT Interactive), Kali Nóra (Mastercard), és Szabó Ákos (Studio Binär/Barion) beszélgetett Vernyik Imre és Csermely Ákos moderálása mellett.
A Digital Hungary Klub februári alkalmának egyik fénypontja egy új formátum és egyben kísérlet volt, ahol 9 perces fikciós esettanulmányokat mutattak be, teljesen MI által vezérelt vagy optimalizált érték- és értékesítési láncokról. A történetek kitaláltak voltak, a használt eszközök viszont nagyon is valósak. Az előadásokat Mondovics Péter opponálta.
Volt egyszer egy szofista az ókori Görögországban, aki azt tanította: az igazság másodlagos, a meggyőzés a cél. Platón vitázott vele. A 20. században Edward Bernays már rendszerré szervezte ezt a gondolatot: a PR, a spin és a pszichológiai alapokon tervezett üzenetek világa iparággá vált. Azóta sok minden átalakult a kommunikáció eszköztárában, egyetlen tényező azonban változatlan maradt: az emberi természet.
Nem tudhatom, másnak e tájék mit jelent. Nekem még mindig a piacterem.
Nem haláltáncra készülök. Inkább örömtáncra – Veletek. Mert bár a torzított igazság fájdalmas valóságot szülhet, a tiszta gondolat felszabadít. A közös gondolkodás az egyik legnagyobb kaland. Hetedszerre átélni azt a sűrű, vibráló hangulatot, ami a klubnapokat jellemzi - az maga a szakmai varázslat! A következő esemény címe: Az embertelen értéklánc anatómiája – Phygitaltól a kvantummarketingig.
