A digitalizáció a fém- és vegyiparban már kézzelfogható eredményeket hozott: csökkent a hulladék, javult az erőforrás-hatékonyság – derül ki a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. Digitális gazdaság Üzletágának kutatásából. Ugyanakkor a hazai KKV-k körében elmaradt paradigmaváltás jelenti az integrált fejlesztések legfőbb akadályát.

Az alapanyagipar tekintetében globális szinten napjainkban már a mesterséges intelligenciát (MI) és annak egyéb technológiákkal ötvözött alkalmazásait tekintik a technológia hajtóerejének. Az MI-alapú megoldásoknak köszönhetően – például az adatalapon vezérelt CNC-gépeknek, a zöld kémiai megoldásoknak, illetve az intelligens minőségellenőrző rendszereknek – ma már a műanyag- és gumiiparban, a fémiparban, a vegyiparban és a nemfémásványi iparban is nagy előrelépést lehet látni a hatékonyság növelése területén.

Emellett a fa- és papíriparban is egyre jelentősebb az MI, a blockchain és a robotika alkalmazása. Ezek a technológiák mélyebb betekintést nyújtanak az ellátási lánc működésébe, optimalizálják az elosztóhálózatokat és javítják a termelés ütemezését.

A Századvég és az IVSZ-Digitális Vállalkozások Szövetsége együttműködése során kidolgozott ágazati digitalizációs mérési módszertan segítségével végzett felmerés (155 hazai alapanyagipari vállalkozás válaszai) alapján, a megkérdezettek közel kétharmada kevéssé rendelkezett határozott elképzeléssel az iparágat jellemző digitalizációs trendeket illetően. Minden ötödik válaszadó szerint a trendek többé-kevésbé érvényesülnek hazánkban és minden tizedik megkérdezett gondolja úgy, hogy szinkronban vagyunk ezekkel a folyamatokkal.

A beérkezett válaszok tekintetében a hazai alapanyagipar digitális fejlesztéseinek fő hajtóerejét a versenyképesség megtartása/erősítése jelenti, amit kiegészítenek a hatékonysági törekvések és a megrendelői elvárásoknak való megfelelés. A korlátozó tényezők körében a legtöbben a saját, illetve az állami/uniós fejlesztési források hiányát jelölték meg. A megkérdezettek szinte egyáltalán nem érzékelik problémaként az IT-s, illetve a digitális értelemben magas szinten felkészült szakemberek hiányát.

A kutatásba bevont vállalkozások közel kétharmadánál 1 százaléknál kevesebb a teljes portfólión belül a digitális termékek és szolgáltatások súlya, valamint a digitális tevékenységek árbevételen / hozzáadott értéken belüli aránya. Az exporton belül a digitális termékek és szolgáltatások részesedése a válaszadók alig több mint tizede esetében haladja meg az 1 százalékot.

A digitalizációs célú beruházások súlya a válaszadó cégek 39 százalékánál még az 1 százalékot sem éri el, és 50 százalék feletti arányról is csak 5 százalék számolt be. A kutatás-fejlesztési tevékenységen belül a vállalkozások több mint kétharmadánál a digitális KFI-re való költés az 1 százalékot sem éri el, és a megkérdezettek mindössze 2 százaléka nyilatkozta, hogy ez az arány legalább 50 százalék.

A válaszadók közel 36 százaléka szerint a digitális transzformáció nyomán nem fognak munkakörök megszűnni az alapanyagiparban. Az ágazat jövőjét leginkább befolyásoló technológiai megoldások, jelenségek közül a legnagyobb arányú említést a kiberbiztonság felértékelődése, a fenntartható anyaghasználat és az IoT-megoldások kapták. A legkevésbé fontos fejlemények körébe a válaszadók a kollaboratív robotokat, a virtuális és kiterjesztett valóságot, a mesterséges intelligenciát, valamint a blockchain technológiát sorolták.

A technológiák várható elterjedésének idődimenziójára vonatkozó kérdést illetően a válaszadók elsősorban a fenntartható anyaghasználat, a kiberbiztonsági megoldások és a felhőalapú rendszerek elterjedésére számítanak rövid-, illetve középtávon. A kollaboratív robotok, továbbá az automatizáció és robotizáció alapanyagiparon belüli elterjedését látják a leginkább távoli jelenségeknek.

 

 

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!