Valóságot termelünk
A kommunikációs szakma és a normaváltás filozófiája 2026 után.
Tölgyes László András
Chiron Kiadó
Bemutatkozás
Zsurnalisztaként húsz éve dolgozom az IKT világában, az ITBUSINESS és az ICT Global magazinok szerzője is voltam. Filozófus és klasszika-filológus végzettséggel rendelkezem, de informatikai tanulmányokat is folytattam. Cégem a Chiron Kiadó MI-alapú hírleveleket és kulturális projekteket menedzsel. Fő kiadványunk a STALKER nevű média-hírlevél, mely cégvezetőknek segít naprakésznek maradni az IKT világában.
Tölgyes László András kapcsolódó cikkei
- Kultúra
- Üzlet
A mesterséges intelligencia mint modern mítosz
A hype mögött húzódó ökológiai, politikai és kulturális valóság. A mesterséges intelligencia körüli kortárs diskurzus feltűnő sajátossága nem pusztán a technológiai optimizmus mértéke, hanem az a narratív sűrűség, mellyel e technológiát körülveszi. Az MI nem egyszerűen eszközként vagy mérnöki innovációként jelenik meg, hanem egy olyan jelentésképző konstrukcióként, mely ígéreteket, félelmeket, megváltás-víziókat és végítélet-forgatókönyveket egyaránt hordoz. Ebben az értelemben a mesterséges intelligencia nem csupán technológia, hanem modern mítosz: egy olyan kulturális forma, mely kollektív vágyakat és szorongásokat szervez narratív egységbe, miközben elfedi saját anyagi és hatalmi feltételeit.
- Üzlet
Az intelligencia infrastruktúrája – Manhattan-pillanat az MI történetében
2025 februárjában öt kutató egy santa clarai hotelszobában összefordított egy ágyat, hogy rögtönzött íróasztalként használják. Egész éjjel azzal a kérdéssel küzdöttek: az általuk épített mesterséges intelligencia képes-e segítséget nyújtani terroristáknak biológiai fegyverek előállításában? Ez a pillanat strukturálisan ugyanaz, mint ami 1945-ben játszódott le a New Mexico-i sivatagban, amikor fizikusok döntöttek egy technológia sorsáról, amelynek következményeit csak részben látták előre. Az MI már nem szoftvertermék. Infrastruktúrává vált, olyan alapréteggé, amelyre katonai rendszerek, gazdasági döntések és állami hatalom épül. S aki irányítja, nemcsak egy hasznos eszköz felett rendelkezik: befolyásolja, hogyan gondolkodnak és döntenek azok, akik ezt az infrastruktúrát használják. Ki irányítja az intelligenciát, amikor az infrastruktúrává válik? Ezt a kérdést vizsgáljuk, az Anthropic–Pentagon-konfliktuson, Martin Heidegger, Michel Foucault és Günther Anders, valamint Reza Negarestani gondolatain, és a következő kritikus évtized tétjein keresztül.
- Üzlet
Vibe Economy: a versenyelőny halála
A mesterséges intelligencia térnyerésével a technikai tudás és a hatékonyság alapfeltétellé válik, így elveszíti versenyelőny-jellegét. Ahogy az algoritmikus optimalizáció költsége a nullához közelít, a gazdasági racionalitás inflálódik. Az érték súlypontja így a technológiától a nem automatizálható emberi dimenziók (a jelentésalkotás, az érzelmi rezonancia és az identitásképzés) felé tolódik. Ez a Vibe Economy: egy korszak, ahol a ´vibe´ nem csupán hangulat, hanem stratégiai jelentéssűrűség. Minél hatékonyabb az MI, annál értékesebb a kulturális érzékenység és az emberi ítélőképesség. A Gépi Elme tehát nem megszünteti az emberi jelentésalkotást, hanem a gazdasági verseny középpontjába emeli azt.
- Kultúra
Valóságot termelünk
A kommunikációs szakma és a normaváltás filozófiája 2026 után.
- Üzlet
Az intelligencia infrastruktúrája – Manhattan-pillanat az MI történetében
2025 februárjában öt kutató egy santa clarai hotelszobában összefordított egy ágyat, hogy rögtönzött íróasztalként használják. Egész éjjel azzal a kérdéssel küzdöttek: az általuk épített mesterséges intelligencia képes-e segítséget nyújtani terroristáknak biológiai fegyverek előállításában? Ez a pillanat strukturálisan ugyanaz, mint ami 1945-ben játszódott le a New Mexico-i sivatagban, amikor fizikusok döntöttek egy technológia sorsáról, amelynek következményeit csak részben látták előre. Az MI már nem szoftvertermék. Infrastruktúrává vált, olyan alapréteggé, amelyre katonai rendszerek, gazdasági döntések és állami hatalom épül. S aki irányítja, nemcsak egy hasznos eszköz felett rendelkezik: befolyásolja, hogyan gondolkodnak és döntenek azok, akik ezt az infrastruktúrát használják. Ki irányítja az intelligenciát, amikor az infrastruktúrává válik? Ezt a kérdést vizsgáljuk, az Anthropic–Pentagon-konfliktuson, Martin Heidegger, Michel Foucault és Günther Anders, valamint Reza Negarestani gondolatain, és a következő kritikus évtized tétjein keresztül.
- Üzlet
A mesterséges intelligencia mint modern mítosz
A hype mögött húzódó ökológiai, politikai és kulturális valóság. A mesterséges intelligencia körüli kortárs diskurzus feltűnő sajátossága nem pusztán a technológiai optimizmus mértéke, hanem az a narratív sűrűség, mellyel e technológiát körülveszi. Az MI nem egyszerűen eszközként vagy mérnöki innovációként jelenik meg, hanem egy olyan jelentésképző konstrukcióként, mely ígéreteket, félelmeket, megváltás-víziókat és végítélet-forgatókönyveket egyaránt hordoz. Ebben az értelemben a mesterséges intelligencia nem csupán technológia, hanem modern mítosz: egy olyan kulturális forma, mely kollektív vágyakat és szorongásokat szervez narratív egységbe, miközben elfedi saját anyagi és hatalmi feltételeit.
- Üzlet
Vibe Economy: a versenyelőny halála
A mesterséges intelligencia térnyerésével a technikai tudás és a hatékonyság alapfeltétellé válik, így elveszíti versenyelőny-jellegét. Ahogy az algoritmikus optimalizáció költsége a nullához közelít, a gazdasági racionalitás inflálódik. Az érték súlypontja így a technológiától a nem automatizálható emberi dimenziók (a jelentésalkotás, az érzelmi rezonancia és az identitásképzés) felé tolódik. Ez a Vibe Economy: egy korszak, ahol a ´vibe´ nem csupán hangulat, hanem stratégiai jelentéssűrűség. Minél hatékonyabb az MI, annál értékesebb a kulturális érzékenység és az emberi ítélőképesség. A Gépi Elme tehát nem megszünteti az emberi jelentésalkotást, hanem a gazdasági verseny középpontjába emeli azt.