The Big Screen címmel három médiacég mutatta be hirdetési felületeiket, és azt, hogyan tudnak a márkák a leghatékonyabban megjelenni a hirdetésekben.

Erdélyi Eszter (Atmedia) Új megoldások az online videós reklámokban című előadásában elmondta, hogy a televízió és a rádió súlya megmaradt, de az online hirdetési elérés megerősödött a pandémia alatt. Most már egész nap erőteljes a fogyasztás az online platformokon. Olyannyira, hogy idén sokkal magasabb a videóindítások száma, mint 2020-ban volt.

Kijelentette, hogy videóban a legtöbb felhasználó az Atmedia partnereinek oldalán fogyaszt tartalmat, és a leghosszabb időt is ők kínálják a megnézett videóknál, ami kifejezetten számít az üzenetek beépülése miatt.

Erdélyi Eszter

Barankovics Ádám (Adaptive Media) Rich media kóstoló, kezdőknek és haladóknak címmel kifejtette, hogy közel 90 weboldalt képviselnek a magyar piacon, amellett még nagy nemzetközi partereik is vannak. Havonta átlagosan 5 millió felhasználót érnek el. Tematikusan azokat érik el, akiket a hirdető ténylegesen szeretne.

Barankovics Ádám

Nagy Tamás (KOD Media) Akár 100%-kal is növelheted a kampányod hatékonyságát – a Wagawin Living Ads technológia titkai címmel arról beszélt, hogy az online divíziót egy éve indították, havi szinten már több mint egymillió egyedi látogatót érnek el. A tévé kivételével minden fontos piaci szegmensen képviseltetik magukat.

Ők a kizárólagos értékesítői Közép-Kelet-Európában a Wagawin Living Ads technológiának, amely képes first party adatot gyűjteni. Úgy fogalmazott, hogy már bevált piaci elemeket használnak, költséghatékonyak, mert gyorsan tudnak kreatív elemeket összeállítani, emellett rengeteg adatot gyűjtenek az elérésről. A technológiáról azt mondta, hogy az GDPR-kompatibilis adatgyűjtés, és minden adat a hirdetőhöz érkezik, azok mindig a megbízónál vannak.

Nagy Tamás

Bucsky Péter e-kereskedelmi szakértő Működő tartalomelőfizetési rendszerek üzleti modelljei a nagyvilágban címmel arról beszélt, hogyan lehet fizetőssé tenni a tartalmakat. Emlékeztetett arra, hogy a hirdetési bevételekből a globális cégek nagy szeletet kapnak, ezért az ingyenes tartalmak helyett át kell állni valami másra. A prémium modellek működőnek tűnnek, amikor plusz, extra tartalmat adnak előfizetési díjért.

A hard paywall-ok, ahol minden olvasónak fizetnie kell, inkább csak külföldön, angol nyelven működik, nagy piacon. Ma már egyébként kevés az a médium, ahol egyáltalán nem kérnek pénzt a tartalomért.

Különböző jövedelmű országokban úgy tűnik, hogy egyformán 7-8 eurós előfizetést lehet kérni a tartalomért. Hozzátette, hogy nem kell teljesen elzárni a fogyasztót minden tartalomtól azért, hogy ugyanakkora bevételhez jussunk.

Helyi megoldásokban kell gondolkodni, és támogatást kell kérni. Példaként megemlítette, hogy a Guardian bevételének körülbelül 30 százalékát adják az előfizetések. Árukapcsolásban is érdemes gondolkodni, és minél inkább rendszeres, vagy előre fizetésre rábírni a fogyasztókat. Kuponakciók, események, kalkulátorok is jó lehetőségnek számítanak.

Elmesélte, hogy a fejlett országokban a beágyazott kereskedelmi megoldások is működnek, amikor a tartalomhoz illesztve teszik a hirdetést, például rögtön meg lehet rendelni azt, ami a cikk témájához kapcsolódik.

Bucsky Péter

Pásztor András A paywall para címmel arra kereste a választ, hogy miért fizet az olvasó. A tartalom előfizetési rendszereinek tapasztalatairól elmondta, hogy a pandémia miatt a hirdetési pénzek először eltűntek a piacról, emiatt a kiadók támogatói programokat indítottak. Ezek láthatóan elég sok helyen igen jól működtek.

A prémium modell az uralkodó a világban, vagyis a tartalom egy része megmarad ingyenesnek. Véleménye szerint minőségi újságírást kell gyakorolni, de ezt csak megfelelő méretű szerkesztőséggel lehet megcsinálni. Példaként a Denník N-et említette, ott is akkor léptek nagyot előre, amikor nagyot nőtt a szerkesztőség. Később átálltak arra, hogy kevesebb, de hosszabb cikkeket kezdtek gyártani.

Érdemes lenne szerinte az újságírókat is érdekeltté tenni abban, hogy mennyi olvasót és hirdetőt hoznak.

Minikutatásuk alapján az előfizetésért cserébe egy sajtóterméktől a válaszadók leginkább az objektivitást, exkluzivitást, minőséget, hitelességet és a frissességet várják el. Ez leírja azt is, hogy milyen egy jó tartalom. Úgy gondolja, ezért bízni kellene a tartalomban, mert az épít brandet, az adja el a lapot, és azért lehet pénzt kérni.

Pásztor András

Tóbiás Andrea (Central Médiacsoport) előadásában emlékeztetett arra, hogy jelenleg globálisan és Magyarországon is a legtöbb médiacég hirdetői és olvasói árbevételre támaszkodik. A hirdetésit egyre inkább az online felületek termelik, míg az előfizetőit eddig leginkább a magazinok.

Van egy olyan fogyasztói attitűd, hogy a fizetési hajlandóság egyenesen aránylik a platformhoz: ha papíron van, fizetnek érte, online viszont kevésbé. Azt mondta, hogy jelenleg egy edukációs folyamatban vagyunk, vagyis meg kell győzni az olvasókat arról, hogy fizetni kell a tartalomért.

Reményre ad okot, hogy bizonyos típusú tartalmaknál a digitális tartalomfogyasztásnál egyre inkább természetes az, hogy fizetnek, de ennek az okait meg kell érteni. Például a filmes tartalmaknál jól működik.

Üzleti modelleknél szerinte rendkívül fontos a tulajdonos részéről a kísérletezés tolerálása, emellett a rugalmasság és a tanulási képesség is kulcsfontosságú. Vagyis ki kell próbálni, hogy mi működik és mi nem, és annak megfelelően folyamatosan változtatni kell.

Tóbiás Andrea

Kékesi Zsuzsanna (RAS) Kereskedelmi és e-kereskedelmi szempontok egy termék, vagyis a médiatartalom és egyéb szolgáltatások bevezetésénél című előadásában kifejtette, hogy Magyarországon is vannak jó példák az előfizetésre.

Elmondása szerint a membership programok általában erős érzelmi dologhoz kapcsolódnak, a fizetőfal bevezetésénél pedig nem árt, ha erős a márka, és az előfizető már kötődik hozzá.

Megjegyezte, hogy a szervezeti kultúra mindennél fontosabb, mert anélkül a kísérletezést, innovatív hozzáállást nem lehet megteremteni. Úgy fogalmazott, hogy a bevétel az egy ajándék, amit a látogatóktól kapunk azért, mert nagyon jó a tartalmunk. Prioritásként a felhasználói élményt említette, már csak azért is, mert a média is az e-kereskedelem felé megy, de emellett a kiadóknál kellenek többek között olyanok is, akik adatelemzéssel foglalkoznak, és olyanok, akik tudják tesztelni, hogy mi működik.

Kékesi Zsuzsanna

Bucsky Péter e-kereskedelmi szakértő, Kékesi Zsuzsanna (RAS), Takács Antal (ügyfélszolgálati szakértő – Customerview), Pásztor András, Tóbiás Andrea (Central Médiacsoport) az Előfizetői rendszerek a gyakorlatban. Mely új üzleti modellek lesznek életképesek? című fórumon a média jövőjéről értekezett. Teljes egyetértés volt köztük abban, hogy tíz év múlva is lesz ingyenes magyar média, de azt egyelőre nem tudni, hogy milyen.

Úgy vélekedtek, hogy a tartalom típusa határozza meg, hogy fizetni fognak-e a fogyasztók, de hírekért nem fognak, mert nem lehet megakadályozni az ingyenes hírtartalmat. Prémium, vagy speciális tartalmakban viszont mindenképpen érdemes gondolkodni.

Megállapították, hogy a nagyon jó tartalom előállítása nagyon sok időbe és pénzbe kerül, amit vagy a hirdetőnek, vagy az olvasónak ki kell fizetnie. Azt kell megtanítani a fogyasztóknak, hogy a digitális tartalom ugyanúgy pénzbe kerül, mint a papír. Igaz, a fogyasztói elvárások is átalakulnak, és már vannak digitális szolgáltatások, amikért sokszor nagyságrendekkel többet fizetnek, például film- és zenetartalmakért, e-játékokért, mint egy újság előfizetéséért.

Arra számítanak, hogy három év múlva is lesz előfizetős online sajtó Magyarországon, és remélhetőleg egyre több szereplő lép be erre a piacra, akik prémiumtartalmakat kínálnak majd. Jelenleg a márkaerő és a márkafenyegetettség hat nagyon erősen, arra mozdulnak meg az emberek, illetve azért fizetnek, ha egy tartalom számukra releváns, és máshol nem találják meg. Az még kérdés, hogy évek múlva milyen tartalom lesz a fizetős. Megegyeztek abban, hogy ehhez nagyon sok minőségi tartalom kellene, ami egyelőre hiányzik.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!