A huszadik Internet Hungary – történelmi áttekintés 2004 és 2008 között – vihar előtti várakozás

A huszadik Internet Hungary – történelmi áttekintés 2004 és 2008 között – vihar előtti várakozás
Az internet és a gazdaság gyors fejlődése nem volt kérdés a 2008-as gazdasági válságot megelőzően, évről évre növekedés volt a világában és itthon is. Az optimista hangulatban is rámutattunk arra, hogy az erőteljes online jelenlét, a globális folyamatok gyors követése és a felkészülés az állandó változásra a hosszú távú siker titka.

Az internetes gazdaság fejlődésének első fejezete a vizionáriusokról, informatikusokról és egy szűk kis szubkultúráról szólt, alig néhány százezer ember hobbijáról. Az 2000-es évekre szépen nőtt az internetezők tábora, már több millió főre. A garázs (vagy inkább magyarosan gangos?) cégek egyre profibb cégekké váltak, és a nagyvállalatok is egyre inkább meglátták, hogy az interneten előbb-utóbb sok pénzt lehet keresni.

A 2000-es évek első felében azonban még nem a szüret ideje volt, hanem a tűkön ülő várakozásé, azt vártuk, mikor léphetünk be az Európai Unióba, annak tagjaihoz mértük magunkat szinte mindenben. Azt kereste az internetes szakma, hogy mitől indul majd be a növekedés, hogyan lesz a magyarok minél nagyobb részének számítógépe, internetje. Ebben az időszakban az államtól vártuk a megoldást. Jött a Sulinet program otthoni számítógép vásárlásra, szaporodtak a teleházak, még az internet előfizetés támogatásának lehetőségeit is kereste a szakma.

Beléptünk az EU-ba, kinyílt annak félmilliárdos piaca, de mégsem hódította meg azt a magyar informatika, e-kereskedelem és online szolgáltatások. Inkább egyre jobban és gyorsabban a globális trendeket jöttek el hozzánk. A Google a keresőket, a Facebook az iwiw-et és a myVIP-et előzte fénysebeséggel.

A kereskedők viszont reagáltak: az online hirdetések kilőttek, a hagyományos médiacsatornákkal kerültek egy súlycsoportba. A reklámügynökségek új feladatokat kaptak, a hirdetőknek pedig egyre több segítség kellett, hogy a gyorsan változó internetes világban feltalálják magukat.

Míg a hirdetésekben áttörést hozott az időszak, az online kereskedelem még mindig inkább kuriózum volt: sokan próbálkoztak vele, de kevesek tudtak megélni is belőle. Inkább kkv-k és új cégek voltak jelen ezen a piacon, a nagyok csak később kapcsolódtak be.

A médiában viszont már nem volt kérdés, hogy az online irány lehet csak sikeres, a legnagyobb médiavállalatok is gőzerővel dolgoztak az online felületeiken. A megfelelő üzleti modell viszont még hiányzott, az elérés és a forma meg volt, a bevételi láb viszont még hiányzott. Az ingyenes hozzáférés az internetes hőskor elvárása volt, a fizetési megoldásokra bár mindenki vágyott, de nem a megoldás nem látszott.

A hagyományos média azonban üzletileg továbbra is virágzott, a nyomtatott sajtótermékek példányszámának növekedése megtorpant, és már enyhén csökkent, de még mindig jelentős erejű ágazat volt. Ráadásul ez a tévé aranykora volt, az országos kereskedelmi csatornák uralták ezt a piacot – a technológia még nem tette lehetővé igazi kihívók és új szereplők megjelenését.

A gazdaság azonban változóban volt, és a 2008-as globális gazdasági válság szinte szempillantás alatt alakította át az erőviszonyokat. De hogyan is láttuk ezeket az éveket az Internet Hungary konferenciákon?

A 2004-es Internet Hungary fő kérdése az volt, hogy mi a jobb? Laissez-faire vagy fejlesztési diktatúra? Magyarország ugyanis az informatika és digitális gazdaság mutatóiban még mindig lemaradást mutatott az európai országok többségétől. Ma már talán furcsa ez a témafelvetés, hiszen a digitális gazdaság a fejlett világban az állam segítsége nélkül nőtt nagyra, ha próbálkoztak sem tudtak a kormányok ennek igazán érezhető lökést adni.

A konferencia két fő téma köré szerveződött: az információs társadalmi és üzleti szolgáltatások, illetve a konvergencia. Az első estében jól ráéreztünk, hogy a társadalmi és üzleti digitális szolgáltatások alaposan összefonódnak majd.

Az üzleti témák közül 2004-ben is érdekes volt a mobilfizetés, amiről mindhárom mobilszolgáltató bemutattatta fejlesztéseit. A növekedés még mindig jelentős a mobilfizetés előtt: még tavaly sem érte el a 20 milliárd forintot sem a hazai mobilfizetési piac.

Más technológiák azonban gyorsabban változnak: az év egyi érdekes eseménye volt, amikor párbaj során, három egymás mellé helyezett kivetítőn mutatta meg a Google, a Goliat Altavista és az Origo Vizsla keresője, hogy mit is tud. Ma már nehéz is a Google keresője előtte időkre visszaemlékezni, pedig nem minden országban az amerikai megoldás a nyerő.

A téma pedig ismét érdekesebb lehet: az EU arra kényszeríti a Google-t, hogy ahogy a Microsoftnak a Windowsban a sztenderd Internet Exlporer mellett alternatívákánk kellett utat adnia, 2020-tól az Android felhasználók is megválaszthatják a kereső szolgáltatójukat. Márpedig az egykor világverő IE ezután vészesen elindult a lejtőn, lehet a Google keresőjére is ez vár? A ma még 75%-os globális Google részesedés óriási, kérdés, hogy lesz-e európai, esetleg magyar kihívó?

A 21. század első éveiben még az internet elérés és az internet szolgáltatás sokkal nagyobb problémát jelentetett a felhasználók elérésében. Konferenciánkon az integrált tévé, internet és telefon szolgáltatások megjelenéséről is volt szó. Az internetszolgáltatás pedig ezekben az években elképesztően gyors növekedést mutatott, 2004 és 2008 között 45,3 milliárdról 141,8 milliárdra nőtt az iparág bevétele. Ehhez az új technológiák kellettek – ez a korszak az otthoni szélessávú DSL kapcsolatokról szólt – ezt követte a következő időszakban a mobilnet térnyerése.

A kábeltévé, telefon és internet szolgáltatások integrálásáról tartott nálunk előadását Chiropher Mattheisen (akkori Matáv vezető), Szűcs László (UPC), Gerlei Gyöngyvér (Euroewb), de már a DVB-T-vel is foglalkoztunk. Az angol Digitag elnökét, Alex Schulickyt is sikerült elhoznunk.

A hírgyártás és az internet kapcsolatát is vizsgáltuk, de ekkor még a hagyományos médiák (tévék, újságok, rádiók) internetes felületeiről volt szó a kevés csak online újság mellett (index, origo alapvetően). Voltak azonban olyan egyedi piacok, ahol már ekkor a kisebb és egyedi online lapoknak különösen fontos szerep jutott, ilyenek a határon túli magyar közösségek webes lapjai – meghívtuk taransindex.ro és a kárpátinfo.net képviselőit – ők 15 év után is a közösségük meghatározói információs portáljai.

A 2005-ös év mottója „Az internet hétköznapjai – számok és tények” talán jól mutatja az iparág fejlődését, ahol már nem (csak) az ígéret, hanem a mutatott gazdasági eredmények a fontosak.

Ezen a téren pedig a reklámipar talán a legérdekesebb: a Magyar Reklámszövetség által 2000 óta évente összeállított reklámtorta a hazai listaáras reklámköltést médiafelületenként mutatja be. A 21. század első éveiben alig észrevehető az internetes költés, és a gyors növekedés ellenére is még 2008-as válság évében is csak 20 milliárd forint volt, a teljes költés alig tizede. A gazdasági kényszerűség és a technológiai fejlődés is sokkal inkább felgyorsította ezt követően a netes hirdetések térnyerését.

Utólag talán azért is érdekes a korábbi témáinkat visszakeresni, hogy mennyire lehetett a gyors változásokat előre látni? Annak jártunk utána, hogy milyen termékeket érdemes online hirdetni, miért maradtak távol kezdetben a ma már alaposan a netre koncentráló FMCG cégek? A kezdeti problémák – a médiaszolgáltatók széttagoltsága, egységes mérés hiánya, az elharapódzó bannerek és „idegesítő” hirdetési megoldások mind-mind olyan problémák, amiket éveken át ismertünk, de a megoldást az olyan nagy globális cégek hozták el, mint a Google és a Facebook – az ő egységesítő üzletpolitikájuk és elvárásaik segítettek a 2000-es évek első évtizedének problémáit leküzdeni. De mi lett volna akkor, ha a hazai piaci szereplők korábban lépnek, akkor is minden így alakult volna?

A hazai online hirdetési piac a konferencia kiemelt témája volt, és már ekkor jelen volt az online egyik máig legnagyobb előnye: a jó mérhetőség. Hosszú évek kellettek ahhoz, hogy mindenki által elfogadott, iparági standardek alakuljanak ki ezen a téren.

Az internetes reklám ekkoriban újdonság volt még, ezért is tartott az online és a hagyományos reklámok modelljeinek működésének összehasonlításáról előadást Baráth Péter és Kádár Tamás. Az ügynökségek és hirdetők fórumbeszélgetésének címe is beszédes: „Olcsón vett reklám, vagy valós segítség?!”.

A konferencián Barabási Albert László, a Harvard Egyetem oktatója a hálózatelemzési kutatásainak eredményeit mutatta be. Az internet kinyitotta a világot, minden csak néhány kattintásra volt, és ennek az új hálózatnak a megismerése már csak az új üzleti lehetőségek feltárására is kiváló alkalom volt.

Egy újabb problémát is magával hozott az internet világa: a szinte korlátlan, fogyaszthatatlanul sok információét. Kopp Mária magatartáskutató ennek az evolúciós csapatának a részleteiről beszélt – a téma ma talán még inkább csak aktuálisabb.

Sokáig a cégek és az üzlet platformjának tűnt az internet, de a felhasználók egyre szabadabbá váltak: a blogok terjedése még csak sejtette, hogy mi vár ránk, a közösségi média szót még nem ismertük 2006-ban. A konferencia mottója azonban már sejtet ebből valamit: „A felhasználók hatalomátvétele”.

Már ekkor olyan, mai napig kurrens témában volt amerikai előadónk, mint a netsemlegesség, amiről Tim Wu beszélt a Colomubia Law Schoolról.

A web 2.0 fogalmát még előadásokban kellett körül járni és definiálni, de az látszott, hogy a blogok fontos változást hoznak, hosszabb távon is. Helmuth Borda, a Sun Microsystems előadása azonban sejtette, hogy a dotcom lufi után talán új túlzott ígérettel állunk szemben: A passzív fogyasztóktól az aktív részvételig jól mutatja, hogy az internetezők többsége nem lett és nem is lesz soha aktív tag, a többség számára a passzív fogyasztás lesz az érdekes.

Egy másik, csak évek múlva valóban beköszöntő trendet is láttunk: már 2006-ban azt mondtuk, hogy mobilon lesz mindened! A fizetés, chatelés, közösségi játékok után azt kerestük, hogy mi költözhet a mobilunkra még?

Ami a net üzleti oldalát érinti: a presztízsreklám és az eredmény alapú reklám megkülönböztetést vettük, és a hirdetői és reklámügynökségi piacon azt a választ kerestük, hogy mikor költenek többet online, és mikor fognak a számszerű eredmények a presztízs mellett számítani.

2007-ben a „Digitális ér(t)etlenség” témakörét jártuk körbe. Ebben az évben a legnagyobb változásokat a mobil szélessáv berobbanásától vártuk, és ez hamarosan fel is pörgette a magyar internetes piacot. A digitális piacon a másik nagy átrendeződést az okozta, hogy egyre inkább a fiatalok médiájából a tömegek médiája lett, középkorúak és idősek is egyre nagyobb számban jelentek meg – erről szól Straub Elek előadása.

Vámos Tibor az MTA Sztaki kutatóintézetétől pedig azt kereste, hogy mi lesz az új bunzisztor? Nem tudjuk mi az? Ő se tudta – pont arról szólt az előadás, hogy nagyon vártuk a nagy újdonságot, tudtuk, hogy jön, de nem tudtuk mi az – mai fejjel talán azt mondanánk, hogy a közösségi média lett végül ez. Ekkor már nagyon jelentős szereplő volt az iwiw és a myvip – de végül a Facebook mindent tarolt. 2014-ben is tartották még magukat a magyar közösségi oldalak, de mára teljesen eltűntek.

Forrás: prim.hu

Az internetes átalakulást pedig a hirdetések mintha kevésbé gyorsan tudták volna lekövetni, azt boncolgatta Szabó Erik a Carnationtől, hogy követni fogja-e a web 2.0-t a média 2.0 hullám. Azt is vizsgáltuk, hogy a kkv-k miért tudtak gyorsabban reagálni, mint a nagy cégek, miért váltottak gyorsabban online hirdetésekre. Az ügynökségek számára is új kihívást jelentett a web 2.0 – mára a mindennapok része lett ezen megoldások használata.

2008-ban a gazdaság globálisan és itthon is növekedett, a fő kérdésünk az volt, hogy hogyan lehetsz „megkerülhetetlen 2010-re” az online térben. Ekkor azt vártuk, hogy 2010-re akár 4-4,5 millió hazai internetfelhasználó is lehet – ezt a KSH adatai alapján végül felül is szárnyaltuk.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Bucsky Péter

­­Bucsky Péter – Gazdasági újságíró. Vállalt rádiós műsorvezetést is, több magazinnál, hetilapnál és online hírportálon is rendszeresen publikál.