Kis haranggal a kezemben

Kis haranggal a kezemben
A digitalizáció óriási lehetőségeket nyújthat számunkra, de van egy nagyon jó vagy nagyon rossz – attól függően, ki hogyan kezeli – tulajdonsága: gyorsítja az időt, rettenetes iramot diktál mindenkinek, és senkit nem hagy ülni a babérjain.

26 éve, 1991-ben egy harangot kaptam Apámtól. Akkoriban úgy éreztem, sikeres, befutott vagyok: már tíz éve dolgoztam a Magyar Televízióban, sokat „maszekoltam”, azt gondoltam, megcsináltam magam, kész vagyok a szó minden értelmében, hátradőlhetek a fotelban, enyém a világ, ide nekem az oroszlánt is!

Apám bölcs ember volt. Látta ezt, és óvni, figyelmeztetni akart. 

Tik-tak, tik-tak – mondta. – Megy az idő, minden változik, te meg csak ülsz a babérjaidon! Ébresztő! Szállj ki a fotelból, keress új feladatokat! Tanulj meg helyesen látni! Tanulj meg hosszú távon gondolkozni!

És azt is hozzátette: Semmi nem jár! Mindent magadnak kell elérned! Ne várd, hogy az élet majd magától, ingyen adjon.

1991-et írtunk, jókor jött az intelem. Akik már dolgoztak akkoriban, emlékeznek arra, milyen pompás időszak volt ez. Sokak karrierje ekkor indult, sokan „megcsinálták a szerencséjüket”. De tudjuk, a szerencse csak azokhoz pártol, akik képesek annak befogadására és megragadására. Tanultnak, előrelátónak és nem utolsósorban kreatívnak kell lenni, hogy képesek legyünk meglátni, befogadni a szerencsét!

Akkoriban már több mint 10 éve tévéműsorokat gyártottam, részt vettem az első kereskedelmi televíziós csatorna beindításában, betekintést nyerhettem a programing, a műsorterjesztés, a reklámpiac működésébe. Reklámidőket vettem és eladtam, sőt, még egy reklámügynökségben is volt érdekeltségem. 

Már akkoriban is munkaalkoholista voltam!

Apám intelmét megfogadva, ekkor határoztam el, hogy figyelmesebben vizsgálom a közvetlen jövőt, jobban kombinálom a várható összefüggéseket. Néhány sikerélménytől felbuzdulva – amik behúztak mint egy örvény, no, nem a mélybe – mániákus összefüggés-keresővé váltam.

Szerencsém tehát megtalált és mellém állt, és én rengeteget tanulhattam, tapasztalhattam.  Hogy mindezt miért idézem most fel? Talán mert úgy érzem, újra, most is szól egy kis harang, amely ki kell ugrasszon mindenkit a kényelmes fotelból: a digitalizáció nem fogja megvárni, míg mindenki felméri a következményeit, és stratégiát, akciótervet készít…

Lehet, hogy késésben vagy?

A digitalizáció óriási lehetőségeket nyújthat számunkra, de van egy nagyon jó vagy nagyon rossz – attól függően, ki hogyan kezeli – tulajdonsága: gyorsítja az időt, rettenetes iramot diktál mindenkinek, és senkit nem hagy ülni a babérjain…

Hogy milyen gyorsan változó, mennyire átalakuló világban élünk, arra itt látjuk a példákat magunk körül: elég, ha ránézünk az elmúlt évek reklámköltéseinek alakulására, a tendenciákra és az arányokra – legfőképpen az online költések belső arányaira. 

A kor új követelménye, hogy már nem elég csupán elérni a médiafogyasztót, hanem közvetlenül és gyorsan vásárlót kell kreálnunk belőle. Ez a konverziós kényszer eredményezi, hogy az értékesítési lánc lerövidül; a hirdetők a piaci verseny miatt rákényszerülnek arra, hogy egyre gyorsabban érjék el a vásárlót, amit – a digitalizációnak köszönhetően – ma már meg is tehetnek.

Ne feledjük, 6 millió honfitársunk érhető el interneten keresztül! És ez nem csupán lehetőség, a kereskedők egyre tudatosabban használják ki saját csatornáikat is a vásárlók elérésére, a verseny őket is sarokba szorítja, kötelező az innováció marketing- és a salesstratégiájukban. Úgy is mondhatnám, hogy a kereskedők eredménykényszere már a médiaspájzban van… Nekünk, médiásoknak képesnek kell lennünk ezt a piaci változást követni, tudnunk kell kezelni – sőt: elébe kell menni. Ez persze csak akkor sikerülhet, ha nem azt gondoljuk, hogy elégedetten hátradőlhetünk, hanem meghalljuk az ébresztőt, a kis harangot, felállunk a kényelmes fotelből, és újra a régi vehemenciával vetjük bele magunkat a változó tennivalókba!  Szerintem ez a vehemencia most megvan… Sok embert érünk el, ha kell egyszerre, a technológiát uraljuk – az idővel kell(ene) csupán lepaktálnunk! És ne feledjük: nézzünk távolabb! Merre tarthatnak a piaci szándékok? Hogyan csináljunk a médiafogyasztóból vásárlót? Eszközeink megvannak, meg kell tanulnunk jól bánni velük!

Az írás (tudása) az olvasással kezdődik, nézzünk, lássunk, hallgassuk meg, hogyan csinálják mások – Internet Hungary-zzünk: 2 nap, 5 terem – temérdek tudás és információ! Rengeteg érdekes előadás lesz. Valószínűleg, lesznek köztük olyanok, amiket már ismertek vagy tudni véltek. Én mégis azt kérem, hogy minél többre üljetek be! Nincs olyan előadás, amely ne lenne képes inspirálni! Merjünk szembenézni a kérdésekkel, a problémákkal, és merjünk dönteni! És legyünk kreatívabbak versenytársainknál! 

Késésben leszel?

„Mi mindig mindenről elkésünk,
Késő az álmunk, a sikerünk,
Révünk, nyugalmunk, ölelésünk,
Mi mindig mindenről elkésünk.”
Ady Endre


Csermely Ákos

Szubjektíven magamról: Mindig médiás, televíziós szerettem volna lenni - már az általános iskola 7-ik osztályától. Mással sem foglalkoztam, mint a fényképezéssel, matekkal, fizikával. Hanggenerátorokat és fényorgonákat …