Voltak idők, amikor a szomszédság egyetlen lakásban gyűlt össze: ott, ahol televízió volt. A média világa a közember számára egy megfoghatatlan univerzum volt, ahova csak kiváltságosok kerülhettek. A hírolvasók szava szent volt, ha pedig egyszer egy héten műsort adtak, más programról szó sem lehetett. A világ azóta nagy fordult, a média befészkelte magát a zsebünkbe, a teljes szociális hálónkba. Ma már mondhatni, mindannyiunknak saját médiarendszere van: kép- és videóalbumok a telefonunkban, saját digitális kivetülésünk a közösségi platformokon. Van közönségünk, követőink, ha utóbbiból sok, akkor reklámozunk is. Mini médiumok lettünk, ám sokan máig nincsenek tisztában az ezzel járó felelősséggel. Mint azt egy klasszikus képregény klasszikus figurája mondta: „A nagy erő nagy felelősséggel jár.”

A Digital-Media Hungary egyik előadásának Kajdi Csaba volt a vendége, aki Szily Nórával beszélgetett az egyén saját médiarendszerének hatalmáról. Mint ismert, az eredetileg modellügynökként tevékenykedő Kajdi Csaba, Mihalik Enikő felfedezője 279 ezer Instagram-követővel rendelkezik, így megnyilvánulásai rengeteg ember véleményét formálják. Kajdi azzal lett népszerű a közösségi médiában, hogy sajátos hangon kezdte kifigurázni a hazai celebvilágot 24 óráig elérhető Instagram-történeteiben. A megmondóember egy idő után külön jelenséggé, végül márkává vált.

„Nem emlékszem, hogy régen mennyire volt meghatározó a média. Annyi biztos, hogy a hetek nyugodtak voltak, hiszen nem volt állandó adás. Legfeljebb a nagyanyám hallgatta a Kossuth rádiót, illetve kétszer egy héten kiszámítható, tematikus műsorokat vetítettek a televízióban. Pontosan tudtuk, mi mikor lesz. Ha jól emlékszem, kedden volt a Dallas, csütörtökön a Szomszédok. A médiának akkor az volt a feladata, hogy elsősorban edukatív, aztán szórakoztató legyen. Mára ez megfordult, sőt, az edukáció az utolsó helyre került” - vélekedett Kajdi Csaba, aki akkor legmerészebb álmaiban sem gondolta, hogy egyszer egy saját médiarendszert épít a személye köré, ráadásul még profitál is belőle.

„Amikor megjelent az e-mail, emlékszem, próbáltam elmagyarázni a működését nagymamám 97 éves nővérének, de sehogy sem akarta megérteni. Na, én ugyanígy voltam az Instagrammal, meg mindenféle applikációval. Egyszer véletlenül jelentkeztem Uber-sofőrnek, mert rányomtam, hogy „driver”. Egy-egy embert aztán vittem ide-oda, úgy voltam vele, hogy összejött a benzin pénz. Aztán egyszer küldték, hogy a MOM Parkban van továbbképzési lehetőség. Elmentem és megkérdezték, tudom-e, hogy miről is szól ez az egész. Fogalmam sem volt. Ugyanígy voltam az Instával. Annyit láttam, hogy vannak fent fényképek. Nem értettem a lényegét. Annyit már tudtam, hogy a Facebookon lehet ordibálni, kommunikálni. Az Instát nem értettem, csak azt láttam, hogy mindenki pózol, termékeket és nyereményjátékokat ajánl. Aztán véletlenül felfedeztem a sztorizást. Elkezdtem csinálni. Nem gondoltam, hogy bárkit is érdekelni fog, azt meg végképp nem, hogy ennek mekkora marketing értéke lehet. Idővel elértem 2 ezer követőt, és elkezdtem ordibálni a felvételeken, hogy küldjetek ajándékot. Képzeld… küldték!” - nevette el magát Kajdi Csaba, aki szerint az influenszerkedés sikerének titka, ha azt szerelemből, inkább a saját szórakoztatásunkra csináljuk, semmint abból a célból, mert mindenképpen influenszerek szeretnénk lenni.

„A műsorkészítés arról szól, hogy adni akarok az embereknek valamit, ez a valami pedig szívből jön. Ezt egy követő megérzi, és fel fog iratkozni az oldalra. Ha egy idő után a feliratkozók száma elér egy szintet, ezt a tartalmat tudod értékesíteni. Sokan fordítva csinálják, és nem adni szeretnének az embereknek valamit, hanem influenszerek szeretnének lenni, hogy ők kapjanak. Végignézhetsz úgy egy Paul Gaugen kiállítást, hogy végigmész rajta az édesanyáddal és közvetíted, vagy gondolkodhatsz azon, hogyan adhatod át a kiállítás lényegét a nézőidnek úgy, hogy értsék, akár a humorral operálva. A humor nagyon lényeges elem” - hívta fel a figyelmet Cyla. A modellügynöknek természetesen az alap szakmai tudása is segítségére volt a brandje kiépítésében, hiszen mint azt Szily Nórának is kiemelte, a munkája, hogy menedzseljen embereket, felépítsen brandeket. Ebből kifolyólag pontosan tudta, hogyan működik a self-menedzsment, mit érdemes elvállalni, és mit nem.

„Kikerülhetetlen, hogy egy ponton ne menj el abba az irányba, hogy valamilyen bagatell terméket reklámozol. Ki az a hülye, aki nem teszi, ha fizetnek érte? Amit igazán szem előtt kell tartani, az a reklám és a valós tartalom aránya. Ha utóbbi elveszik a sok reklám miatt, akkor idővel a követők is elvesznek. Az ideális szerintem, ha 70-30 százalékos arányban osztunk meg valós, illetve fizetett tartalmakat. Idővel a saját értékünket is meg kell határoznunk, hogy mit képviselünk és mit vállalunk el. Tudni kell egy jónak tűnő lehetőségre is nemet mondani, hogy aztán egy még jobbra mondj igent. Így születhetnek olyan hosszútávú együttműködések, amelyek igazán megérik. Aztán persze olyan helyzet is adódhat, amikor arról kell dönteni, hogy presztízs munkát vállalsz el szar pénzért, vagy szar munkát jó pénzért…” - vetette fel az örök dilemmát az influenszer, aki bevallása szerint sosem akart ismert lenni. Bár mindig is extrovertált volt, úgy véli, pont az hozta el számára a sikert, hogy nem arra hajtott. Mostanra azonban, a kezdeti időszakkal ellentétben menedzsment képviseli őt, így a jelenlegi „saját médiarendszere”, a YouTube- és TikTok-oldallal egyetemben egy szakmai stratégiai lépés volt

„Amit most látsz, az már egy tudatos stratégia része. Naponta gyártok tartalmakat, ami elég melós, de imádom. Főként a sztorikat értékesíti a csapatom, feed tartalom gyártásában sajnos nem vagyok jó. Előfordul, hogy hetekig nem posztolok semmit” - árulta el Kajdi Csaba, aki számára az influenszer kifejezés azokkal a tartalomgyártókkal jelent egyet, akik értékes vagy szórakoztató tartalmat képesek gyártani, olyat, amely magával ragadja a nézőt.

„Nagyon fontosak szerintem a tematizált tartalmak. Egy idő után nem lesz elég egy szépen csücsörítő lány, a kezében egy rúzzsal. Azok az influenszerek maradnak fenn, akik meg is tudják mutatni, mi az adott termék, hogyan működik és miért jó azt használni. Ennek a kommunikálása is fontos, hogy a te stílusodban, a te arculatodnak megfelelően, hitelesen add elő. Te magad mennyire érted? Mennyire akarsz erre időt szánni? Mennyire vagy érdekes amúgy és mennyire az adott területen? Ezek fontos kérdések” - mutatott rá a modellügynök, aki példának a hagyományos médiában elhíresült celebeket, valamint a közösségi média hírességeit állította szembe egymással. Mint mondta, egyik területről a másikra sokszor lehetetlen „átültetni” valakit.

„A lineáris, vagy hagyományos médiában elmondják, hogy mi a szerepköröd. A közösségi médiában ezzel szemben nincs szerkesztőd. Ha előbbi formátumból szeretnél átültetni valakit a social-be, lehet elvérzik, mert nincs mankója. Ha fordítva teszed ugyanezt, akkor pedig az influenszer fagyhat le egy élő műsorban, hiszen a saját videóit lehet, hogy 50-szer is felveszi. Ezzel semmi baj nincs, hiszel nem mindenki alkalmas mindkettőre” - mondta Kajdi, aki ettől függetlenül nagyon fontosnak tartja a megújulást a fennmaradás érdekében.

"Nekem is lassan gondolkodnom kell, hogy milyen új dolgokat találjak ki. Minden terméknek van életciklusa, ez egy normális dolog, el kell tudni fogadni. Ha elindulsz lefelé, fel kell tenned magadnak a kérdést, hogy mivel tudsz újra felkapaszkodni. Gondolkodni kell. Ha van egy csapatod, őket is gondolkodásra kell bírni. Esetemben a legtöbb ötletet én találom ki, de sok segítséget kapok. Hosszú távon kell gondolkodni, ki kell találni, mi lehet még érdekes, és megtippelni, hogy meddig tud az a műfaj fennmaradni. Ha pedig vége szakad, azt is el kell tudni fogadni és azt mondani: nem akarok a hátsó sorba állni."

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!