A konferencia megálmodója és szervezője beszámolt arról, hogy az első, szerdai napon több száz nézője volt a rendezvénynek: délután 538-an követték desktopon, 153-an mobilon, 18-an tableten, és 200-300 fő Zoomon.

Emlékeztetett arra, hogy szerdán sok szó esett az egyre rövidülő és egyre kevesebb szereplős kereskedelmi láncról. Ez a változás ugyanis az egyik fő gondolata a konferenciának. Korábban az értékesítési lánc úgy nézett ki, hogy volt benne termék-előállító, a disztribútor, illetve a vásárló a vágyaival és a pénztárcájával. A klasszikus vonal ez. Most azonban egyre kevesebb a szereplő, mert már a termék-előállító is képes arra, hogy közvetlenül a fogyasztóhoz szóljon.

„Meg kell találni a médiának és az ügynökségeknek az új szerepüket, hogy továbbra is fontosak maradjanak, mert megváltozik a feladatuk” – hívta fel a figyelmet Csermely Ákos. Hozzátette, hogy rendkívül fontos jelentősége van ebben annak, hogy a média szereplői, az ügynökségek mennyire tudnak kreatívak lenni.

A rendezvény háziasszonya, Szily Nóra felvetette, hogy egyre inkább szegmentálódik, szétszóródik a felület, amelyen keresztül el lehet érni a fogyasztókat. Megjelentek például az influenszerek, és egyre több az olyan oldal, lehetőség, ahol pontosan lehet tudni, hogy kit érünk el, milyen fogyasztókat. Csermely Ákos erre reagálva megjegyezte, hogy az egyik legnagyobb kihívás, hogy a termék-előállító már ki tudja kerülni a köztes szereplőket, az ügynökségeket, mivel közvetlenül meg tudják szólítani a felhasználókat. Ez azonban globális jelenség.

Ákos a helyzet szemléltetésére egy rövid mesét írt a vadászról, aki erősen koncentrálva ül a lesben, csak előre néz, az állatok már körbeveszik, de ő nem veszi észre őket. Ennek tanulsága, hogy „ha rossz felé nézel, biztosan lemaradsz a fontos történésekről”. Ez egyben a konferencia második napjának mottója is.

„Hiába van a legjobb fegyverünk, hiába vagyunk nagyon jó vadászok, elvégre mi is vadásszuk a fogyasztót, hiába ülünk a világ legdrágább lesén, ha nem oda nézünk, ahova kell” – összegezte a médiaszakember.

Úgy fogalmazott, hogy a szerdai konferencia főként arról szólt, hogyan kell észrevenni a jeleket „a lesen”. A csütörtöki nap kiindulópontja pedig az, hogy a fogyasztó egy önálló személyiség, aki azt csinál, amit akar. A választófülke magányossága is hasonló: közvélemény-kutatáskor az Egyesült Államokban például a választók rendre mást jelöltek meg arra a kérdésre, hogy kire fognak szavazni, mint akire végül ténylegesen voksoltak. Ennek példáján a néző is azt csinál, amit akar: míg sokan felmérésekkor azt válaszolják, hogy dokumentumfilmeket, természetfilmeket néznek, a valóságban teljesen már tartalmakat fogyasztanak.

Kutatások, statisztikák is azt mutatják, hogy mást csinál a néző, mint amit bevall, és a felméréseken sokan inkább azt a választ adják, amit társadalmilag elvártnak, helyesnek gondolnak. Csermely Ákos felhívta arra is a figyelmet, hogy mára felnőtt egy olyan generáció, aki nem azt nézi, ami megy a tévében, hanem azt néz, amit akar. Még az ötvenes, hatvanas években általában egy készülék volt egy házban, és azt közösen nézték a lakók, vagyis mindenki ugyanazt nézte. Aztán lett minden lakásban, majd minden helyiségben egy, most pedig már bárhol, bárki, bármit nézhet: akár csónakban vagy erdőben is bármilyen tartalmat el lehet érni.

Szerdán az előadások fókuszában az állt, hogyan kell a jeleket „fogni”, stratégiailag felkészülni. A csütörtöki nap tematikája a reklámgyártás lélektani részével foglalkozik, és a beszélgetéseken a fogyasztóval, a „célra tartással” és a „találattal” foglalkoznak olyan résztvevők, akik közvetlenül érzik, hogyan működik a fogyasztó, mivel közvetlenül találkoznak vele.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!