Az ötödik SzuperWMN-gála sok tekintetben más volt, mint azt az elmúlt években megszokhattunk - számol be róla a wmn.hu.
Az elmúlt másfél – lassan két – év sokunknak átrendezte a hangsúlyokat az életében. Hogy egy ordas közhellyel éljek: megtanultuk, hogy egyvalami biztos csak, méghozzá maga a bizonytalanság. És esetenként a bátorság sem az, mint amit korábban gondoltunk róla.
Ahogy azt D.Tóth Kriszta mondta az est során: „A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félünk. Hanem hogy a félelem ellenére megyünk tovább.” Ebben az egy mondatban pedig kvázi megfogalmazta azoknak a nőknek a közös jellemvonását, akiknek a munkáját ezen az estén elismertük. Ők azok ugyanis, akik nemcsak hogy a félelem dacára mennek tovább, hanem akkor is hallatják a hangjukat, amikor más hallgat, és annak dacára is, hogy abból akár hátrányuk is származhat.
Közülük elsőként Benkő Fruzsina szociális munkás, a hátrányos helyzetben élő gyerekeknek segítő InDaHouse Hungary Egyesület alapítója mutatkozott be – méghozzá rendhagyó módon. Fruzsi személyesen nem lehetett ugyanis jelen a gálán, a Honvéd Kórház PIC-részlegéről jelentkezett be, ahol a három hete született kislányával van. Miután annyi éven át segítette és egyengette a hátrányos helyzetű gyerekek sorsát, most egy új fejezet kezdődött az életében azzal, hogy a saját babája mellett kell helytállnia.
„Éppen az életem egy olyan szakasza zárul le, amikor majdnem húsz évet töltöttem azzal, hogy mások gyerekeinek segítsek. Mígnem eljött a pillanat, amikor lett egy saját gyerekem, és róla fogok tudni gondoskodni a következő években – nyilván a munkám mellett” – mondta videóüzenetében. Fruzsi azt is elárulta, hogy a munkája során nagyon sokat adtak neki a női közösségek, a bátorsággal kapcsolatban viszont nem nagyon tud olyan dolgot mondani, ami egy férfira ne lenne igaz. Kivéve az anyaságot. „Igenis nagy bátorság, hogy valaki gyereket vállal, és ezzel tudja, hogy meg fog változni minden az életében” – mondta. Úgy gondolja, ami minket, nőket és férfiakat megkülönböztet, az alapvetően a biológiai részünk, és hogy a legtöbb dolog, amiről azt szoktuk gondolni, hogy női vagy férfi sajátosság, az valójában szocializáció kérdése.
Fruzsi üzenetét követően Tuza Évát szólították a színpadra. A háromgyerekes édesanya, LMBTQ-aktivista fia, Tóbiás az utolsók között volt, aki 2019-ben még nemet válthatott (azaz új anyakönyvi kivonatot kaphatott), mielőtt ezt törvényileg ellehetetlenítették volna. Elmondta, hogy amikor a fia transzneműként coming outolt, borzasztóan aggódott érte. „Nem arra gondoltam, hogy nekem mivel kell megküzdenem, hanem hogy neki mivel kell majd – és én ebben hogy fogom tudni őt segíteni” – mondta Tuza Éva, aki a Tobi barátaival való találkozás, a történetük megismerésének a hatására úgy érezte, valahogy segítenie kell.
„Van egy történet, amit még gyerekkoromból hozok: nagyon sokszor mondták nekem felnőttek, pedagógusok, hogy »téged ki kérdezett?«. Ez annyira megmaradt bennem, és megfogadtam, hogy ha nem is kérdeztek, de szólni azért fogok” – és aktívan hallatja is a hangját, rengeteget tesz a saját példájukon keresztül is az elfogadásért. Sokszor erején felül, betegséggel küzdve. Évát ugyanis korábban petefészek-daganattal diagnosztizálták, most van túl az egyéves kontrollon, és szerencsére minden eredménye negatív. A teljes cikk itt folytatódik.
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!
