Egy amerikai tanulmány szerint a jól funkcionáló helyi lapok a felelősek a pezsgő társadalmi és közéletért, növelik a választók számát, a közélet iránti érdeklődést, emelik a helyi tévécsatornák színvonalát, valamint rákényszerítik a megválasztott képviselőket a valódi munkájuk elvégzésére, ráadásul csökkentik a korrupció mértékét is – hívja fel a figyelmet a Nieman Lab cikke. Ellenben azokon a területeken, ahol, ha van is helyi újság, de nem jelennek meg benne lokális hírek (mondjuk csak hirdetésgyűjtőként és rendezvénypromóciós anyagként funkcionál), ott láthatólag alacsonyabb az emberek szavazási kedve, kevesebben indulnak a választásokon, és jellemzően nincs valódi politikai verseny.

Ha nem írják meg, hogy a ló néz, akkor a csikó nem lát!

Ez azonnal érthetővé válik, ha belegondolunk, hogy ha a Zsé városi Pöttyös Hírlap nem számol be a polgármester rossz csatornakezelési programjáról, a választókat szükségtelenül terhelő adópolitikájáról, esetleg a kokainproblémáiról, vagy korrupciós ügyeiről, (van itthon is példa rá, hogy még miről lehetne), akkor kevésbé fogja az istenadta nép úgy érezni, hogy most aztán már tényleg tenni kellene valamit a város érdekében. Az emberek többsége ugyanis akkor kezd el mozgolódni, amikor látják, hogy volna mit javítani az élőhelyük körülményein és ebben, a példánál maradva, a Zsé városi Pöttyös Hírlapnak, már ha rendesen teszi a dolgát, elévülhetetlen érdemei lehetnek.

Először a lakóövezetek sötétülnek el

Mi történik tehát akkor, ha elkezdik elbocsátgatni a helyi lapoknál dolgozó újságírókat? Ugye alap, hogy a büdzsében tátongó lyukakat először példányszám csökkentéssel próbálják betömni, ha az nem működik elég hatékonyan, akkor jön a munkaviszonyok megszűntetése. A tanulmány szerzői, második felmérésükben 11 különböző kaliforniai sajtótermék munkatársaival beszélgettek, és az általuk adott válaszokból ki is rajzolódott egyfajta törvényszerűség. Az egyre szűkülő szerkesztőségek értelemszerűen egyre kevesebb anyagot is fognak előállítani, hiszen hosszú távon senki nem képes két-három ember munkáját jól elvégezni. Ennek következménye legelébb pedig az agglomerációs, illetve a peremterületeken élő olvasók kizárása lesz, mivel senkinek nincs már kapacitása kimenni és tudósítani az ottani örömökről, problémákról, bármiről. Ha csak nem robban fel valami ott sok áldozattal, vagy sújt le valami szörnyű természeti katasztrófa, esetleg kezd el tevékenykedni egy sorozatgyilkos, akkor az ott élők bizony kimaradnak a helyi hírekből – hívja fel a cikk a tanulmány idevágó részére a figyelmet.

A helyi lapok jóesetben nem a nagyok politikacsinálást visszhangozzák

Nem használnak továbbá a helyi médiának az országos sajtótermékek sem, hiszen a nagyok elleni bizalmatlanság begyűrűzik helyi szintre. Lassanként már egyáltalán nem számít az, hogy a helyi újságíró ugyanoda hordja a gyerekét iskolába, mint mi, vagy ugyanabban az áruházban vásárol, mint mi, hiszen ezt az összekötő kapcsot is felülírják a média egészével szemben felhorgadó ellenérzéseink. „Tudod, mi nem a CNN, mi nem a Fox News, mi nem az MSNBC vagyunk, hanem a szomszédaid” – idézik az egyik újságírót a tanulmány szerzői.

Jó esetben felügyeleti szervként működik a helyi lap

Amerikában az egyetlen dolog, ami még valamilyen jellegű védelmet élvez a helyi lapoknál, az az önkormányzatok munkájának felügyelete, ugyanis az tényleg az a meló, amit ha a helyi újságírók nem végeznek el, akkor senki nem fogja, és onnantól kezdve szabad a pálya a Zsé városi enyveskezű, kokainszipákoló polgármester úr és/vagy úrhölgy és haveri köreik előtt. Na de ez is fékezett habzással tud csak működni a megfelelő tudósítólétszám hiányában.

Összességében a legnagyobb gond ezzel a változással az, hogy a sajtó már nem híreket közöl, hanem a hírekre reagál, hiszen a leépítések miatt megszűnt az az eddigi rendszer, amely szerint bizonyos területekre adott újságíró figyel. Röviden úgy lehetne szemléltetni egy példával a cikkben leírtakat, ha Zsé város polgármestere kitalálja, hogy az addig kutyasétáltatásra, gyerekbringáztatásra, szerelmesen andalgásra használt park helyére kerüljön egy új szép stadion, arról a helyi sajtó maximum akkor értesül, amikor már a közgyűlés szavaz róla, így az embereknek nincs lehetőségük hallatniuk a hangjukat az ötlettel kapcsolatosan. Míg ha a fejlesztési ügyeket normálisan vitte volna egy sajtómunkatárs, akkor már előkészületi szakaszba közölhette volna az istenadta néppel, hogy mi készül.

Ez az állapot pedig egy lefele ívelő spirál képét mutatja, hiszen a megfelelő mennyiségű újságíró híján a lap maga is értéktelenné válik a közéletre nyitottabb olvasók szemében, holott hagyományosan épp ez a réteg számít a helyi újságok fő előfizetőbázisának.

Ahogyan az egyik újságíró fogalmazott: „Ha nincsen egy szerkesztőségi stáb, mely rámutat, ha nem működnek a dolgok, akkor nincsen meg az akarat sem, hogy valaki újat válasszunk, nem?”

(Ez egy fordításszerűség a Nieman Labról, a cikket eredetileg Joshua Benton jegyzi, a képet is tőlük kölcsönöztük)

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!