Ki kreatív?
A színes festékes képek azért bosszantanak annyira, mert remekül bemutatják, mennyire félreértett fogalom a kreativitás. Sokan úgy gondolnak rá, mint a művészlelkek privilégiumára, vagy úgy, mint egy kötelező sorra az önéletrajzban – mert mindenki más is beleírja, bármit is jelentsen az. Számomra a kreativitás nagyjából azt jelenti, hogy a felmerülő kihívásokra egy embernek hány ötlete van. Alternatív megoldásokat jelent sokkal inkább, mint kézműveskedést. A vírushelyzet pedig nagyon szépen megmutatta, ki, mennyire kreatív. Elmesélek néhány inspiráló példát arra, amit a cégeknél láttam a tavaszi hónapokban. A belebegtetett második hullám idejére gondolatébresztő lehet.
Mától máshogy lesz minden – jöhetnek az öltetek
Életünk része lett a home office, és a távoktatás. Régóta halogatott, fontolgatott feladatokat kellett ezzel nagyon gyorsan teljesítenie sokaknak. Nehéz volt? Igen. Működött? Bizony! A kommunikáció terén sokan most kezdtek el Facebook élő bejelentkezéseket tartani, magazinok, költők, fesztiválszervezők is egész komoly programokat tudtak lebonyolítani a „közösségi média tévéjén”. Korábban ezt nehéz lett volna elképzelni. Az élő bejelentkezésekkel azok is kamera elé ültek, akik eddig azt hitték, képtelenek lennének erre. Olyanok is megmutatták a közvetlen, civil oldalukat, akik eddig a formális kommunikációhoz ragaszkodtak, közelebb kerülve ezzel a közönségükhöz.
Nincs munka, akkor csináljunk!
Nagyon tetszett, amikor egy olyan vendéglátósról olvastam, aki egyik napról a másikra átállt élelmiszer kiszállításra. Nem azt nézte, hogy mihez ért, mivel foglalkozott eddig, hogyan lehet ezt korona-kompatibilisen csinálni, hanem azt vette számításba, milyen eszközök állnak rendelkezésére, és mire van most szükség. Ez egy olyan nézőpont, amivel sokan ki tudnák húzni magukat a gödörből. Szívmelengető volt az is, amikor az üresen pangó hotelek tulajdonosai felajánlották a szobákat fáradt orvosoknak vagy épp karanténszállásként. Remek PR akció, valódi társadalmi hasznossággal! Hasonló elvre épült az Etesd a dokit! civil kezdeményezés, amihez olyan szakácsok, vedéglátósok csatlakoztak, akiknek a vendégei otthonukban ragadtak, így volt alapanyaguk és idejük a frontvonalban helytálló orvosoknak főzni.
Tegyük be a B-oldalt
Jó néhány ember átállt a másik lábára, mikor a főállásánál megnyomták a szünet gombot. Kiderült, milyen hasznos, ha nem egy lapra tettünk fel mindent. Van, aki most húzott elő a kalapból olyan képességet, pénzkeresési lehetőséget, amire eddig inkább hobbiként gondolt. Az egyik ismerősnek például eszébe jutott, hogy ő hivatásos szertartásvezető lett egy barátja kedvéért. Miért ne tarthatna esküvői ceremóniákat, amikor most épp ráér? És ugye ne felejtsük el: megtudtuk, hogy víz nélkül is lehet úszni tanulni, egy recsegő-ropogó vasalódeszka segítségével, ha akad egy bevállalós, kreatív tanárunk!
Mi a közös ezekben a kreatív akciókban?
Mindegyik fejesugrás az ismeretlenbe. A helyzet megszikráztatott egy agyat, és a hozzá tartozó ember gyors felkészüléssel, minimális rágódással neki is látott a munkának. Az eredmény? Rengeteg tanulás rövid idő alatt. Mellékesen sokszor ismertség, a kapcsolati háló bővülése is járt azzal, ha valaki megugrotta a fejest. Sok kreatív ötletet kívánunk magunknak, és bátorságot a végrehajtásukhoz. Szükség lesz rá ebben az évben.
Radó Annabella
szövegíró
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!
