Kezdjük a legelején. Miért foglalkoztatja ennyire a Z-generáció a társadalmat?
Egy olyan generációról mindig könnyű beszélni és véleményt formálni, amely csak nemrég kezdte a pályáját. A Z-generáció tagjai közül még kevesen vannak olyan pozícióban, hogy osztani tudják az észt, hogy ők tudják értékelni más generációk munkáját, hozzáállását. Eközben az idősebb generációk részben a saját idősödésükkel kapcsolatos félelmeiket is kivetítik rájuk, azt állítva, hogy mennyire szemtelenek, hogy egész nap a telefont bújják, és így tovább. Az idősebb generációk tagjai gyakran a saját tapasztalataik alapján alkotnak véleményt, ám sok esetben úgy kritizálják az új nemzedéket és akarják megmondani, hogy a fiataloknak milyennek kellene lenniük, hogy közben ők is a telefont vagy a televíziót bújják. A mai gyerekek viselkedéséről is lehetne beszélni, de azért látják el kitüntetett szereppel a Z-generáció képviselőit, mert ők mostanra felnőttek, így könnyebb azt mondani rájuk, hogy bizonyára már ilyenek is maradnak. Valójában azonban nagyon óvatosan szabad csak bizonyos tulajdonságok alapján egész generációkat megcímkézni. Egyrészt, mert vannak átmenetek, másfelől óriási jövedelmi, demográfiai és kulturális különbségek lehetnek az egyes személyek között.

Mégis vannak olyan élettani folyamatok, amelyek nagy általánosságban igaznak mondhatók a Z-generációra. Ez miben teszi őket mássá?
A technológiai változás felgyorsultával a Z-generációsok, vagyis a digitális bennszülöttek testesítik meg pillanatnyilag a nemzedékek közötti technológiabeli távolságot is, ami miatt könnyen rájuk lehet húzni, hogy azért olyanok, amilyenek, mert „telefonnal a kezükben születtek”. Bár a technológiai fejlődés valóban szervesen az életük része, a valódi különbség inkább az úgynevezett megszaladásban keresendő. Harminc évvel ezelőtt például ugyanúgy jártak fesztiválra a fiatalok, de bulizás után legfeljebb egy napig nyomták az ágyat. Mára kialakult a fesztiválbetegség fogalma, amikor a buli után több napra kidőlnek, mert por ment a torkukba, megfáztak, lábadozniuk kell. A gyakorlat ugyanaz, csak ma a fesztivál mérete, illetve az embertömeg sokkal nagyobb, ez pedig minden másra is igaz. Sokkal több inger éri őket, sokkal intenzívebben, az őket körülvevő megváltozott gazdasági és társadalmi környezet pedig másképp határozza meg a viselkedésüket és a magatartásukat. Mostanra kialakult például a „working grandmother”, vagyis a „dolgozó nagymama” fogalma, ami a nagyszülők munkaerőpiacon való maradására utal. Ennek következtében a Zoomerek életéből gyakran hiányzik az a típusú nagymama, aki sütés közben mesélget és továbbad bizonyos offline hagyományokat, szokásokat, értékeket. Ennek hiányában abból a választékból kerül be valami az életükbe, ami körülveszi őket. A generációt formáló hatásokat tehát az őket körülvevő világ generálja, meghatározó mértékben az előző nemzedékek.

Éppen ezért nem generációkat kell vizsgálni, hiszen azt ilyen formában nem lehet. Viselkedést és magatartást kell, illetve a sztereotípiákat és az előítéleteket lehet vizsgálni.

A többi generáció képviselői ugyanis többnyire előítéletesek és sztereotípiákat gyártanak úgy, hogy a Zoomerek viselkedését a saját tapasztalataik és gondolkodásmódjuk alapján értelmezik. Nagyon érdekes például, hogyha a Z-generációt annak egy saját (fiatal) tagja kutatja, akkor teljesen más megközelítésből látjuk őket, mert más a szemszög. A párbeszéd tehát nagyon fontos a különböző generációk között, hiszen csak akkor tudjuk egymás szemüvegén keresztül látni a világot ahelyett, hogy leegyszerűsítenénk azt.

Hogyan hidalhatók át az úgynevezett generációs szakadékok?
A generációk elválasztódásának alapját a társadalom változását nagyban meghatározó események adják. Ezek az események fogják jellemezni az adott generációt. Generációs szakadék ott van, ahol valaki életének egy meghatározó aspektusa megváltozik, például abbahagyja a munkát, esetleg egyedül marad. Egy idő után nem fogja érteni, hogy a fiataloknak miért annyira elfoglaltak, miért nyüzsögnek, miért van igényük több kapcsolatra. Szakadék azonban nemcsak generációs, hanem anyagi, magatartás-, viselkedés- és gondolkodásbeli is lehet. Bár egyes elméletek szerint az emberek, ha középkorúak lesznek, elkezdenek bezárni és egyre kevésbé fogadják be az új dolgokat, a szakadékok nagy részét mi magunk ássuk, mert az idősebbek sokszor belátni sem hajlandók, hogy a fiatalok már másképpen viselkednek. Egyre gyorsabban változó, egyre komplexebb világban élünk és egyre kevesebb a közös pont, a közös élmények és kapaszkodók, hogy a különböző nemzedékek párbeszédben maradhassanak. A Zoomereknek például a kommunikációja is transzparensebb, vagyis feszesebben, letisztultabban kommunikálnak, az idősebbek számára gyakran türelmetlennek tűnnek. A technológia fejlődése utóbbiak számára sok esetben követhetetlen, ennek a fejlődésnek a mentén pedig nemcsak a magatartásformák, hanem a társadalmi elképzelések, percepciók is megváltoznak. Mindezek egyre nehezebben lesznek áthidalhatók azután, ha a korábbi generációk kiesnek a napi körforgásból, például azért, mert az életükben nő a passzív területek száma.

Elmondható, hogy ezek a szakadékok egyre nagyobbak az egymást követő generációk között? Vagy pont ellenkezőleg, esetleg egyre szűkül az olló?
Ezek a folyamatok nem ennyire kiszámíthatók. Létezik például az ingahatás, hogy a társadalom valamit hol felemel, hol pedig letaszít. Bizonyos időközönként megfigyelhető az a tendencia, hogy vissza akarunk térni a gyökereinkhez, a korábbi hagyományokhoz. A nagyszüleink közül sokan például nem értették, hogy az őket követő generációknak miért kellett annyi ruha. A Z-generációsok esetében azt látjuk, hogy ismét kevésé jellemző rájuk a túlfogyasztás, ellentétben az X- és Y-generációval. A körükben például egyre jellemzőbb az úgynevezett "second hand", vagyis a használt dolgok, ruhák vásárlása. Persze ebben egyelőre az is közrejátszhat, hogy még nincs elég pénzük. Mindenestre általánosságban elmondható, hogy egy kamasz többnyire a szülő ellen lázad, nem a nagyszülő ellen. Felnőttként mindenki a saját szülője elleni lázadásból is viszi tovább a különböző személyiségbeli elemeit. Ezért is tartom fontosnak kiemelni, hogy nem lehet címkéket létrehozni, ellenben trendeket, viselkedés- és magatartásformákat tudunk azonosítani. Ezek a különbségek lehetnek nagyobbak generációnként, egyes korosztályok élményeiben.

Hogyan kutatják ma a Z-generációt?
Három fő módszert említenék, ezek közül én az úgynevezett "big datában" hiszek, vagyis abban a komplex technológiai környezetben, amely lehetővé teszi nagyméretű és összetett adatállományok feldolgozását. Ha van elég adat, alapos eredményünk lesz ahhoz, hogy átfogó képet alkothassunk és monitorozhassuk a specifikus tulajdonságokat. A másik, amikor kvalitatív módszerekkel dolgozunk, mélyinterjúkat, fókuszcsoportos beszélgetéseket készítünk. Ennek során azt tárjuk fel, hogy az emberek az adott témáról mit gondolnak, és mi szervezi a gondolkodásukat. Ha valaki azt állítja például, hogy a Z-generációsok szeretnek albérletben lakni, akkor a kijelentése egészen addig felszínes, amíg nem lát mögé. Bár a Zoomerekre valóban jellemző a megosztás trendje, például a car sharing, az oszkározás vagy az airbnb-k előnyben részesítése, könnyen lehet, hogy valójában nem preferenciákról van szó, hanem arról, hogy nincs elég anyagi forrásuk, így részben kényszermegoldásként választják ezeket a lehetőségeket. A mélyinterjúk során ezekre fény derülhet és gondolatok sokaságát lehet összegyűjteni, amelyek bár nem lesznek igazak a generáció összes tagjára, jobban megtudjuk érteni az adott nemzedék egészét.

A harmadik kutatási forma a kérdőívezés, ám ezzel a módszerrel nem könnyű időtálló eredményhez jutni. A Z-generáció esetében például sokszor panaszkodnak a kutatók arra, hogy hagyományos módokon, e-mail-en nem lehet őket elérni, a közösségi médiában pedig kevesen töltik ki a kérdőíveket, vagy nem megfelelő a minta.

Általánosságban mi mondható el a Z-generációra pszichológiai szemszögből
Rengeteg inger éri őket egyszerre, így szétaprózódik a figyelmük, ami az életük szinte minden területén megmutatkozik. Az információforrások decentralizálódása miatt például végtelennek érzik a különböző információforrásokat, ami abból a szempontból az előnyükre válik, hogy nyitottabbak a világra és elfogadóbbak másokkal szemben, ugyanakkor elvesznek a rengeteg információ között, a tudásuk töredezettebbé válik, ami a gondolkodásukat kevésbé strukturálttá, vagyis szétszórtabbá, csapongóvá teszi, valamint kevesebb offline cselekvésre készteti őket, mindez pedig bizonytalanságot szül bennük. Az előző generációk például közvetlen munkával jobban értették az őket körülvevő világot. A Z-generáció tagjainak bizonytalanságát tovább fokozzák a külvilág történései. A Zoomerek között van, aki például már óvodás volt, amikor New Yorkban ledőltek az ikertornyok. Még nagyobbak voltak a 2008-as világválságkor, aminek ha nem is érezték még a hatásait, tudtak róla. Négy éve pedig egy polikrízis átélői a koronavírus-járványtól kezdve a háború és az energiaválságon át a klímaválságig. Mindez afelé mutat, hogy a világ bizonytalan, ami nagy mértékű szorongást eredményezhet bennük. A történéseket ugyanis nagyon jól tudják kívülről szemlélni: talán ezzel is összefügg, hogy elköteleződni is nehezen tudnak, mert egyrészt mindent bizonytalannak éreznek, másrészt az őket érő rengeteg inger miatt félnek attól, hogy kimaradnak valamiből. A szorongást tovább fokozza az önállósodás akadályaitól való félelem ebben a bizonytalan világban, nem különben a túlzott közösségi média fogyasztás, ami figyelemzavart és önbizalomhiányt is okozhat, hiszen már egy kisiskolás is a Szilícium-völgy milliárdosainak a sikertörténetével szembesül, majd azt hasonlítja össze a saját helyzetével. Ez ugyancsak bizonytalanságot, valamint kilátástalanságot okozhat az egyén számára, ami ugyancsak frusztrációt, szorongást idéz elő. Ennek következtében nem tudja megélni a saját lokális élményeit és sikereit (például, hogy az iskolai énekkarban őt tartják a legjobb szopránnak), ezzel együtt az értékrendje is változik. Az értékrend változásából pedig megint csak követhetővé válnak a generációk közötti különbségek.

Említetted, hogy a negatívumok ellenére rengeteg pozitív hozadéka is van ennek a felgyorsult, decentralizált világnak, amely pozitívumokat ugyancsak a Z-generáció képes kiaknázni igazán. Melyek ezek a pozitívumok?
A fiatalabb generációkra általánosságban elmondható, hogy elfogadóbbak, kevésbé kirekesztőkebbek, másképp mondva kevésbé klikkesednek. Bár sokak számára ez a mai PC világban felszínesnek tűnhet, a jelenség maga azért tud kialakulni, mert megvan hozzá az a társadalmi közeg, amely ezt be tudja fogadni. Ebből kifolyólag a Z-generáció tagjai nyitottabbak, befogadóbbak, ami többek között abból is következik, hogy az előző generációkkal ellentétben sokkal könnyebben látnak világot, több kultúrát megismernek, így a gondolkodásuk is diverzebb lesz. Ezen kívül sokkal tudatosabbak is, részben, mert láthattak maguk előtt egy számukra negatív példát, hogy esetleg a szüleik látástól vakulásig dolgoztak és keveset voltak otthon. Ebből adódóan ők már jobban figyelnek a munka-magánélet egyensúlyára, ez a tudatosság pedig az életük egyéb területein is megmutatkozik, ugyanis sokkal több eszköz áll a rendelkezésükre és könnyebben eljutnak ahhoz a tartalmakhoz és élményekhez, amelyek fejlesztik a tudatos gondolkodást. Ez látható a klímafelfogásukon és a korábban említett kevésbé túlzó fogyasztási szokásaikon, mint például a használt holmik utáni érdeklődésükön.

Ez a tudatosság várhatóan jellemző lesz a következő nemzedékekre is? Egyre többen beszélnek az Alfa-generáció lehetséges kutatásáról...
Az Alfa-generációról még semmit sem mondhatunk, kevesen születtek belőlük. Nem tudjuk, hogyan fognak viselkedni. Az Alfa-generáció tagjai még közel sem kiforrottak személyiségben, attitűdben, magatartásban. A Zoomereket azért lehet jobban górcső alá venni, mert egy részük már belépett a munkaerőpiacra. Az alfák ettől még nagyon messze vannak, ám tekintetükben én optimista vagyok. Sokan mondják, hogy ők a Z-generáció képviselőihez képest is egy sokkal digitálisabb nemzedék tagjai, ám nem szabad elfelejtenünk, hogy bizonyos helyeken és helyzetekben arra sincs pénze a szülőknek, hogy csörgőt adjanak a kisgyerekük kezébe, nemhogy tabletet. Nem beszélve arról, hogy minél tanultabb valaki, annál nagyobb figyelmet fordít arra, hogy kevesebb káros hatás érje a gyerekét. Például tech cégek vezetői is nem egy esetben arról nyilatkoznak, hogy nem engedik a gyerekeiket a televízió elé és bizonyos korig telefont sem adnak a kezébe vagy korlátozzák annak használatát. Elképzelhető, hogy az alfák esetében ismét megfigyelhető lesz az, hogy visszatérnek a gyökerekhez és még tudatosabbak lesznek. A tudásunk megvan ahhoz, hogy jó döntéseket hozzunk, azonban több mint nyolcmilliárd ember él a Földön, így a társadalomkutatásban szinte mindenre van példa és ellenpélda. Szórakoztató azt látni, hogy bizonyos kutatásokban időről időre bebizonyítanak, majd megcáfolnak valamit, később pedig ismét bebizonyítják ugyanazt. Mindez attól függ, hogy kit és hogyan kérdezünk.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!