Nem tudja felváltani az embert a mesterséges intelligencia, mert az irracionális kapcsolókat mi kezeljük

Nem tudja felváltani az embert a mesterséges intelligencia, mert az irracionális kapcsolókat mi kezeljük
Mire számíthatunk akkor, ha majd a mesterséges intelligenciának, a robotizációnak és a blokklánc technológiának köszönhetően szakmák szűnnek meg és rövidülnek a munkaidők? Mit fogunk kezdeni a felszabadult szabadidőnkkel? Ellustulunk és elbutulunk, vagy éppen kreatívak leszünk? Mennyire tud negatívan vagy pozitívan hatni a totális megfigyelési rendszer az emberiségre? Dönthet mesterséges intelligencia emberi életek felett? Egyáltalán lehet etikus egy MI? Hogyan tudjuk leprogramozni az empátiát? Miért fontos, hogy minden iparág magának fejlessze a mesterséges intelligenciát a kulturális világképükre? Többek között ezekre a kérdésekre is kerestük a választ Rab Árpáddal.

Míg az X generáció célja az volt, hogy minél hosszabb ideig dolgozzon ugyanazon a munkahelyen, az Y és Z generációk már több lábon állnak és gyakrabban váltanak munkahelyet. A digitalizáció és a mesterséges intelligencia fejlődésével iparágak alakulhatnak át és szűnhetnek meg, a robotok elvégzik a repetitív, unalmas munkákat, ami a dolgozók munkaidejének rövidüléséhez vezethet. Merre fele mutat a munkaerőpiaci trend? Milyen változásokra számíthatunk a jövőben?

Több nagy tendenciát láthatunk. A nyolc órás munkavégzés hagyományos formái megváltoztak, töredezettebbé váltak. Amit régen atipikusnak hívtuk, az most már a tipikus. Nagyobb a munkahelyen belüli mobilitás és sokan akár több munkahelyen is dolgoznak párhuzamosan. Egy iparágon belül nem csak fölfelé lehet haladni a ranglétrán, hanem eltérő szakterületeken is dolgozhatunk. Vagy ha a családdal vagyok, de közben megválaszolok egy munkahelyi levelet, akkor dolgoztam is meg ki is voltam kapcsolódva. A munka érzete is más: amit munkának hívunk, akkor csak ücsörgünk egy székben, amit pihenésnek, az pedig munka is lehet, ha sportolunk.

Másfelől nagyon megnőtt az elvégzett munka értéke az elmúlt száz évben: egy óra alatt ma már több értéket vagyunk képesek teremteni, mint korábban, ami ideális esetben csökkenti a munkaidőt. Az automatizáció segítségével ha kevesebb idő alatt ugyanannyi értéket megtermelünk, akkor reális a négy napos munkahét. Emellett a gépek lehetőséget adnak a nők vagy idősek számára is, hogy olyan munkákat is elvégezzenek, amiket fizikai erő hiányában eddig nem voltak képesek. Közben növekszik a munkanélküliség is, mert minél alacsonyabb szintű a munka, minél inkább leprogramozható, annál inkább meg is történik, mert a gépek fáradhatatlanul és olcsóbban dolgoznak.

Bár még csak vízió, de a négy napos munkahéttől a technológia továbbbi fejlődésével eljuthatunk a feltétel nélküli alapjövedelemig. Mit gondolsz, mit kezd majd az emberiség a rengeteg felszabadult idejével? Elbutul vagy éppen akkor lesz kreatív, amikor lehetőséget kap rá?

Folynak már nagy mértékű társadalmi kísérletek arra, hogy mi lenne akkor, ha feltétel nélküli alapjövedelmet adnak az embereknek. Az eredmény az volt, hogy kevesebbet dolgoznak, de egészségesebbek lesznek. Úgy alszanak, ahogy akarnak, a saját ritmusukban dolgoznak, több idejük van tanulásra és a gyerekeik képzettebbek. Tehát a GDP megnőtt. Érdekes módon, hogyha kötetlenné tesszük a munkát, akkor lesz időnk figyelni például a környezetre: szelektíven gyűjteni a hulladékot, homokzsákokat pakolni a folyópartra vagy sétálni. Hiszek abban, hogy ha a gépek visszaadják a szabadidőnk egy részét, többet tudunk majd társadalmi ügyekkel foglalkozni.

Kialakulhat egy decentralizált gazdaság a blokkláncnak köszönhetően?

Ami meghozhatja a forradalmat, az a blockchain technológiának az a képessége, hogy bizalmat teremt. Igazából a cselekedeteinkkel fogunk majd fizetni bizonyos értelemben, ahogy most is tesszük például a közösségi médiában vagy az okostelefonos alkalmazásokkal. Ezek kb. havi 30 ezer forint értékűek, de mi ingyen kapjuk őket a cselekedeteinkért cserébe. Lehet, hogy ha én minden nap sétálok egy órát, azért majd ingyen kapok kenyeret. Tehát nem a pénz változik meg, hanem a társadalmi értékmérésbe bekerül az, hogy ha én teszek valami jót a társadalomnak, például ingyen tanítok egy diákot, akkor ő majd segít egy idős néninek átmenni az utcán. Ezek régen működtek, mert ismerték egymást az emberek, de most nem ismerik egymást. Viszont a blockchain el tud hozni egy olyan világot, ahol totális megfigyeltséggel karöltve a cselekedeteink lesznek egy új pénzeszköz, és a pénz mellett egy másik ilyen úgymond fizetőeszköz megjelenik, a cselekedet.

Negatívan vagy pozitívan hat majd az emberiségre a totális megfigyelési rendszer? Mennyire fogjuk tudatosan érzékelni a szabad akarat korlátozását? Egyáltalán észre fogjuk-e venni? Hiszen ma is telefonfüggők vagyunk, még ha saját akaratunkból is.

Sokat beszélünk a megfigyelésről, hogy milyen rossz, de végül is csináljuk és élvezzük az előnyeit. Most még csak a szórakozásra használjuk, de ha például azt mondja az autóbiztosítóm, hogy ha eladom a telefonom útvonaltervezőinek adatait, ami úgyis figyeli, mikor merre és milyen gyorsan megyek, akkor a 300 ezer forintos casco helyett 30 ezer lesz. Azt fogom mondani, hogy jól van – és sokan ezt fogják mondani. Vagy az orvosom azt mondja, hogy úgy tudja a legpontosabb diagnózist felállítani, ha megosztom vele az okostelefonom adatait, amiből látni fogja az étrendem, mennyire légszennyezett környéken lakom, akkor odaadom, hogy meggyógyíthasson engem. Tehát az, hogy az adatokat én gyűjtöm magamról vagy más rólam, valóban benne van a digitális diktatúra lehetősége, de benne van az is, hogy olyan szolgáltatásokat kapjunk, amik személyre szabottak, tehát például az orvoslás jövője az a személyre szabott kezelések. Ma úgy kapunk gyógyszert, hogy a dobozra rá van írva, 3x1-et, de nem a beteg súlyára, korára és aktivitására van szabva, pedig akkor kevesebb mellékhatása lenne. Csak Magyarországon évi 20 ezer embert lehetne megmenteni a személyre szabott gyógyászattal. Az sok.

Vagyis ha látják az emberek az adataik megosztásának előnyeit, akkor megosztják azokat.

Ha fölismerik az értékét, akkor odaadják. Mint tudjuk, Kínában van most egy államilag kiépített megfigyelési rendszer nagyon sok helyen, ami visszavetette a koronavírus-járvány, de ott az emberek nem digitális diktatúrának érzékelik, hanem azt mondják, hogy vigyáznak rájuk. Ott például közlekedési káosz volt, de most már visszafogottabb. Az utcán át mernek menni a gyalogátkelőhelyen az úttesten – régen nem mertek, mert tényleg nagyon rossz a közlekedési morál. A rendszer azt mondja, hogy ha valaki jó, azt megjutalmazza, és nem abból indul ki, hogy ha rossz, megbünteti. De valóban, a technológia kétarcú, lehet használni diktatúrára is.

Visszatérve a blokklánc technológiával forradalmasított, bizalmat teremtő cselekedetalapú rendszerre – egy ilyen világban megszűnhetnek a jogi rendszer közvetítői. Ez gyakorlatban úgy nézhetne ki, hogy valaki okoz egy balesetet, már azonnal kapja az üzenetet a telefonjára, hogy holnaptól 15 év börtön várja?

Technikailag lehetséges. Valószínűleg úgy zajlik majd le, ahogy hasonlóan sokszor, hogy egyes részelemek sikerrel járnak, és validálódnak. Ma már látjuk azt, hogy egy tanúmeghallgatást egy robot jobban meg tud csinálni. Tényleg. Annyira jól le tudjuk programozni, hogy felismerhető legyen, ha egy ember hazudik a beszédritmusából, a szavaiból, az arckifejezéséből stb. Ezért már a közeljövőben – Amerikában egyes helyeken már alkalmazzák is – a tanú kihallgatását egy szoftver csinálja. Tehát nem egyszerre az egész folyamat változik át, hanem egyes folyamatai. Egy baleset után a bírói ítélet megszületése demokratikus probléma, mert nagyon lassúak, ezért sokan azért mernek bűnözni, mert úgy is csak öt év múlva kapják meg a büntetést. Az algoritmusok a jövőben az egyértelmű ügyeket fogják átvenni. Tehát mindig az fog történni, hogy a tömeg ügyeket, ami a bírói ügyek közül 80-90 százalék, megcsinálja a szoftver, és a 10 százalékot, amik tényleg egyedi esetek, azt majd ember csinálja. Tehát először egy szoftver átveszi egy szakma egyes elemeit, nem az egész folyamatot. Legtöbbször az emberek nem is látják a technológiai folyamatokat, csak azt tapasztalják, hogy gyorsabb az ügyintézés. Másfelől arra, hogy egy humán rendőrautó végigmegy az utcán, komoly pszichológiai hatása van a rend szempontjából. Viszont a szoftver közben meg mindent kameráz és megfelelő gyorsan dönt. Tehát nem veszi el a rendőrök munkáját, hanem megkönnyíti, és objektívabbá teszi a szabályozás szempontjából. Az emberek ezt szeretik, mert azt mondják, hogy ez totálisan objektív. Ez nem korrupt. Nem is a döntést nehéz leprogramozni, mert igazából maguk a törvények az algoritmusok. A törvények pont olyanok, mint egy szoftver. Ha ez történik, az lesz, ha az történik, az lesz. Inkább a magyarázat, az érvelés, az indoklás az, ami sok munkát igényel, hogy mi történt, miért ez lett a döntés – ezt jól le kell tudni írni az ügyfélnek, a sértettnek és a nyertesnek is. Tehát nem elég az, hogy egy másodperc alatt végigfut a jogszabályokon, hanem az, hogy miért ezt a jogszabályt választotta. Erre a helyzetre miért ez az igaz. Ezek a bonyolult dolgok.

Tehát úgy kell elképzelnünk, hogy minden szakmában lesznek olyan munkakörök, amit muszáj, hogy emberek végezzenek, mert a mesterséges intelligenciából hiányzik az empátia?

Le tudjuk programozni az empátiát. Inkább úgy, hogy minden szakmában lesz egy segítő angyal, aki elvégzi a munka egy részét. És azért érdemes tudatosnak lenni – és a múltkor ezért említettem az üzleti életet –, mert ha mi mondjuk meg, hogy a munkánk melyik részét végezze a szoftver, minden szakma végiggondolja, és nem kívülről kapja, akkor az történik, hogy mi kiválogatjuk, hogy melyik részt akarjuk mi csinálni, és úgy fejlesztjük a szoftvereket, hogy a többit csinálják ők. Például egy könyvelő esetében a bevétel-kiadást nézegetni órákon keresztül, senki nem akarja csinálni. De most, hogyha a könyvelő szakma nem foglalkozik a problémával, akkor az fog történni – három éven belül –, hogy megjelenik egy szoftver – Magyarországon is készítenek ilyet –, és elkészíti a teljes könyvelést. Meg tudja csinálni. Akkor a könyvelők azt fogják mondani, hogy elvesztették a munkájukat. A könyvelők ahelyett, hogy most azt mondanák, hogy jó, szuper ez az intelligencia, de az, hogy az ügyféllel beszélgessek, az, hogy szürke megoldásokat találjak, nem illegálisat, csak ilyen ötleteset, amik teljesen jogszerűek, azt egy ember tudja csinálni. Ha a könyvelők maguk fejlesztik a könyvelők mesterséges intelligenciáját, akkor a könyvelők jól járnak. Ha az informatikusok fogják lefejleszteni a könyvelők mesterséges intelligenciáját, akkor a könyvelők rosszul járnak. Most mégis az történik, hogy kiengedi mindenki a kezéből, pedig minden iparágnak magának kellene fejleszteni a saját mesterséges intelligenciáját.

Amíg nem lehetőségként néznek a mesterséges intelligenciára a különböző iparágak, hanem ellenségként, addig nehéz.

Igen, és ezért a félelem megbénít. Meg az ismeretlen.

A Megatron Transformer az Nvidia számítógépes chipeket gyártó Applied Deep Research csapata által kifejleszett mesterséges intelligencia decemberben becsatlakozott egy oxfordi egyetemen zajlott vitában arról, mennyire lehet etikus egy MI. Azt nyilatkozta, hogy egy mesterséges intelligencia soha nem lesz etikus. Ez egy eszköz, és mint minden eszköz, jóra és rosszra is használható.

Ezt pontosan azt mutatja meg, hogy mi kódolja be előre a kulturális döntéseinket. Nagyon sok olyan kulturális dolgot, amit mi nem is sejtünk, vagy nem is tudunk, de be van rögzülve mégis, bekódoljuk, és ezért nagyon sokszor a fejlődésnek a gátja lehet. A mesterséges intelligencia adatokból dolgozik. Azt fogja visszaadni, amit beleprogramoztunk. És ebben a vitában az az érdekes, hogy az egyik programozó azt mondta, hogy a technológia semleges, ami szerintem egyébként igaz. Mint ahogy a tűz is az, föl lehet gyújtani valamit, meg főzni is lehet. A másik programozó meg mást programozott le, és nem a két mesterséges intelligencia vitatkozott, hanem a mögöttük álló programozó csoport kulturális világképe.

Azért nincsenek általános mesterséges intelligenciák, mert például egy fogyasztónak tudnia kell, hogy az itt alkalmazott orvosi mesterséges intelligencia milyen adatokból, milyen kulturális hátterű programozócsoport által készült. Igaz rám? Helyes rám? Tudnom kell kapcsolókat állítani benne, hogy igen, a mesterséges intelligencia azt mondja, hogy ez a döntés most racionális, de én mint orvos, mint munkaadó vagy mint kormány, irracionálisan átállítok egy kapcsolót, mert azt akarom, hogy a szegény ne legyen szegény, vagy azt, hogy igen, ki kéne rúgni, de adok neki még két hónapot, mert. Egy beavatkozási pont kell. Es itt jön az ember szerepe, hogy azért nem tudjuk nélkülözni az embert a rendszerből, mert az irracionális kapcsolókat mi kezeljük.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Szilágyi Katalin

A digitalhungary.hu főszerkesztője és újságírója, rendszeresen ír a Business Class Magazin kulturális, startup és gasztronómia rovatába. Korábban jelentek meg cikkei különböző szakmai lapokban: …