Beszélgetésünk egyik fő apropója, hogy a Digital Hungary által alapított Példakép díjat marketing kategóriában te nyerted el. Mennyire lepett meg, hogy a szakmai grémium előválogatása után a közönség neked szavazta meg az elismerést?
- Már az egy kellemes meglepetés volt, hogy egyáltalán jelöltként szóba jött a nevem, az pedig pláne, hogy bekerültem a három shortlistes közé, akikre a közönség szavazhatott. Bár személyesen nem ismertem jól a másik két jelöltet – Liptay Gabriellát és Pőcze Balázst – de a munkásságukat igen, és már önmagában emiatt megtiszteltetés volt velük egy listán szerepelni. És persze a legnagyobb meglepetés és öröm az volt, hogy végül én nyertem el a díjat. Hozzáteszem én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy nagy cégnél dolgozom, és ha csak minden századik erstés dolgozó nyomott egy szavazatot rám, már az sokat jelenthetett.

- De voltaképp ez is a munkád elismerése, mert lehetne olyan marketingvezetőjük is, akire nem szavaznának egy ilyen versenyben.
- Nagyon pozitív megéléseim vannak azzal kapcsolatban, hogy az erstés kollégák milyen lelkesek a visszajelzésekben, ez a „Higgy magadban!”-faktor tényleg bennük van, nemcsak egy szlogen. Ha valamit posztolok a LinkedInen, akkor is nagyon sok erstés reakciót kapok rá, sokan megosztják a tartalmat. Van egy alapvető összetartás, ami nagyon motiváló közeget teremt.

- Egy korábbi interjúban úgy fogalmaztál, hogy az Erste több mint 3000 fős szervezetéhez kommunikálni olyan, mintha egy település lakosaival kellene kapcsolatot tartani. Neked, akinek az alapértékei közé tartozik a partnerség, hogyan sikerült egy ekkora „faluban” otthonra lelned? Mennyire volt gyors a beilleszkedés?
- Az Erstében van egy nagyon befogadó atmoszféra. Nem egyszer fordul elő az, hogy ha elmegyek egy rendezvényre, vagy lemegyek a kantinba, kollégák odajönnek hozzám, hogy olvasták ezt és ezt az interjúmat, látták az új kampányt, és ez nekik mennyire tetszik. Mindig azt mondom nekik, hogy az én célom az, hogy az Erste legyen a legmenőbb bank Magyarországon, és amikor ők otthon a húsleves és a rántott hús között a családjukkal beszélgetnek, akkor meséljék el, hogy az Erste marketing mennyire klassz dolgokat csinál. Az, hogy a kollégák büszkék lehetnek a cégre, a márkára, fontosabb, mint sok más KPI.

- Aki jelölt a díjra, igazán kiváló méltatást írt rólad. Ha saját magadat kellene pár mondatban bemutatnod ilyen szemszögből, hogy mi lehet példaértékű a pályafutásodban, mit mondanál? Mit emelnél ki?
- Nagyon-nagyon szeretem a munkámat, ez áthatja a mindennapjaimat. Ha megkérdeznének, hogy mit tennék, ha megnyerném a lottóötöst, akkor azt mondanám, hogy nagy eséllyel másnap is ugyanúgy bemennék dolgozni. Nagyon érdekel az, amit csinálok. Ezért is tartok például képzéseket is marketingből. A folyamatos kihívás, az újdonságok éltetnek, ezért is váltogattam a szektorokat.

- Voltál az eddigi pályafutásod során ügynökégnél, FMCG cégnél, gyorskereskedelmi területen és most bankszektorban. A mostani munkádban hogyan tudod hasznosítani azt, hogy ilyen szerteágazóak a tapasztalataid?
- Amikor elkezdtem dolgozni, a Nestlénél, a Procter & Gamble- nél, az Unilevernél gyűjtöttem az első tapasztalatokat, és minden kezdő marketingesnek hasonló startot csak ajánlhatok, mert ahhoz nagyon jó marketingesnek kell lenni, hogy 60 éven át próbáld eladni ugyanazt a szappant, egyre drágább áron, egyre kisebb méretben. Ezeknél a cégeknél nagyon sok képzést kaptam, amiért mindig is hálás leszek, ezek jelentik számomra ma is a marketingalapokat. A médiaügynökségi vonalra azért volt szükség, hogy később utána ne verjenek át. Olyan tudást szívhattam ott magamba, amit a magyar oktatási rendszer jelenleg nem tud átadni. A gyorskereskedelmi szektor segített abban, hogy megértsem a termékfejlesztési hátteret, például azt, hogy miért működik vagy nem működik valami a George applikációban, hogyan lehet attribúciós modellezéssel jobb szakmai döntéseket hozni. A nap végén nem biztos, hogy az ember meg tudja mondani, hogy melyik tudás, tapasztalat honnan való, az adott helyzetben ösztönösen jön a döntés.

- Voltak-e, vannak-e neked példaképeid? Mit tanultál tőlük?
- Persze! Sok ember van, akire felnézek, aki inspirál, például Ed Sheeran is. Szerintem iszonyatosan menő. Nemrég néztem meg egy sorozatot róla a Disney csatornán. Az ő története egy hatalmas „Higgy magadban”-sztori, amivel én nagyon tudok azonosulni, hiszen a márka, amit jelenleg építek, ugyanerre alapoz. Az egyik részben arról beszél, hogy persze, nagyon jó, hogy világsztár lett, de ha csak egyszerűen esküvőkre járhatna haknizni, akkor is nagyon boldog lenne, mert teljesült volna, amire gyerekkora óta vágyott, hogy azzal foglalkozzon, amivel igazán szeret: zenélhessen. Ezt én is így gondolom, hogy nem a pozíció számít, hanem hogy az adott helyzetből a legtöbbet hozzuk ki.

A másik példaképem az édesapám, Blaumann Ödön. Apukám gyerekkorában vadász akart lenni, felnőttként hivatásos vadász is lett, de idővel felhagyott vele. Az erdő viszont hiányzott neki, kijárt sétálni, és kezdetben egy egyszerű fényképezővel fotózott. Később vett egy profibb gépet, továbbra is lelkesen kattintgatott az erdőben, és az egyik ismerőse titokban nevezte a National Geographic „Év természetfotósa” díjra, és végül nyert a képével egy különdíjat. Most már jó ideje ez lett a fő foglalkozása, negyvennél több filmje van, az egyik csatorna folyamatosan vetíti az alkotásait, külföldön is publikál, saját könyvei vannak. Nekem az ő története bizonyíték arra, hogy ha azt csinálod, amit igazán szeretsz, akkor sikeres leszel benne. Nem az a jó út, hogy ha azért csinálsz valamit, hogy elérj pozíciókat, és aztán elmondhasd, hogy sikeres vagy. Hanem az, ha megtalálod azt, amit igazán szeretsz, és akkor előbb-utóbb jön a siker is.

- Akkor amikor te váltottál munkahelyeket, akkor téged sem a magasabb pozíció vezényelt?
- Az új feladatokat, az új kihívásokat kerestem abban a szakmában, amit szeretek, ami mai napig minden nap lelkesít. Karikó Katalin mondta azt, hogy milyen hálás azoknak az embereknek, akik megnehezítették az életét, mert nélkülük most nem tartana ott, ahol. Ezzel én is így vagyok. Ha nem kapom meg néhányszor azt a megjegyzést, hogy ez mind szép, amit elértem, de majd, ha ebben vagy abban a szektorban bizonyítok, akkor lesz ez igazán klassz teljesítmény, akkor most nem tartok itt. Engem ez csak motiváltabbá tett, és elkezdett vonzani a bank-, a biztosítási és a pharmaszektor, ahol még korábban nem fordultam meg, de elismeréssel tekintettem az itt dolgozó szakemberekre. Az én személyiségem lehet, hogy kicsit nehezebben illeszkedik ezekhez a nagyon szabályozott szektorokhoz, ezért sokan mondták is nekem, hogy megtaláltam a magyar bankszektorban azt az egyetlen céget, ahová én jól passzolok – és ez az Erste.

- Banknál marketingvezetőnek lenni ezek szerint kifejezett vágyad volt. De van olyan terület, amit tudatosan nem keresnél, netán elutasítanál, ha onnan hívnának?
- Vannak elveim, de nem szektoralapúak. Szeretem a versenyalapon dolgozó cégeket, ezek azok, ahol én igazán jól tudok működni.

- Említetted, hogy tartasz szakmai tanfolyamokat, tovább adod a tudásodat. Megvalósul-e ez a munkahelyeden is? Mentorálod-e a fiatalabb kollégákat? Mennyire tudsz számukra mentorként példakép lenni?
- Szerintem ez egyfajta kötelesség, hogy a fiatal kollégákat felkaroljuk. A mentorálás nem mindig csak szakmai kérdésekről szól. A 20 fős csapatomban például dolgozunk együtt azon is, hogy milyen a jó érdekérvényesítés egy nagy szervezetben. De ugyanígy téma az asszertivitás, hogy ha tárgyalunk egy másik szakmai csapattal, mi az, amit tartunk, mi az, amiben engedékenyek vagyunk. Szakmai mentorálásban kiteljesedem az online képzésekben, amelyekből most indul majd a harmadik sorozat, és rengeteg érdekes embert megismerhetek egy-egy tanfolyam során. Előfordult már olyan is, hogy onnan került ki egy új csapattagom. Nagyon szívesen megyek egyetemekre is előadást tartani, már csak azért is, mert ott őszinte lelkesedéssel és izgalmas kérdésekkel találkozom. Egy alkalommal például megkérdezték tőlem, hogy miért van a marketing szakmában ennyi nő.

- És valóban sok a nő a marketing területen? Vagy csak más szakterületekhez képest sok?
- Van egy kutatása az Amnesty Internationalnek, amelyikből kiderül, hogy ez a disszonancia, hogy több a nő, vezetői szinten nagyon gyorsan átfordul. Vannak olyan szakmák – és a marketing is közéjük tartozik – ahol klasszikusan sok a nő. Ez azért is lehet szerintem, mert a nőkben talán jobban megvan az esztétikai szépérzék, az együttérzés, az empátia, ami a marketinghez kell. Ez nem jelenti azt, hogy csak egy nő lehet jó marketinges, csak hogy ezek a személyiségvonások segítik azt, hogy te jó szakember legyél. Hozzáteszem, hogy szerintem általában a nők nagyon jó vezetők tudnak lenni. Képesek magukat kívülről, a másikat belülről átélni, hogy minél jobb döntéseket hozzanak.

- Te tapasztaltál bármikor is abból származóan előnyt vagy hátrányt, hogy nőként vagy vezető?
- Persze. Minden nap. De ezt mindenki a saját skáláján tudja felmérni, hogy neki mi hol helyezkedik el. Én multinacionális közegekben mozogtam mindig is, lehet, hogy aki a kkv-szektorban dolgozik, annak bizonyos dolgok sokkal extrémebbnek tűnnek, vagy épp ellenkezőleg, már sokkal több mindenhez hozzáedződött. Próbálok arra odafigyelni, hogy ez minél kevésbé határozza meg a mindennapjaimat. Régóta előfordul, hogy kapok olyan kommenteket, hogy nőként nekem hogyan kellene viselkednem. Ilyenkor azzal reagálok, hogy szerencsére most nem nőként, hanem marketingvezetőként vagyok jelen.

Ami nemcsak ebben a kérdésben, hanem áltatlában nagyon veszélyes, az a nem tudatos előítélet. Mert, ha tisztában vagyunk vele, hogy egy bizonyos csoporttal szemben előítéletünk van, akkor azon könnyebb felülkerekedni. Én például nem tudom azt mondani, hogy lenne előítéletem az életkorral kapcsolatban, de azt szoktam kérni, hogy ne tüntessenek fel életkort az önéletrajzokon, nem akarom előre tudni, hogy ki hány éves, van-e gyereke, nem akarom, hogy ez bármilyen módon is befolyásoljon a döntésemben.

- Te nem igényled, hogy a hozzád jelentkezőről kiderüljön, hány éves, de mi volt a helyzet a te állásinterjúidnál? Kellett-e extrán bizonyítanod azért, mert netán túl fiatalnak tartottak?
- Én nem tüntettem fel a születési dátumom a CV-men, de szerencsém volt, mert sem most, sem az előző munkahelyemen nem akadtak fenn azon, hogy fiatal vagyok. Számomra meglepetés volt, amikor a Netpincérhez – ami azóta már Foodora – felvettek 29 évesen marketingvezetői pozícióba, de egyben egy nagy előrelépést is jelentett. Úgy is álltam hozzá, hogy éreztem, hogy nagy a kabát, de nagyon oda akartam tenni magam, és azt hiszem, hogy összességében egy sikersztori az ottani pályafutásom, mert az anyacég, a Delivery Hero hálózatában a TOP3-ban volt Magyarország, amikor eljöttem a cégtől. Az Erstében pedig hálás vagyok a vezetőségnek azért a bátorságért, hogy sem az nem zavarta őket, hogy más szektorból érkezem, sem az, hogy fiatal vagyok, bizalmat szavaztak nekem.

- „Debóra igazi motivációja a szabadság és az őszinte visszajelzés, ami előremozdítja a munkáját. Az általa vallott értékek hosszú távon lendületet adnak neki” – ezt a téged a díjra jelölő grémiumi tag fogalmazta meg a méltatásodban. Jól ismer téged?
- Akárki is volt az, valóban jól ismer. Nagyon fontos nekem a szakmai szabadság, ami nem jelenti azt, hogy ne tudnék keretek között dolgozni, pláne a bankszektorban. De nagyon örülök annak, hogy tudunk saját kreatív koncepciót kidolgozni, lokálisan forgatni, hogy kialakíthatom a csapatomat, hogy belenyúlhattam a márkanévbe, mert szakmailag indokoltnak láttam. Ha hagynak szabad teret és jön belőle a sikerélmény, akkor még motiváltabb vagy, hogy még több dolgot megvalósíts. Nagyon inspiráló nekem Einstein mondása is: Ha ugyanazt csináltad, mint eddig, őrült vagy, ha azt gondolod, hogy más lesz a végeredmény. Ezért is kell merni változtatni. Néha feje tetejére kell állítani a dolgokat.

Az őszinteség is ugyanilyen alapjellemzőm. Akárhol volt csapatom, mindig az a szabály, hogy bármit bármikor el lehet mondani, lehet vitatkozni velem, szembe menni a véleményemmel, legyen ez egy biztonságos közeg, ahol ezt meg lehet tenni. Viszont, ha valamit eldöntöttünk, hogy úgy csináljuk, akkor mindannyian abban a teknősalakzatban megyünk tovább, ki kell tartani és megvalósítani azt, amit elhatároztunk. És ez az Erstében is így van. Azt is fontos leszögezni, hogy ha valakivel egy ilyen közösséget alkotsz, akkor az nem a munkaszerződésen alapul. A mai napig igyekszem segíteni azoknak a volt kollégáknak, akik megkeresnek, akár azzal, hogy referenciát adok, vagy összehozok egy kapcsolódást. A hála, amit érzek a valamikori csapattagjaim felé, az nem szűnik meg azzal, hogy én már nem ott dolgozom.

- A Digital Hungary oldalán olvasható életrajzodban az szerepel, hogy a „Mi kell a nőnek” c. film hatására döntötted el, hogy marketinges leszel. Nem is volt „B” terv?
- Dehogynem. Egy ideig állatorvos akartam lenni, mint minden gyerek, aki szereti az állatokat – mai napig bolondulok az állatokért, de ma már tudom, hogy jobb, hogy nem ebbe az irányba mentem el. Először politológiát tanultam, nagyon érdekeltek a kutatások, mai napig imádom a statisztikákat. Nagyon hasznos tényeket vagyok képes megjegyezni, minthogy hány szem mandulára van szükség ahhoz, hogy a napi kálciumadagunkat fedezni tudjuk.

- És hányra?
- 23 darabra, amiben 28 gramm kalcium van. Félretéve a viccet, egy kutatóintézeti gyakornokság erősen más irányba billentett, és végül a marketingben találtam meg az érdeklődési irányaim elegyét: a közgazdaságtan, a statisztika, a fogyasztói magatartás-pszichológia mind benne van. A marketingben gyorsan változnak a trendek, a fogyasztói igények, és ez a változatosság szintén jó hívószó volt számomra, mert nem bírom jól a monotonitást.

- Ha valaha is kellett volna pályát módosítanod, akkor milyen irányba váltottál volna?
- Az előző munkahelyemen az utolsó időszakban fel is merült bennem ez a kérdés, mert addigra már nem igazán éreztem jól magam abban a helyzetben, a szabadság egyre jobban szűkült, az időm nagy része riportok készítésével és meetingeken magyarázkodásokkal telt, a kreatív alkotómunka helyett, amit én annyira szeretek. Már nehéz volt szétszálazni, hogy mi az, amit a szakmámban, és mi az, amit ebben a konkrét pozícióban nem szerettem. Ha nem kerültem volna be az Erstéhez, akkor vagy külföldön próbáltam volna szerencsét, vagy egy hosszabb sabbaticalra mentem volna.

Az Erste megadta azt a lendületet, amire szükségem volt. Át kellett gondolni teljesen a márkastratégiát, a kommunikációs platformot, az arculatot. Ezek csupa olyan kihívások, amilyenekről a marketingesek álmodnak: izgalmasak, meghatározók és megvannak hozzá az eszközeid.

- De pont egy olyan időszakban érkeztél az Erstéhez, amikor is a gazdasági környezet nem a legkedvezőbben alakult, aminek a legtöbb esetben kihatása van arra is, hogy mekkora budget-ből gazdálkodhat a marketing a következő évben. Nem tartasz ettől?
- Nagyon sokszor hallom, hogy marketingesek arról panaszkodnak, hogy kevés a budget-jük. Kérdés az, hogy te mit tettél érte, hogy több legyen. Nekem eddig minden pozíciómban sikerült elérnem, hogy több budget-m legyen, mint a megelőző évben, és ez nem a gazdasági helyzettől függ. Ha jó munkát végzel, hozod az eredményeket, és kérsz magasabb budget-t, akkor általában adnak is. Ebben nagyon hiszek, hogy nem abból kell kiindulni egy új pozícióban, hogy „itt most mennyi a budget”. Hát annyi lesz, amennyit csinálsz magadnak. Ha be tudod bizonyítani egy átgondolt business case-zel azt, hogy a befektetett forintok hogyan fognak megtérülni, milyen hozzáadott értéke lesz az üzleti oldalon, akkor eddig mindenhol megszavaztak nekem plusz pénzt. Ez vezetői feladat is egyben, hogy a lehető legjobb feltételeket teremtsük meg ahhoz, hogy elérjük a kitűzött célokat. De ugyanakkor nagyon jó, hogy vannak keretek, például, hogy nem bővíthető vég nélkül a csapat, mert sokszor ezek a keretek ösztönöznek a kreativitásra.

- Akár a marketing, akár a kommunikációs szakma sokat változott már csak azalatt az idő alatt is, amióta te a pályán vagy. Mi a te módszered a változások lekövetésére, a megfelelő reagálásra? Kell-e ismerni minden új dolgot?
- Abból a szempontból könnyű dolgom van, hogy egy kíváncsi természet vagyok. Nemcsak szakmai tanulmányútként regisztráltam a BeRealre, hanem tényleg érdekelt, hogy mi történik ott, az emberek miket posztolnak oda. De korábban ugyanígy meg akartam érteni azt is, hogy mitől lesz egy tartalom jó vagy rossz a Twitchen. Ez a kíváncsiság segít abban, hogy lépést tartsak a trendekkel. De azt is tudom, hogy mindenről képtelenség megfelelő információval rendelkeznem, szerencsére támaszkodhatom a csapatomra. Például nekem elég határozott álláspontom van az influencerekről, de nem akarom, hogy ez befolyásoljon, ezért Kiricsi Dávid véleményét kérem ki, mert tudom, hogy ő követi ezt a szcénát és képben van vele. De ilyen támasz nekem Murányi Linda PR területen.

- Mi az, amire a Példakép díjasként felhívnád a marketing szakma iránt érdeklődő fiatalok figyelmét? Milyen készségeket fejlesszenek? Milyen hibákat ne kövessenek el?
- Mindig gondoljanak bele abba, hogy kinek mi az érdeke. Akárhányszor váltottam, mindig a fejemhez vágták, hogy legyek lojálisabb a céghez. Egy olyan céghez miért legyek lojális, amelyik engem nem támogat, nem ismer el?

Túl sokszor hallom azt a Z-generációsok kapcsán, hogy ők nem veszik elég komolyan a munkát, nem elég megbízhatóak. Gyakorlatilag az a legfőbb baj velük, hogy ők nem olyanok, mint az őket megelőző generációk. Ez kicsit olyan, mintha azért szidnánk a napot, hogy süt, a szelet meg azért, mert fúj. Nem az a jó, amilyen te vagy – ezt kell tudatosítanunk magunkban. Az, hogy én csinálok valamit valahogy, az nem jelenti azt, hogy az a jó – az az én megélésem, az én döntésem, az én valóságom. Ha azt akarjuk, hogy a dolgok változzanak, akkor az nem visz előre, amit mi most teszünk. Nagyon sok mindent komolyan meg kell változtatnunk, hogy jobb irányba tartsunk. Ennek része az, hogy szólj rá arra, aki beszól a kolléganője külsőjére; vagy hogy márpedig ragaszkodj ahhoz, hogy legyen akadálymentesítve a munkahelyed; az, hogy adjanak részmunkaidőt a visszatérő kismamáknak; az, hogy a reklámokban ne kikozmetikázott, szőke, kékszemű, nullás méretet viselő hölgyek legyenek csak; az, hogy a magyar nyelvet használjuk, amikor valami magyarul is kifejezhető. És mindebben egy új generáció nagyon sokat tud majd segíteni.

- Közeledik az év vége, ilyenkor mindenki értékeli az elmúlt időszakot, és kicsit előre tekint a jövőbe. Hogy néz ki nálad ez a mérleg? Mik az idei év eredményei, felismerései? És mit tartogathat 2024?
Volt egy stratégiai terv, sok akcióponttal arról, hogy mit szeretnék elérni az Erstében marketingvezetőként – arra vagyok a legbüszkébb, hogy ezt mind sikerült is elérni. Arra is büszke vagyok, hogy a belső felmérés alapján a marketingcsapat belső elégedettsége és elkötelezettsége az egyik legjobb a cégen belül. Most dolgozom a következő év stratégiai témáin, annak örülnék a legjobban, ha egy év múlva is azt tudnám elmondani, hogy minden tervet sikerült megvalósítani. Nagyon szeretem az évnek ezt a szakaszát egyébként, amikor az idei év még tart, de már kicsit megnyugodhatsz, mert látod, hogy ez is pipa, ez is pipa, már látod, hogy mi fog történni év végéig, és már el lehet kezdeni tervezni a jövő évet. Ez egy nagyon jó pillanat, amikor még épp nem díszítjük a karácsonyfát, még itt vagyunk, még lehet hátrafelé, de már előrefelé is nézni.

Szily Nóra és Hidvégi Krisztina (Lounge Group)

Hidvégi Krisztina (Lounge Group) és Blaumann Debóra (Erste Bank)

Hidvégi Krisztina (Lounge Group) és Blaumann Debóra (Erste Bank)

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!