Hogyan kerültél közel a startup világához?

Egyetemi tanulmányaim után - amit Gödöllőn, gazdasági agrármérnök és mérnöktanár szakokon végeztem - alkalmazottként kezdtem dolgozni, az első meghatározó munkahelyem a ProfiPower fejvadászcég volt, ahová 2006-ban léptem be informatikus toborzóként. A fordulópontot a 2008-2009-es időszak hozta meg, amikor bekerültem az OpenCoffee Club közösségébe. Olyan emberekkel ismerkedhettem meg, akik újat akartak alkotni és értéket kívántak teremteni. Itt találkoztam először a startupokkal és azokkal, akik az első coworking irodát építették. Ekkor döntöttem el, hogy ennek a világnak leszek a fejvadásza. Elkezdtem rendezvényeket is szervezni és egyre inkább szívott be ez a világ magába. Eközben a ProfiPower összeolvadt a Randstad Hungary toborzó céggel, egy ideig még ott dolgoztam, majd 2012-ben megtalált a Prezi, akihez csatlakoztam. 2013 év elején életemben először kijuthattam Amerikába, San Franciscoba, mert a Prezinek volt ott egy irodája és minden alkalmazottnak lehetősége volt ott tölteni pár hetet. Eljártam meetupokra és azzal szembesültem, hogy ismerik a Prezit, ahol világszintű dolgokat tudunk itthonról építeni. Miután eljöttem a Prezitől, megalapítottuk az első fejvadász cégünket, azóta több projektben benne vagyunk, egyik ezek közül a Budapest Startup Safari.

Amit már hatodik éve szerveztek meg. Miben segíti a vállalkozó szelleműeket a Startup Safari?

Sok visszajelzést kapunk, hogy ennek köszönhetően tudtak egy kicsit jobban betekinteni ebben a világba és döntötték el, hogy a startup világban szeretnének nem feltétlenül céget alapítani, de legalább alkalmazottként dolgozni, és voltak, akik befektetőt találtak. A koncepció lényege alapvetően az volt még a vírus előtt időkben, hogy mi nem egy helyszínt választunk és odavisszük a tartalmakat és a résztvevőket, hanem a startup világ szereplőit kértük meg, hogy nyissák ki saját irodáikat és úgy szerveztük meg a helyszíneket. 2019-ben már közel 200 helyszínen ment a 300 program több mint 4¬000 résztvevővel. Olyan értékajánlatunk volt, amit egyetlen konferencia sem tudott ilyen szempontból megadni, bemehettek az emberek a startupokhoz és nem csak random módon, hanem beletettük egy struktúrába, különböző tematikus útvonalakat határoztunk meg, érdeklődések mentén lehetett végigjárni eseményeket, beszélgetni az ott dolgozó emberekkel. Szó szerint bevittük az embereket a startupok világába.

Már a tavalyi évben az online térben kellett megrendezni az eseményt. Ez milyen előnyökkel és hátrányokkal járhat? Például hogyan zajlik egy workshop?

Tavaly mi voltunk az első konferencia, akik beléptek az online térbe. Ebből a szempontból jó volt az időzítésünk, mert tavaly áprilisban mindenki az internetbe menekült, felvásárolták a monitorokat, webkamerákat, laptopokat, egy olyan időszak volt, hogy az emberek a teljes szociális életüket próbálták az internetre áttenni, viszont ez egy éve alatt nagyon sokat változott. Az emberek már belefáradtak az online konferenciákba, és azok a dolgok, amik akkor még az újdonság erejével hatottak, azokra most nem lehet építeni. A fizikai valója a Safarinak tavaly is hiányzott, de azóta még jobban – de ez mindenre érvényes – és biztos vagyok abban, hogy ha már lehet offline eseményeket szervezni, egy ideig ugyanaz lesz a helyzet, mint 2010-ben, hogy egy Facebook poszttal teltházas eseményt szervezünk. Mégis a tudás átadás formájára alkalmasabb az online világ. Rengeteg időt és energiát meg lehet spórolni azzal, hogy nem kell elutazi valahova, helyszínt bérelni, parkolóhelyet keresni de ami nagyon nem működik, az a networking vagy az emberi oldal.

Akkor hogyan lehet megoldani a kapcsolatépítést az online konferenciákon?

Több megoldás van erre, de egyik sem tudja visszaadni azt, hogy a kávégép mellett valakik találkoznak és bemutatnak egy új személyt. Van néhány eszköz, ami kicsit közelít ehhez, mint például a Virbela, amit a Safari networking buliján fogunk használni. Olyan, mint egy számítógépes játék, ahol az avatároddal tudsz kapcsolatokat építeni, de ezt kifejezetten az üzleti szférára fejlesztették. A Safarin a legérdekesebb kapcsolatok úgy születnek, ha különböző helyszíneken újra találkoznak emberek és együtt mennek át egy következő helyszínre, így születnek kapcsolatok, barátságok és azt semmilyen online eszköz nem tudja helyettesíteni.

Viszont az online esemény előnye lehet a korlátlan jegykínálat.

Nem egészen. Tavaly úgy volt felépülve a konferencia, hogy volt hat tévécsatorna és azok voltak a tematikus útvonalak, közötte pedig kapcsolgathattak a résztvevők. Idén másképp szervezzük, mert azt éreztük, hogy az emberek belefáradtak abba, hogy passzívan nézzenek online tartalmat, ezért elmentünk egy sokkal interaktívabb irányba: kevesebb előadás lesz és nagyon sok workshop, amelyek maximum 25 fővel fognak futni, és ha valaki vett jegyet, ezekre regisztrálnia kell. Ezáltal törekszünk arra, hogy minél jobban bevonjuk aktívan a résztvevőket és ne csak passzív nézők legyenek.

Hogyan kell elképzelnünk egy workshopot az online térben, hogy fent tudják tartani a résztvevők érdeklődését?

Arra törekedtünk, hogy nagyon sokféle embert hozzunk össze, mert mindenkinek más az érdekes. A koncepciónkban nem volt soha meghatározott célcsoportunk, bárkinek szól a konferencia, aki szeretné megérteni a startupok világát 10 éves kortól 99 éves korig. Egy tág célközönségre lőttünk mindig, ezért nagyon sokféle előadónk van. Mivel limitált a résztvevők száma, így abban bízunk, hogy mindenki jobban bele tud folyni az eseményekbe. Személyes márka és tartalommarketing LinkedIn-en, így robbanj be a nemzetközi piacra, topp tippek hogyan építsünk ötletből változást és hogyan ne, innovation automation, ki a fontos az üzletemben, stakeholder mapping, a koliszobából a nemzetközi piacra – gyakorlati lépések és kihívások, önazonos üzleti modellé a jövő satöbbi. A témákat az útvonalak határozzák meg, nehéz kiemelni belőle egyet-egyet. Idén 7-8 országból csatlakoznak be online nagy kaliberű előadók és nagyon sok komoly hazai szereplő  is tart eseményt.

Milyennek látod a hazai startupok helyzetét? Miben fejlődhetnének még?

Az elmúlt években hihetetlen fejlődés tapasztalható. Az a szabadságharc, amit a Prezi vívott, hogy egy külföldi befektető egyáltalán szóba álljon velünk és tárgyaljon, ez a fajta nehézség már nincs. Most már sokkal hitelesebbek vagyunk a globális startup térképen, mint korábban, egy magyar startuppernek is vannak jó lehetőségei a nemzetközi piacon. Van még miben fejlődni – bár az új generációk megjelenésével jobb a helyzet – vannak olyan alapdolgok, mint a magabiztos angol nyelvtudás, ebben még mindig vannak hiányosságaink. A másik pedig az önbizalom. Gyerekkoromban volt szerencsém hosszabb időket eltölteni Hollandiában és Írországban, ahol azt tapasztaltam, hogy azt sem tudják, kik vagyunk. Amikor 2004-ben Magyarország az EU tagja lett, azt gondoltam, lehet globálisabban gondolkodni, munkát vállalni, de azóta sok év eltelt és még mindig ott tartunk, hogy össztársadalmilag sokan még mindig országon belül gondolkodnak és nem bírnak virtuálisan átlépni a határokon. Ki kellene lépnünk az ismeretlentől való félelem burkából. Ez az a mindset, amiben fejlődhetnénk, el kell hinnünk magunkról, hogy magyarként is tudunk nemzetközileg vállalkozást indítani.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!