Az Internet Hungary konferencián sok szó esett arról, hogy az ICT szektort még mindig a férfiak uralják. Ti hogy kötöttetek ki mégis ezen a területen?

Cseresnyés Dóra: Én eredetileg a bölcsészkarról indultam, majd kilenc év után azt vettem észre, hogy teljes mértékben a műszaki szektorból élek. Egyre jobban kezdtem érteni hozzá, ezért szerettem volna mellé tenni tanulmányokat is. Ekkor mentem el a Műszaki Egyetemre. Én abban hiszek, hogy az embernek vannak veleszületett képességei, és úgy tűnt, hogy az enyémek nagyon hasznosak az informatikai szektorban, szerencsére ezeket jó szemmel felfedezték.

Tuska Enikő: Nekem jogász végzettségem van, a nemzetközi diplomácia területéről érkeztem a szektorba. Két évvel ezelőtt szóba került a generációváltás a családi cégünk élén, így egy éles váltással kerültem erre a területre.

Bakó Krisztina: Számomra egyáltalán nem volt tudatos választás az ICT szektor. Adminisztrációs területről jövök, soha nem voltam mérnök, de nem is kell annak lennem, mert nem ez az én feladatom a cégben, hanem az irányítás és a menedzsment.

Dintsér Andrea: Az én szakmám, a marketing és kommunikációs hivatás, amelynek fontos része a digitális világ évtizedek óta. Ezért különösen élveztem az újabb beszélgetést a hölgyekkel az Internet Hungary pódiumán. A Női Vezetői Klub, amelynek aktív tagjai, egy lenyűgözően sokszínű, pezsgő közösség: mondhatjuk, hogy minden szektor, korosztály, 100 milliós árbevétel feletti cégméret képviselteti magát.

Ti nagyon jól megtaláltátok a helyeteket ebben a szakmában. Mit gondoltok, mi az oka, hogy erre a területre még ma is a „férfias” jelzővel hivatkozunk? Eleve kevesebb nő indul el rajta, vagy ott vannak, csak nem tudnak kiemelkedni?

Bakó Krisztina: Mi több egyetemmel is kapcsolatban vagyunk, és azt látjuk, hogy a képzésekre már egyre több lány jelentkezik. A mi cégünknél kifejezetten magas – 76 százalék – a nők aránya. Ha összességében az ICT szektort nézem, ott valóban rosszabb ez az arány. Ennek az egyik oka talán az lehet, hogy otthon még továbbra is le vannak osztva a szerepek. Sokszor a munkaidőn túl kell időt szakítani arra, hogy az új technológiákban elmélyedjünk, hogy képben legyünk, mert ez kiemelten fontos ebben a szakmában. Ezt pedig számos nőtársunk nem tudja vállalni, főleg, ha már kisgyerekei vannak.

Cseresnyés Dóra: Kevesebb lány jelentkezik műszaki pozíciókra, mert eleve kevesebben végeznek az egyetemeken is. Az is probléma, hogyha meghirdetünk egy állást, ahol van tíz kritérium, amit teljesíteni kell, akkor egy fiú bátran jelentkezik akkor is, ha csak kettőt tud teljesíteni. Viszont, ha egy lánynak kettő hiányzik, akkor már azt gondolja, hogy ő nem elég jó. Ennek ellenére az látszik, hogy a fejlesztői szakmában és a mérnökök között nőtt a nők aránya. Most már évek óta nagyon sok olyan program fut, amivel általános- és középiskolás lányokat próbálunk involválni, hogy megismerjék ezt a szakmát és merjenek jelentkezni.

Dintsér Andrea: Látjuk, olvassuk, a bőrünkön érezzük, hogy a lányokat még ma is kicsi koruktól kezdve inkább a humán területek fele orientálják, ritkán bátorítják őket arra, hogy legyenek programozók, vagy foglalkozzanak például matematikával. Ezzel a hozzáállással már az életük korai szakaszában meghatároznak számukra egy gondolkodásmódot, amely eltereli őket például a programozói, vagy bármely ICT szakma irányából.

Ha a szülők szemszögéből vizsgáljuk a dolgot, lehet, hogy azért próbálják elterelni lányaikat ettől a területtől, mert a programozókról és IT szakemberekről még mindig egy erősen sztereotip kép él a fejünkben?

Tuska Enikő: Az ICT szektor ma már nem azt takarja, hogy kockás inges programozók ülnek a sötétben csokit eszegetve és közben programoznak. A munkavégzés feltételei kimondottan jók. A szektor dinamikusan fejlődik, magasak a fizetések, és jól lehet érvényesíteni a kreativitást. Azt gondolom, hogy ez a mostani pályakezdő korosztálynak nagyon vonzó, főleg mivel ők eleve digitalizációban nőnek fel.

Cseresnyés Dóra: Az ICT szakma által lefedett tér mára nagyon kitágult, a programozás csak egy szelete ennek. Számtalan területe van: üzleti elemzés, szoftver tervezés, felhasználókutatás, projekt menedzsment, tanácsadás, de akár mondhatnám az online marketinget is. Szerintem a szakmának ezt a fajta tágasságát kell megmutatni a lányoknak, hogy leépítsük ezeket a sztereotípiákat.

Dintsér Andrea: Azt gondolom, hogy úgy lehet a sztereotípiákat megszüntetni, hogy példaképeket mutatunk a fiataloknak. Meg kell mutatni nekik a szektorban dolgozó sikeres hölgyeket, akiknek a példáján keresztül láttatni lehet, hogy egy nő igenis boldogulhat ezen a területen és sikereket érhet el. Ehhez persze időre van szükség és olyan programokra, mint a mi Masters of MVÜK kezdeményezésünk. Ennek keretén belül nemcsak konferenciákon veszünk részt kerekasztal beszélgetésekkel, hanem felsőoktatási intézményekkel is partnerséget építünk ki abból a célból, hogy talkshowkat szervezzünk a jövő vezetői számára. Missziónk, hogy megosszuk a tudásunkat, a tapasztalatainkat, a történeteinket, hogy okuljanak belőlük a fiatalok és bátorítsuk, ösztönözzük, inspiráljuk őket.

Boldogulhatnak, de mi a helyzet a tisztelettel? Komolyan vesznek ma egy nőt az ICT szektorban, elismerik a szaktudását?

Tuska Enikő: Az biztos, hogy ebben a szakmában a lányoknak nagy kihívást jelent a szakmai tisztelet kivívása.  A kollégám lánya például programozónak tanul, és azt meséli, hogy folyamatosan bizonygatnia kell a hitelességét, mert egyszerűen nem hiszik el neki, hogy ért a szakmájához.

Cseresnyés Dóra: Azokban a szakmákban, ahol tradicionálisan férfi dominancia van, ott mindig ki kell vívni a nőknek a tiszteletet. Hozzáteszem, hogy ez fordítva is igaz, gondoljunk csak bele, ha például egy férfi megy ápolónak, ott is ugyanez a helyzet. Nekem van egyfajta belső stratégiám, hogy nőként mindig egy kicsivel többet kell beletennem abba, amit csinálok. Ezt nem tekintem áldozatnak vagy személyes sértésnek, mert akkor nem tudnék élni és létezni.     Egyszerűen elfogadom, hogy egy olyan területen dolgozom, ahol el kell fogadtatni magam és példát kell mutatni. Mindig egy kicsit többet beleteszek, és akkor tiszta a lelkiismeretem.

Bakó Krisztina: Szerintem ez nagyban függ a vállalati kultúrától és a vezetéstől. Nálunk például van olyan programtervező mérnök kolléganő, aki most már lassan két évtizede dolgozik a cégnél, és neki sosem kellett külön harcot vívnia a tiszteletért, megbecsülésért. A vállalati kultúránkban alapvetés tulajdonosi részről, hogy a jelentkezők neme nem lehet kérdés, csak az számít, hogy az adott illető alkalmas-e a meghirdetett pozícióra, vagy sem.

Dintsér Andrea: Szerencsére azért pozitív példákat is látunk. Anno az én csapatomban egy nagy multinál a vezető pozícióban lévő online marketing szakember egy hölgy volt, az alatta dolgozó kollégák pedig mind fiatalemberek. Nagyon érdekes volt, hogy ezek a férfiak nemcsak a szakmát tanulták meg ettől a hölgytől, hanem átvették tőle azt a fajta empatikus menedzsmentet és kommunikációt is, ami ebben a szakmában borzasztóan fontos. Ezzel szemben, ismerek olyan cégvezetőt is, aki kizárólag nőket alkalmazott. A saját bőrén tapasztalta meg, hogy ha csak nők vannak egy cégben, az ugyanúgy kihívásokat hoz a vállalat életébe, mintha csak férfiakat alkalmazunk. Egyszer egy konferenciára készülve az előadásomhoz kigyűjtöttem több, agilisan működő szervezet programozói álláshirdetéséből, azokat a kulcsszavakat, amik minden esetben szerepeltek az elvárások között. Ilyen volt a rugalmasság, a fejlődni vágyás és a kreativitás. Ha belegondolunk, ezek közül egyik sem tipikusan női vagy férfi tulajdonság.

Ezek alapján felmerül a kérdés, hogy mi lenne az ideális férfi-női kvóta az ICT szektorban? Létezik egyáltalán ideális?

Tuska Enikő: Nem ideális arányokról kell beszélni, sokkal fontosabb a diverzitás fogalma. Én nagyon sokáig a katonaságnál, a külügynél dolgoztam, ahol sokkal rosszabb volt az arány, hiszen gondoljunk csak bele, hogy a NATO-ban dolgozók 98 százaléka férfi. Ehhez képest az ICT szektorban sokkal magasabb a nők aránya. A diverzitás azért nagyon fontos, mert kölcsönösen jól hatunk egymásra. Más a vérmérsékletünk, a problémákhoz való hozzáállásunk, a gondolkodásunk. Együtt sokkal hatékonyabban tudunk dolgozni.

Cseresnyés Dóra: Diverzitásra férfiaknak és nőknek egyaránt szükségük van, ez minden csapatnak előnyére válik. De nemcsak nemi szempontból fontos ez a diverzitás, hanem például az életkori összetétel, és a készségek szempontjából is. Azt gondolom, az ICT és a műszaki szektorban azért érdemes a diverzitásra törekedni, mert a férfiak és a nők más-más készségekben erősek. Egyáltalán nem szeretnék sztereotipizálni, de a lányok esetében ilyen készségek például a logisztikai gondolkodás, a hatékonyság, az érzékenység vagy a csapatmunka. Ugyanígy a férfiaknak is megvannak azok a készségei, amivel erősítik ezt a szakmát. Az átfogó  diverzitásra való törekvés a fontos, nem pedig az, hogy 50-50 vagy 60-40 százalék legyen a nemek aránya.

A fórumbeszélgetésetekben egyetértettetek abban, hogy akkor lehet több nőt és lányt erre a pályára terelni, ha a területen dolgozó sikeres nők látszódnak. Hogy lehet látszódni, hogy lehet mintát adni?

Tuska Enikő: Teljes mértékben egyetértek. Amit mi csinálunk, az egyáltalán nem misztikus, nem megoldhatatlan feladat, számunkra ez jelenti a normális életet. Ha jobban belegondolok, én is úgy indultam el a pályámon, hogy nagyon inspirált, amikor sikeres nőket, vagy egy-egy kiemelkedő karriert láttam, mert elhittem, hogy ezt én is meg tudom csinálni. Most azt gondolom, hogy nekünk is van egyfajta ki nem mondott feladatunk, hogy vonzóvá tegyük ezt a szakmát, ezt az életet.

Cseresnyés Dóra: A láttatás valóban nagyon nehéz, mert ez azzal jár, hogy sokszor fel kell tűnnünk a médiában, és ez nem mindenkinek passzol a személyiségéhez. Én például sokkal szerényebb lennék, ugyanakkor viszont nagyon fontosnak tartom, hogy személyesen meséljünk magunkról és a sikereinkről, például  a diákoknak. Azért emeltem ki őket, mert azt tapasztaltam, hogy a legfókuszáltabb figyelmet mindig az általános és középiskolás diákoktól kaptam. Ezekben a történetmesélésekben soha nem azt kell hangsúlyozni, hogy én nő vagyok. Sokkal fontosabb, hogy demisztifikáljuk az ICT szakmát, ami tulajdonképpen nem szól másról, mint arról, hogy megértjük mit akar az ügyfél, mire van szüksége, és ezt lefordítjuk egy másik nyelvre. A megértésről szól az egész szakma.

Bakó Krisztina: Én egy kicsit szembe mennék a többiek véleményével, mivel azt gondolom, hogy elsősorban nem példát kell mutatni, hanem nemtől függetlenül bátorítani mindenkit, hogy meg tudja találni a helyét, a szakterületét vagy specialitását ebben a szektorban. Azzal kell bátorítani őket, hogy megmutatjuk: ma már elég szépen reprezentálják magukat a nők ebben a szakmában. Számomra inkább a bátorításon van a hangsúly, tehát azt az üzenetet kell átadni, hogy igenis meg tudod csinálni, függetlenül attól, hogy fiú, vagy lány vagy.

Dintsér Andrea: Maximálisan egyetértek mind a példamutatás, a saját történetünk megosztásának kulcsszerepével, mind a bátorítás fontosságával. Mindenhol, ahol csak alkalmunk van rá, el kell mesélnünk a történetünket, mert ezekkel lehet a fiatalokat elcsábítani, ösztönözni, lelkesíteni. A sikereink mellett pedig a kudarcainkat is meg kell mutatni, amikor elbuktunk, felálltunk és mentünk tovább, hiszen saját magunkról, a szakmáról és az életről csak így lehet tanulni. El kell mennünk konferenciákra és egyetemekre, ahol ezeket a sztorikat nem csak a lányoknak és nőknek, hanem a fiúknak és férfiaknak is el tudjuk mondani, mert fontos, hogy mindenki lássa, hogy az ICT szakmában vagy a különböző vezetői pozíciókban dolgozó nők hús-vér emberek.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!