Televíziós műsorvezetőként kezdte a pályáját, majd rádióra váltott, amely mellett ma már a YouTube-on is figyelemmel kísérhetők és a PodPaden is meghallgathatók az ön által készített interjúk. Mi volt a váltás oka? Törvényszerű volt az ön esetében ez az útkeresés?
Nem volt törvényszerű, ellenben sokkal inkább optimálisnak tűnt. Úgy vélem, a televíziózásnak hosszú távon már nincs olyan jövője, mint amilyet akárcsak öt vagy tíz évvel ezelőtt feltételeztünk. Én az internetes műsorgyártásban, azon belül is a YouTube-ban, valamint ennek számos mutációjában egyre jobban, egyre inkább hiszek. Ezek most már mind sokkal népszerűbbek és kedveltebbek a nézők és a hallgatók körében. Ezek a világhálón sugárzott műsorok ráadásul könnyebben elérhetők, továbbá mellettük szól még az az érv is, hogy mindenki akkor nézheti vagy hallgatgatja meg őket, amikor akarja, amikor ideje, kedve van hozzá, ráadásul nem kell hozzá drága, nagy kiszerelésű infrastruktúra, apparátus. A gyártás szemszögéből vizsgálva pedig szintén nem elhanyagolható, hogy egy podcast műsor vagy egy YouTube videó előállítása sokkal olcsóbb, mint egy televíziós műsoré. Meglátásom szerint egyre többen felismerik a műsorkészítés előbb említett előnyeit, és indulnak el ebbe a szakmai irányba. Kevésbé tudom megítélni, hogy az én szakmai utam alakulásában ez az irány mennyire volt törvényszerű. Fogalmazzunk úgy, hogy az élet hozta, kínálta a lehetőségeket, én pedig fogékony voltam arra, hogy a sikerrel kecsegtető cél iránya forduljak. Azt gondolom, jól döntöttem. Több más médiummal jelenleg is együttműködve a YouTube csatornámon megteremtettem azt a platformot, amely hatalmas szabadságot ad nekem. Így olyan műsorokat készíthetek, amelyeket a saját gyerekeimnek érzek. Én találom ki azt a formátumot, melyben otthonosan érzem magam. Mindenképpen nagy adomány és kegy, hogy ilyen tekintetben nem kell kompromisszumot kötnöm. Ezért nagyon hálás is vagyok.

Október óta immár négy műsorral van jelen különböző médiafelületeken. Szombatonként Élni jó, vasárnap Szavakon túl, minden szerdán a Felfelé zuhanás, kéthetente csütörtökön Játszó-társak a Vígszíházból.
És mindemellett még rengeteg műsortervem van. Azt szoktam mondani, hogy legalább 2100-ig elő tudnék állni újabb és újabb ötletekkel, mert sok újdonság, lehetőség van még a fejemben, ami megvalósításra vár.
A korábban nagy sikerű Világtalálkozót befejeztem, ehelyett elindult az Élni jó című műsor, ami két részből áll, egyfelől ismert, eredeti észjárású magyar gondolkodókat kérdezek arról, hogy szerintük mi az élet értelme, miért jó élni. Mert minden látszólagos megakadása, problémája, időnként előforduló kiúttalansága ellenére az élet egy nagyon jó kaland. Abban bízom, hogy a megszólalók aspektusa, sajátos és bölcs „receptjeik” segíthetnek embereken, és elgondolkodtatnak valamennyiünket. A műsor második félórájában pedig olyan hétköznapi hősök történetei következnek, akiknek az életútja, a kudarcokon való túllépésük, az élni akarásuk, az életszeretetük szintén példa lehet. Ez egy heti műsor, minden szombaton 12 órától hallható a Klubrádión, és rögtön utána a YouTube-on is visszanézhető. Kicsit másfajta műsor, mint amit eddig készítettem. Ezek nem feltétlenül portréinterjúk, sokkal inkább arra törekszem, hogy egy számomra izgalmas, és reményeim szerint sokak számára pozitív szemszögben mutatom meg a beszélgetőpartnereim világát és világfelfogását.
Egy szintén az idén ősszel indult új műsorral pedig kéthetente jelentkezem. Ez egy Vígszínházzal közös talkshow, melynek címe Játszótársak. A műsortervezés során ragaszkodtunk hozzá, hogy közönség előtt beszélgessünk, mert a színészeknek is sokat segít, ha a reakciók rögtön megjelennek már a párbeszéd során. A Játszótársakban a Vígszínház egy jeles, beérkezett színészét ültetjük egy asztalhoz a teátrum ígéretes, fiatal csillagával. A YouTube csatornámon ez a műsor is megnézhető. Mindezekkel összesen – ahogy ön is említette – már négy műsor fut a YouTube csatornámon.

Mi alapján választja ki a vendégeit? Azokkal ül le, akik az ön érdeklődését felkeltették, vagy a műsort megelőzően zajlik valamiféle közvéleménykutatás, hogy kikre lennének kíváncsiak az emberek?
Természetesen meg szoktam kérdezni a követőimet, hogy kit szeretnének látni, hallani. Az ő szempontjaik is latba esnek, de megpróbálok úgy választani, hogy engem is érdekeljen a beszélgető partnerem. Én nem tudok hosszan érdeklődni valaki iránt, és beszélgetni olyan emberrel, aki istenigazából nem érdekel. Nem sok ilyen akadt eddig, ennek ellenére kell valami, legyen az a személyisége, a gondolkodásmódja vagy az életútja, hogy beszélgetni tudjak vele egy órát.

Műsorvezetői szempontból más-más személyiséget igényel egy rádióbeszélgetés elkészítése, mint egy podcast elkészítése?
Szerintem nem.

Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie az egyiknek, és milyennel a másiknak
Általánosságban ezt nem lehet megfogalmazni, és nem is vagyok ennek elméleti szakembere. Akár podcastet, akár rádióműsort vagy akár a YouTube csatornára készít valaki egy beszélgetést, szerintem az alkalmasság vagy a kompetencia ugyanaz kell, hogy legyen műfajoktól függetlenül.

Műsor szempontjából mitől más egy videós beszélgetés vagy egy podcast, mint a rádiózás?
A gyártó, a műsorkészítő és a befogadó szempontjából is kényelmesebb. Nem kell betartani mindenféle időkorlátot, mint a televíziós vagy a rádiós műsorban, például egy következő műsor miatt, hanem nyilván ésszerű határok között az ember olyan hosszban készíti a műsorokat, ami szerinte még fogyasztható, és a lehető legoptimálisabb érvényesül benne a tartalom.

Van olyan gyenge pontja a videós beszélgetéseknek, amelyekkel menet közben találkozott? Amire nem számított?
Nincs.

A saját közönségét illetően van arról valamiféle információja, hogy esetleg különbözik-e, és ha igen, akkor miben egy videós beszélgetés vagy egy podcast célközönsége például egy rádióműsorétól? Van valamiféle visszacsatolás ön felé arról, hogy kik követik a webes interjúit és kik a rádiós műsorait?
Úgy gondolom, valamelyest lefedi egymást a kettő, de hitelt érdemlően én csak a YouTube csatornámról tudok beszámolni, ahol információim szerint kétharmadrészt hölgyek hallgatnak, főként a huszonévesek és a középkorúak. Nyilván az a legjobb, amikor az ember ki tudja nyitni ezt a spektrumot, és minél színesebb társadalmi rétegből, korosztályból tud meríteni. Ezért is szerencsés, amikor valaki több műsorral van jelen, mert az nagyobb találati arányt feltételez. Úgy gondolom, hogy a mostani négy műsorom nagyon különbözik egymástól. A Felfelé zuhanás egy klasszikus podcast, ami a PodPad.hu-n hallható, de ott van a YouTube-on is. A lényege, hogy olyan magyar, közismert sorstragédiákat szálazunk szét mint a Sós Imréjé, a Domján Edité vagy a Karády Kataliné, akik balvégzetű életet tudhatnak maguk mögött. Sokakat érdekel, hogy vajon az ő életük mennyire volt determinált, és vajon lehetett volna-e máshogy. Ez egy bizonyos fajta tényfeltárás, de bátran használnám vele kapcsolatban az infotainment kifejezést is. Okos, eleven gondolkodású emberekkel, jobbára szakértőkkel, távolabbról és kicsit az összefüggéseket is láttatva próbáljuk meg megmutatni egy-egy életút buktatóit, fordulatait, döntési pontjait, lejtmenetét. Ez már nem portré, mint a Szavakon túl, de az Élni jó! sem feltétlenül portré, mert az is egyfajta látószögön keresztül, az élet egy nagyon fontos kérdését próbálja meg megvilágítani és bemutatni.
A vígszínházi talkshow számomra egy egészen új kihívás, hiszen egészen más közönség előtt, színpadon beszélgetni, mint egy stúdió biztonságában. Vannak emberek, akiknek a stúdióbéli beszélgetés könnyebb, őket nem zavarja a kamera, nekik az az otthonos, míg más a közönség előtt él igazán, és a kamera béklyózza.

Miért érzi fontosnak, hogy a közönség előtt zajló beszélgetés is egyszer csak felkerüljön a világhálóra?
Fordítsuk meg a sorrendet! Mi eleve egy online műsort akartunk készíteni, ám ahhoz, hogy az alany is jól érezze magát, és a legjobbat hozza ki magából, nem árt – lévén, hogy színészekről van szó -, ha rögtön van visszacsatolás is. Másképpen sztorizik egy színpadi ember, ha bele tud nézni a szemekbe. Tehát nem arról van szó, hogy egy színházi műsort akartunk csinálni, aztán annak lett egy YouTube-változata, hanem a YouTube műsor volt az eredendő cél, amely érdekében közönség elé mentünk.

Mit gondol, ha a színházi beszélgetések és a rádiós interjúi nem kerülnének ki a világhálóra, akkor is elérné azt a népszerűséget, amit mostanra sikerült bezsebelnie?
A színházba legfeljebb nyolcvanan férnek be, így ez a közönségszám eleve összehasonlíthatatlan azzal, amennyien a weben elérik a Játszótársakat. De nem véletlen, hogy egy kisebb, házi színpadon zajlanak a beszélgetések. Miután ide csak kevesen férnek be, itt egy sokkal bensőségesebb, intimebb teret lehet kialakítani. Így tehát nem lehet összehasonlítani azzal az eléréssel, amely majd akkor figyelhető meg, amikor a beszélgetés a széles nyilvánosság elé kerül.

Mondhatjuk azt, hogy világháló nélkül nem lehetne olyan szakmai sikereket elérni, mint amilyeneket most ön elért?
Talán már mondhatjuk, és nem tévedünk, ha kijelentjük, hogy a televízió vagy a rádió önmagagában ma már korlátozott hatósugárral bír. De ez csak az én véleményem, nem elképzelhetetlen, hogy más ezt érvényesen meg tudná cáfolni. Azt látom, hogy a nagy show-kat leszámítva, már nem nagyon tudnak versenyképesek lenni a webes műsorokkal a televíziók. Ez nem az ő hibájuk, leginkább annak az eredménye, hogy rengeteg televíziós csatorna van, és mindemellett az online tartalomgyártás pedig eszelős sebességgel terjed, és egyre népszerűbb. Azt gondolom, hogy az online pillér elhagyása már több mint hiba, az már bűn.

Több mint száztízezer feliratkozója van a YouTube csatornáján. Hogyan befolyásolja ez a további munkát és a terveket?
Ezek a havi kétmilliós kattintással már olyan számok, hogy nyugodtan nevezhetjük egy nagy projektnek. Ez pedig már egy jóval tágabb perspektívát adhat sok tekintetben, legyen az műsorkészítési vagy financiális szempont. Nyilván a jövő az, hogy ezt a kedveltséget, látogatószámot megőrizzük, és ebből egy még nagyobb építkezés folytán a jelenleginél is meghatározóbb gyártóprojekt váljék. Habár nem biztos, hogy egyszerre négy műsornál többet akarok csinálni, de mint korábban említettem, számos elképzelésem van még a szakmai kiteljesedésre. Mindemellett látom azt is, hogy van hová fejlődni, látom a hiátusokat online vonatkozásban, hogy hol lehetne még javítani, és ezen dolgozunk is, mert azt szeretnénk, hogy még több emberhez eljusson, amit csinálunk.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!