Több mint két évtizede döntött úgy, hogy vállalkozó lesz. Mi sarkallta arra, hogy üzletember legyen?
Bár a családomban korábban senki nem volt, aki arra vállalkozott volna, hogy az üzleti világban boldoguljon, mégis épp a családom volt az, amely erre pályára állított. Egy hétgyerekes család legidősebb fiúgyermekeként – akit két lánytestvér követett a sorban – egyrészt úgy éreztem, példát kell mutatnom, másrészt gyorsan megtanultam, ha én másként, jobb egzisztenciális körülmények között szeretnék élni, mint amiben felnőttem, akkor más utat kell választanom. Ezt az irányt pedig nekem magamnak kellett megtalálnom és kitaposnom. A családtagok elmondásából tudom, hogy már gyerekkoromban is volt egy nagyon erős ambícióm. Mesélnek, hogy már egészen kicsiként arra készültem, hogy diplomata leszek, bár fogalmam sem volt róla, hogy ez mit jelent. Ma már csodálattal nézem a szüleimet, akik képesek voltak egyetlen alkalmazotti fizetésből hét gyermeket felnevelni, de gyerekként, és később fiatal felnőttként nagyon erős vágyam volt arra, hogy kitörjek azok közül az anyagi körülmények közül, amiben felnőttem. Ez a vágy volt a vállalkozói létem első időszakának a fő mozgatórugója.

Emlékszik, hogyan kezdődött az önállósodás útja?
Már általános iskolásként elkezdtem üzletelgetni, adtam-vettem különféle dolgokat, majd ez a középiskolás éveimben már létformává vált. Sőt az általános iskola végén, amikor még hivatalosan nem is lehetett nyári munkát vállalni, én már dolgoztam, mert olyan erős volt bennem a vágy arra, hogy a célomat megvalósítsam, hogy több pénzem legyen. A főiskolán sem csökkent az ambícióm, itt bekopogtattam a hallgatói önkormányzathoz azzal a szándékkal, hogy én egy ösztöndíjat akarok alapítani, mert nagyon zavart, hogy akkor még, vagyis 2002-ben, nem volt egy megbecsült szakma az informatikusoké, amit én is tanultam. Ezen akartam változtatni. Ezzel a lépéssel pedig már 19 évesen elindítottam az első picike, de saját vállalkozásomat. Ez idáig mindössze egy hónapig voltam egy más cég alkalmazottja, hiszen mindig is az volt a vízióm, hogy vállalkozó szeretnék lenni. Éppen ezért soha nem volt kérdés, hogy vállalkozó leszek.

Miért érezte fontosnak, hogy a saját maga ura legyen?
Ez egy nagyon jó kérdés, mert ezt még sosem kérdezték meg tőlem, és nem is hiszem, hogy van rá válaszom a tarsolyban. Az önállóságom sokkal inkább abból eredeztethető, hogy már egész kisgyerekkoromtól egy nagy fokú önállóságra voltam kondicionálva, de nem kifejezetten ebben a dimenzióban gondolkodtam. Valójában nekem nem az volt a fontos, hogy a magam ura legyek, hanem az, hogy cselekedjek. Cselekedni pedig úgy tudtam, hogyha én találtam ki, hogy mit csináljak, és nem úgy, hogyha mások mondják meg, hogy mit tegyek.

Ez az önállóság, vagy fogalmazzunk úgy, önfejűség, sokszor vitte önt a falnak? Nem lett volna könnyebb egy akadálytól mentesebb, esetleg már egy kitaposott úton elindulni?
Voltak akadályok, sőt nem is nem akadályok, hanem akadályhegyek bőven. Egy részük abból fakadt, hogy teljes tudatlansággal álltam neki a dolgoknak. Például amikor vállalkozást indítottam, azt sem tudtam, mit jelent adózni, mit jelent az, hogy kft. vagy bt. Ilyen szempontból nyugodtan kijelenthetjük, hogy önfejű voltam, ám a makacsságomból később aztán a kudarcok faragtak alázatot, ami a fejlődéshez kellett. Menetközben ismertem fel, nem kifizetődő a „majd megoldódik minden” hozzáállás, hiszen sok dolog nem oldódott meg attól, hogy csak csináltam, tettem a dolgom. A sikerhez tervezésre, előre látó gondolkodásra is szükség van. Eleinte erősen élt bennem egy nagyon erős kettősség. Az egyik oldalon ott voltak a viszonylag gyorsan jött sikerek, hiszen rengeteget dolgoztam. A másik oldalról azonban hiányolni kezdtem a sikert megtartó tudást, hiszen minél nagyobb lett a siker, és a tudáshiányból fakadó különbség, annál borítékolhatóbb volt, hogy ebből vagy abból nagy bukó lesz. Ez be is következett 2009-ben, amikor az első cégem, amit addigra felépítettem, csődbe ment. Ez egy nagyon nagy tanítás volt számomra. Elsősorban önmagammal kapcsolatban tanultam meg nagyon sok mindent, de megtanított az alázatra, és arra, milyen fontos szerepe van az infrastruktúra-fejlesztésnek.

A kudarcokon mi segítette át? Hogyan tudott túllendülni a bukáson?
Alapvetően én egy cselekvő ember vagyok, éppen ezért meg kellett tanulnom, hogy gondolkodjak, mielőtt cselekszem. De talán nem is ez volt a kulcs, hanem az, hogy az életem fontos fordulópontjain mindig jöttek olyan emberek, akik látszólag jobban hittek bennem, mint én magamban. Ez engem is megerősített abban, hogy meg fogom, meg tudom csinálni azt, amit elterveztem. Ez mindig erőt adott nekem. Ez a periódus legalább tíz évig tartott, és korántsem ért véget. Most sem mondhatnám, hogy az életemben konstans az, hogy én jobban hiszek magamban, mint ahogyan mások hisznek bennem. Most is sokszor azt tapasztalom, hogy másokat sokkal jobban lenyűgöz, amit csinálok, mint saját magamat.

A mások önbe vetett hite milyen szerepet játszott abban, hogy 2009-ben megalapított a Bizalmi Kört? Nem mellesleg amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy a bizalomnak nagyon sokféle jelentése van. Az önmagunkba vetett hiten, valamint a másokba vetett és a mások által belénk vetett bizalmán túl jelenti a jövőbe vetett hitet is. Mi adta az ötletet a Bizalmi Kör létrehozásához?
Az előző és egyben első cégem csődje nagyon megérintett, egzisztenciálisan tulajdonképpen a végletekig tönkretett. De az egzisztenciális válság mellett akkor belekerültem egy identitásválságba is. Ez a morális krízis döbbentett rá arra 2009-2010-ben, hogy ami a legjobban fájt, az nem a pénz, hanem az emberek bizalmának elvesztése volt. Igaz volt ez az üzleti világban, a családomban, az akkori partnerkapcsolatomban. Ekkor semmi másra nem vágytam jobban, mint a bizalomra, hiszen volt egy tiszta és első kézből szerzett tapasztalatom arról, hogy bizalom nélkül az ember nem képes nemhogy minőségi életet élni, de még létezni sem. Ennek az érzékenységnek az okán kezdtem el foglalkozni azzal, hogy mit is jelent a bizalom, és annak milyen dimenziói vannak. Felismertem, hogy az elmúlt néhány évtizedben gyökeresen megváltozott az emberek bizalommal kapcsolatos paradigmája, ami azt jelenti, hogy másképp bízunk, mint korábban. Kialakult egy úgynevezett közösségi bizalom paradigma. Mondok egy példát: míg a 2000-es évek elején, amikor valaki szállást foglalt az interneten keresztül, egy kis pixeles kép alapján kellett döntenie, majd szinte soha senkihez nem jutott el, hogy amit ígértek neki a foglaláskor, az úgy volt-e vagy sem. Ehhez képest 2010-es évek elején már kifejezetten utazásszervezésre létrejött weboldalakon HD képeket nézegetve foglalhattunk szállást, és több ezer ügyfél visszajelzését olvashattuk arról, mennyire volt elégedett a szolgáltatással. Már ekkor kialakulóban volt egy közösségi bizalom elmélet, amivel kapcsolatban jól látszott, hogy lehetővé teszi a források megosztását. Én pedig felismertem, hogy ez az új bizalmi paradigma újraírhatja az üzleti világot is. Miután azt vettem észre, hogy a jelenségre mások még nem figyeltek fel, volt időm gondolkodni, tervezni, hogy el tudjak kezdeni építkezni. Tulajdonképpen ez a felismerés volt a kiindulópontja a Bizalmi Körnek.

Miután azt érezte, hogy a pénzügyi csőddel együtt elvesztette mások bizalmát is, nehéz volt megnyernie az üzletembereket, hogy csatlakozzanak önhöz? Hiszen a Bizalmi Kör egy cégvezetőknek létrehozott közösség.
A feladat kezdete igazi pionír munka volt, hiszen bizonytalan volt, hogy a szűz területre merészkedve hogyan lehet túlélni a kihívást. De én lettem az az egy, aki túlélte a megpróbáltatást annak ellenére, hogy sok minden hiányzott a sikerhez. Például nem volt erőforrásom marketingre, nem volt weboldalam, nem volt semmim, csak egy telefonom, amivel nap mint nap újabb és újabb embereket hívtam fel. Ezután évekig arról szól az életem és a munkám, hogy kéthetente emberekkel tudjam megtölteni a rendezvényeimet. Hogy ez nehéz volt, vagy sem? Visszatekintve azt mondom, hogy igen, nagyon nehéz volt. Az akkori fejemmel azonban nem gondoltam nehéznek, csak azt tudtam, hogy meg kell csinálni a következő napot, a következő két hetet, és így tovább. A bizonyosságom abban, hogy amit csinálok, az jó, egyáltalán nem volt kérdés. Ahogyan az sem volt kérdés, hogy ebből lehet-e jó üzletet csinálni.

Az ön által alapított, jelenleg 650 taggal rendelkező Bizalmi Kör volt az első szervezett menedzser vagy vezetői közösség Magyarországon. Ezt követően szinte gombamód nőttek ki a hasonló kezdeményezésekből hasonló vezetői körök. Hogy milyen szemmel nézte ezeket?
A többi klubról nincs egzakt információm, éppen ezért abban sem vagyok biztos, hogy mi voltunk az elsők, akik kizárólag cégvezetői klubot hoztak létre. Ami nagyon valószínű, hogy vezetői klubként ma mi vagyunk a legnagyobbak és nem csak a mennyiség, hanem a minőség tekintetében is, hiszen nálunk a legszigorúbbak a bekerülési feltételek. Minden mellett abban hiszek, hogy minden szervezetnek van egy saját „genetikája”, amire sok más mellett az értékrendszer, a kifejlesztett vagy átvett eszközök és a vezetők személyisége van döntő befolyással. A Bizalmi Kör genetikája igen erős. Van egy értékrendünk, amiről azt gondolom, hogy ezt lemásolni, elvenni, vagy a körből való távozás után elvinni nem lehet. Ami pedig a vezetői attitűdömet illeti, én nemhogy nem követem, hanem tudatosan blokkolok minden egyes piaci szereplőről érkező információt, és azt is elmondom, hogy miért. Azért, mert tudok róluk annyit, amennyit minimálisan tudnom kell, és nekem nincs dolgom azzal, hogy azon gondolkodjak, hogy egy másik üzleti szervezet mit miért csinál. Ezen gondolkodni az ő feladata. Ha pedig a miértek helyett csak arra keresném a választ, hogy mit csinál egy mások hasonlóan szerveződő közösség, abból semmilyen tanulságot nem tudnék levonni. Az én felelősségem az, hogy a Bizalmi Kört jól vezessem, jó irányba vigyem, és azt az értéket, amit kínálunk, azt a lehető legtöbb tartalommal megtöltsem. Ehhez pedig nekem nincs arra szükségem, hogy egy másik piaci szereplővel foglalkozzam. Egy olyan célorientált embernek, mint amilyen én vagyok, az a legjobb lehetőség arra, hogy jól teljesítsen, ha a maga dolgával foglalkozik.

Mit gondol a cél, motiválta, hogy sikerre vigye a Bizalmi Kört, mint hiánypótló kezdeményezést, vagy maga a rendszer volt sikeres, amivel ezt létrehozta?
Mindenképpen az első megállapítás a helytálló, ugyanis a kezdetekkor még nem volt rendszer. A rendszert mi magunk alkottuk meg, darabról darabra, ahogyan a pici lego kockákat egymásra rakjuk. Éppen ezért volt nagyon lassú az utunk, hiszen minden pályadarabot a helyére kellett tenni. Mi voltunk az egyetlenek, akik a piacon nem üzletszerzést kínáltunk, hanem azt mondtuk, „gyere ide és oszd meg a tapasztalataidat”. A józan ész azt diktálja, hogy odamenjek, ahol gazdagabb leszek, miért mennék hát oda, ahol még fizetek is azért, hogy én adjak át valamit. Már csak ezért is nehéz volt az induláskor a mi üzenetünkkel piacot szerezni. Aztán szépen kikristályosodott, hogy az eladás, nem a nagy cégek vezetőinek, hanem a salesesek feladata. Ma már büszkén mondhatom, hogy nagyon magas szinten űzzük a munkánkat, amihez hozzásegített az informatikus vénám is. Évek óta saját fejlesztő csapatuk van, amely sokat tesz annak érdekében, hogy az ügyfeleinket a lehető legmagasabb minőségben tudjuk kiszolgálni, már csak azért is, mert 80 mastermind csoportunk van, amit 60 mastermind vezet, ami példa nélküli a piacon.

A digitalizáció milyen szerepet játszott az ön által elért sikerben?
Meghatározó szerepe volt, és azt gondolom, hogy azok a cégek, amelyek nem fordítanak kellő figyelmet a digitalizációra, azok az elkövetkező időszakban előtt fognak tűnni a szemünk elől. Digitalizáció, egy saját applikáció és egy stabil IT rendszer nélkül nem lehetne 650 cégvezetőt és 80 mastermind csoportot összetartani, működtetni. Biztos vagyok benne, hogy mindezek nélkül megrekedtünk volna, és fele ekkora, vagy kétharmada lenne a klubtagok száma, mint most.

A siker, amit elért, amit tulajdonképpen a semmiből épített fel, mit bizonyított, mit adott önnek? Hogyan változott Gangel Péter önértékelése, önbecsülése ennek a munkának a következtében?
Az, hogy ma egy komoly irodában ülök, egy komoly csapatot vezetek, akik tehetséges, intelligens, elkötelezett emberek; az, hogy meg tudunk valósítani olyan dolgokat, melyeket a piacon addig senki; az, hogy a Bizalom Gálának valami elképesztő sajtóvisszhangja volt; az, hogy legbelül is érzem, jót adunk az embereknek, ad egyfajta bizonyosságérzetet. Egyértelmű, hogy nagyobb az önbizalmam, mint 11-12 évvel ezelőtt, és ez jórészt nem is a sikerből fakad, hanem az elvégzett munkából. Abból az ismeretből, hogy én tudom, hogy milyen úton jutottam el idáig. Mindez azonban nem sarkall tétlenségre, mert van egy énem, ami folyton hajt előre, hogy tudok még ennél is jobbat adni, hogy még boldogabbá tudom tenni azokat az embereket, akik bizalmat szavaznak nekem, nekünk.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!