- A koronavírus járvány miatt kényszerűen leállt jó ideig a turizmus, és azóta is takarékon működik. Jelenthetett ez a kényszerpihenő segítséget abban, hogy hatékonyabbá váljon, digitalizáljon ez a terület, vagy a nagy visszaesés mellett erre nem juthatott erőforrás?

- A kettő között van az igazság. Az első hullámkor volt egy több hónapig tartó sokkhatás, és senki sem tudta, hogy mit hoz majd a jövő. Bár ma sem tudjuk, mikorra és mi várható, de már egyre jobban hozzászoktunk a bizonytalanság kezeléséhez. Az első sokk alatt a fő kérdés a munkaerő helyzete volt, hogy ki maradjon, és kit nem lehet foglalkoztatni. Tavaly ősszel már lehetett látni, hogy ez egy hosszabb folyamat lesz, és aki tehette, elkezdett gondolkodni azon, hogyan lehetne ezt az időszakot kihasználni, és olyan dolgokat megvalósítani, amik érdemi változásokat hozhatnak. A digitalizációnak ebben jelentős szerep jutott, de nagyon fontos kérdés, hogy hogyan lehet a munkaerőhiány problémáját megoldani, hogyan lehet új vendégélményt megvalósítani. A Covid olyan jelentős változásokat jelentett az életünkben a sajnálatos egészségügyi és pénzügyi vesztségek mellet, ami az amúgy is bekövetkező folyamatokat elképesztően felgyorsította.

- A turizmusban, a vendéglátásban a mikrovállalkozások és a nemzetközi óriáscégek eltérő lehetőségekkel indultak ebben a kiélezett helyzetben, kik lesznek a nyertesek?

- Talán a turizmus a legheterogénebb gazdasági ágazat, hiszen a lángossütőtől a nemzetközi szállodaláncig cégméret és tevékenység szerint is nagyon sok minden ide tartozik. Lehetett a kicsiknek is előnye, egy Airbnb lakást egyszerűen át lehetett állítani tartós kiadásra, ezt egy több százezer főt foglalkoztató szállodalánc nem tudta meglépni. Az újranyitások és zárások levezénylése is sokkal könnyebb egy apartman, mint egy több száz főt foglalkoztató szálloda esetében. Az viszont a nagyoknak jelentett előnyt, hogyha egy stabilabb tulajdonosi és anyagi háttér állt mögöttük. A legkritikusabb kérdést mindenkinek az elbocsájtások, majd a munkatársak ismételt megtalálása jelentette, mérettől függetlenül.

- A turizmus fellendülése még várat magára, visszatérhet a járvány előtti forgalom?

- A cégek esetében a legnagyobb kihívás, ha nem tudnak kiszámíthatóan tervezni. Nem csak az jelent ebben nehézséget, hogy nehéz az esetleges járványhullámokat, lezárásokat előre látni, és így a bevételt megtervezni sem igazán lehetséges. Ma már a költségek tervezése is komoly kihívás, elég itt a viharosan elszálló energiaárakra gondolni, vagy éppen az ellátási láncok okozta beszerzési lehetőségekre, de a megnövekedett szállítási idők okozta problémákat is kezelni kell. Magának a turizmusnak a fellendülésében azonban biztos vagyok, hiszen minden egyes lazítás után láthatóan és látványosan megindultak az utasok.

- Az üzleti és a magán utak is ugyanúgy visszatérhetnek?

- A szabadidős turizmus esetében látványosan látható, hogy a városlátogatások, a resortokba irányuló is mind felélénkül ahogy enyhülnek a szigorítások. Igaz, egyelőre a repülőjáratok hiánya még sokszor okoz korlátot. Ez egy árdrágulást is hozott, különösen a fapadosok árainál, aminek lehet hatása a turizimus irányára és mértékére is. A vállalati utaknál sokkal jelentősebb a hatás, a cégek a járvány beindulásával szinte minden utat lemondanak azonnal. Az üzleti utak egy típusa biztosan nem fog visszatérni, rájöttek a cégek, hogy nem feltétlenül szükséges van megbeszélésre reggel kirepülni Londonba és esete haza – ezeket a digitális megoldások válthatják. A konferenciák, a nagyszabású eseményekben az üzleti turizmusban nem várható változás, itt is lesz hibrid formátum, de a személyes jelenlétnek itt sokkal nagyobb a szerepe. A rendezvénypiacokon reményeink szerint már jövő tavasszal visszaállhat a korábbi normális szintre.

- Mennyire lehet az utazás megint egyszerű? Vagy maradnak az összetett szabályok, a végeláthatatlan kérőívek? Ismét szükség lesz segítségre a szabadidős turizmusban is, lehet ez új üzleti lehetőség?

- Egy kicsit a szeptember 11-i terrortámadások utáni átalakításhoz hasonlítanám, amikor nagyon megszigorodtak a repülőtéri ellenőrzések – ma már mindekének természetes, hogy le kell vennie a cipőjét biztonsági ellenőrzéskor. A Covid miatt valóban sokkal komplikáltabb az utazás, különböző applikációkat kell letölteni, az oltási igazolást, a teszt eredményét a megfelelő formátumban bemutatni, online be kell jelentkezni, ráadásul országonként igen eltérő szabályokkal. Az nyitott kérdés, hogy ezek csak átmentiek, vagy később is csak egy komplett egészségügyi szűrővizsgálattal lehet utazni. Ma biztosan bonyolult az utazás, ami digitális ismerteket és nyelvtudást igényel, ami nem mindenkinél adott. Én azt látom, hogy inkább családon belül oldják meg a segítséget, és nem irodák nyújtanak támogatást. Ha azonban mindez tartósan fennmarad, akár életképes üzleti modell is lehet a segítségnyújtás.

- Ha inkább rendelik az ételt az emberek, akkor nem a nagyobb konyhák érik meg inkább? Hogyan maradjon talpon a vendéglátás? Milyen hatás volt az elmúlt időszaknak a minőségre, a piaci koncentrációra?

- A hatékony működéshez mindenképpen fejlesztésre van szükség, mert ha még a bevétel is adott, a költségemelkedések miatt csakis hatékonyságnövekedéssel lehet eredményesen működni. Átalakultak a piaci viszonyok is, például a vendéglátásban az ételházhozszállításhoz hozzászoktak az emberek, am miatt nagyon helyzetben vannak az ezzel foglalkozó cégek. A vendéglátóhelyeknek reagálni kell, nyitott kérdés, hogy mi történjen a sok vendéglátóhellyel, ahova kevesebben akarnak személyesen menni enni. Az fog tudni közép és hosszú távon életben maradni, akik tudnak nagyon gyorsan döntéseket hozni. A másik fontos tanulság, hogy a nagyon gyenge minőség eltűnik a piacról. A luxus továbbra is jól működik. A közepes minőségnél pedig azt látni, hogy a hatékonyabb és magasabb minőségű szereplők felé történt átalakulás. A szállodapiac is ez mutatja: sok új, magasabb minőségű szálloda nyílt meg, de a járvány után a legelavultabbak már inkább újra se nyitottak.

- Milyen adatokra, információkra, tanácsokra támaszkodhatnak ebben a helyzetben a turisztikai cégek?

- A mi szakmánkban nagyon sok a kkv, nekik saját maguknak kell rájönni, hogy mi lesz az életképes megoldás, tanulniuk kell a saját üzleti döntéseikből. Még a legnagyobbak sem lehettek felkészülve erre a helyzetre, és még ők is csak tanulják, mi lehet a jó válaszokat, a legjobb döntéseket. Rá kell érezni, jól kell tudni kezelni a kihívásokat, és gyors válaszokat kell tudni adni.

- Mivel lehetett előrébb lépni? A Booking helyett vegyék saját kezükbe a marketingjüket a szállodák például?

- A Booking erősebb, mint valaha – egyre megkerülhetetlenebb. Ez nem fog megváltozni, aki nincs ma a Bookingon, az nagyjából nem létezik ebben a szakmában. A sok kis cég nem tud azzal a marketingbüdzsével versenyezni, amit egy ilyen cég biztosít. Eltér azonban a fővárosi és a vidéki szállodák helyzete. Utóbbiaknak vannak visszatérő- és törzsvendégeik, ők a saját marketingben sokat tudnak a Booking jelenlét mellett is tenni. A közösségi médiában például a Facebook jelenlét mellett ma már ott kell lenni az Instán és a TikTokon is. Nagyon gyorsan változik ez a médiavilág, már messze nem csak gyerekek vannak jelen a TikTokon.

- Egy-egy város, régió turisztikai szereplői együttesen nem tudnának látványosabb médiajelenlétet elérni?

- Itthon jellemző az individualizmus: nem ismerik fel a szereplők, hogy az összefogás mindenki érdeke lenne. Érdemes megfigyelni, hogy míg salzburgi turisztikai hirdetésekkel találkozhatunk a fővárosi villamosmegállókban, hazai városok hasonló turisztikai összefogással készülő kampányaival nem. Állami hirdetések vannak, de ha egy-egy turisztikai központ tucatnyi-féltucatnyi szállodája együttesen sokkal erőteljesebben tudna megjelenni például a környező országokban, ami valóban hatékony lenne. A régiós desztinációs marketingben még nagyon sok lehetőség lenne itthon.

- Már „csak” az a kérdés, hogy lesz-e elegendő munkaerő a turisztikában, mert akik más iparágra váltottak, nem igazán akarnak visszamenni – ezt jól gondolom?

- A bérek növekedésével lesznek olyanok, akiknek megéri majd hazajönni külföldről, elsősorban Ausztriából és Németországból. Ez inkább a középvezetői és a vállalkozói területeken lehet jellemző, de szobalányokat, felszolgálókat vagy mosogatókat nagy kihívás lesz találni. Nagyon jelentős béremelésre nem látok lehetőséget, ami megoldaná a helyzetet, így egyelőre csak a külföldi munkaerő behozatala lehet egyelőre a megoldás. A béremelés ennek csak akkor lehetne megoldás, ha végre elindulnának felfele a szállodai árak Budapesten, egy 20 százalékkal magasabb átlagár már meg tudná oldani a helyzetet. De ma még egyelőre a 2019-es árstruktúra alatt vagyunk, miközben 15-20 százalékkal magasabbak az árak. Nehéz innen elmozdulni, amikor a 2019-es 20 ezer szállodai szobára 12 ezer Aibrnb lakás jutott Budapesten.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!