“A sportban már csak lopott alma nem voltam” Interjú Palik Lászlóval

“A sportban már csak lopott alma nem voltam” Interjú Palik Lászlóval
Folytatódik a DigitalHungary sorozata, amelyben komoly televíziós múlttal bíró képernyősökkel beszélgetünk online térhódításukról. Palik László pályája nemcsak irigylésre méltóan gazdag, de kitenne egy sporttörténeti lexikont. Hangját mindenki ismeri, mottóit pedig a mai napig idézik vagy éppen vágják be egy-egy elképesztő közúti pillanatról készült videó alá, mert úgy lesz még elképesztőbb. A Magyar Televíziót, sportcsatornákat, RTL-t és TV2-t is megjárt műsorvezetőt, aki közben majdnem egy évtizedre teljesen visszavonult a médiától, most legújabb szerepéről, a Palikék világa című műsoráról kérdeztük, mely izgalmas formában, jó eléréseket produkálva hódít az online-ban.

Rendhagyó módon nem egyedül, hanem két munkatársaddal, szerkesztő kollégával, Konyári Edinkával és Wágner Tamás kreatív producerrel közösen vezeted a Palikék világa by Manna adásait. Miért döntöttetek a rendhagyó formátum mellett?
Az ember nem tud elszakadni a gyökereitől. A televíziózásban szocializálódtam, ahol azt tanultam meg Vitray Tamástól, aki a mesterem volt, hogy a televíziózás egy csapatmunka. Olyan, hogy én tévét csinálok nem létezik, hiszen ez egy sokkal komplexebb munka; a jó tartalom előállítása nem egyemberes feladat. Mi ezt nem csak a kamera mögött, hanem a kamera előtt is így tesszük.

Egy korábbi közös munka gyümölcse ez a mai együttműködés?
Tamás és Edinka sok-sok éve dolgoznak együtt, nekünk pedig Tamással van komoly közös szakmai múltunk, hiszen ő volt az Exatlon kreatív producere. Évekig, egy kis közösségbe összezárva dolgozhattunk együtt, nem ritkán szélsőséges körülmények között, aminek köszönhetően kialakult egyfajta nagyon unikális munkakapcsolat.

A csatonán többféle műsort találunk, formailag ezek közül az egyik legizgalmasabb a futva beszélgetés, amikor az interjúalanyt egy Margitsziget kör erejéig kérdezgeted játszi könnyedséggel teljesítve a távot. Ez nekem egy picit az autós interjúk újragondolásának tűnik, jól gondolom?
Bevallom, nem. A kialakulása borzasztó egyszerű: amikor Dominikán forgattuk az Exatlont, akkor minden forgatási nap után elmentünk egyet futni Tomival, hogy kiszellőztessük a fejünket, mert ilyenkor teljesen más, frissebb gondolatok születnek meg az ember fejében, mint fáradtan egy forgatási nap után. Mondhatni, egyfajta reboot, tehát újraindítása az elmének, hiszen a forgatással nem ért véget a nap. És futás közben nagyon sok minden feljött, sok mindent kitaláltunk, problémákat oldottunk meg ennek a más típusú lelki-szellemi állapotnak köszönhetően, amit a sport ad.
A következő lépés az volt, hogy kitaláltuk, hogy a social média felületen úgy fogjuk promotálni az Exatlon egyes adásait, hogy futtában foglalom össze, hogy mi következik az előttünk álló napokban vagy epizódban. Ez akkor még csak egy kreatív elem volt, aztán amikor elkezdtünk itthon gondolkodni az online térbe való átköltözésen és a YouTube-on, akkor már ezt a két dolgot fejlesztettük tovább, vagyis mint lehetséges műsorelem és mint egy beszélgetési forma, hiszen mi is nagyon jókat beszélgettünk futás közben és nagyon más, újszerű gondolatok tudtak olyankor megszületni, mint egy hagyományos, ülős beszélgetés közben.

Volt, aki a forma miatt nem vállalta az interjút?
Az igazság az, hogy sokan. (Nevet) Ami teljesen érthető, hiszen nem egy megszokott forma és amíg valaki nem próbálja ki és tapasztalja meg, hogy milyen futás közben beszélgetni, idegenkedik tőle. És ez olyanokra is igaz lehet, akik egyénként rendszeresen futnak, de nem beszélgetnek közben.

További négy műsorformátum is megtalálható a csatornán. Mi különbözteti meg őket egymástól?
A cím igyekszik jelezni a tartalmat; a ‘Hová tűnt?’ nagyon egyszerűen az érdeklődést kelti fel bennünk – és nagyon bízunk benne, hogy a nézőkben is –, hogy hol vannak azok az emberek, akiket megismertünk, egy időben az életünk része voltak, hiszen rendszeresen láttuk-hallottuk őket, de jó ideje nincsenek már a látóterünkben. Ez a műsor egyfajta kíváncsiskodás arról, hogy vannak, hogy élnek, mi történt velük azóta. A ‘Három igazság’ című műsorunk egy olyan mélyinterjú, ahol a formátum adta kereteken belül mélyebben és átfogóbban megismerhetővé válik valaki. Míg a ‘Nem hétköznapi történetek’ során olyan fantasztikus emberi eredményeket mutatunk be, amilyen egy tinédzserből lett milliárdos vagy egy tíznél is több nyelvet beszélő ember, esetleg valaki, aki rengeteget fogyott és ma ezzel a tudással támogat másokat a fogyásban. Tehát a pozitív értelemben vett extremitásokat keressük és mutatjuk be ebben a blokkban.
Ezen kívül most indítottunk egy új formátumot ‘Szóló’ címmel, ahol külön-külön készítünk el beszélgetéseket és izgatottan várjuk a nézői fogadtatást.

Fontos változtatni a műsorokon, megújítani a formátumokat, rovatokat?
A tartalom - és formátum fejlesztését soha nem szabad abbahagyni, mert kell a folyamatos megújulás és a lépéstartás különösen egy ennyire változó és színes világban, mint amilyen az online tér és a YouTube. Ugyanakkor fontos megőrizni a már kipróbált és működő struktúrákat is, hiszen nem szabad a nézőt azzal becsapni, hogyha egyszer valamit megszeretett, az megszűnik. Ez egy nagyon finom egyensúly, amire nagy figyelmet kell fordítani és fontos folyamatosan hangolni a kínálatot a nézői elvárásoknak megfelelően. Ez egyébként a televíziózásnak is a legkomolyabb kérdése mind a mai napig. Mit, meddig, mikor?

Nem furcsa, hogy közel 40 év televíziós múlttal ma az online térbe gyártasz tartalmat
Majd négy évtizeddel ezelőtt, amikor elkezdtem televíziózni, akkor a televízió volt a modern kommunikációs eszköz. Én ezt a szakmát tanultam, ezt gyakoroltam évtizedeken keresztül, ám eközben megjelent az online tér. Egy adott ponton pedig szembe kellett nézni azzal, hogy már nem csak egy új eszközről beszélhetünk, hanem egy olyan felületről, ami alapvetően formálja át a médiafogyasztásunkat. Az is egy út, ha valaki úgy dönt, hogy nem vesz tudomást erről az új világról. Erre az a válasz, hogy “Palik bácsi, akkor balra el lehet menni!’ A mai világ már nem létezik az online tér nélkül. Ugyanakkor a szakma eredete, az hogy tartalmat állítsunk elő nem változik. Ami változik, az a tér, ahol ezt a tartalmat megosztjuk. Én hiszem azt, hogy a tartalomszolgáltatásra szükség volt, szükség van és szükség is lesz. Azonban sokasodóban a lehetőségek száma. Amikor elkezdtem televíziózni, akkor egyetlen televízió volt az országban egyetlen csatornával, ezt Magyar Televíziónak hívták. Mára száz felett van a magyar nyelvű csatornák száma, emellett pedig rengeteg streaming szolgáltatót és számtalan mozgóképes online felületet találuk. Meg kell érteni a jelen világát és adaptálódni kell hozzá, mert ha nem ezt tesszük, akkor elvesztünk. Ez nem azt jelenti, hogy szerintem a televízió kora lejárt volna, de változik. Változnak a televíziózás igényei, változik a fogyasztók igénye a televíziózás iránt, és ahogy említetted, hogy ezen tartalmak bármelyike alkalmas lenne a televíziós adaptációra, az is jól jelzi, hogy a releváns tartalom iránti igény nem csökken. De nagyon felgyorsult a tartalomfogyasztás, és jelenleg ennek az átalakulási folyamatnak vagyunk részesei, amiben mindenki keresi a saját hangját minél inkább kiszolgálva a nézői igényeket.

Az online térben mégis nehezebb boldogulni a folytonosan változó trendek, az algoritmus igényeinek lekövetése miatt. Megterhelő ez a folytonos igazodás a követelményekhez?
Itt bejön az egyes számú szabály, miszerint aki sokat markol, az keveset fog. Ez a szakma komplexen nézve csapatsport, vagyis a tartalomgyártás mellett számos más feladat adódik, amit együtt, csapatban oldunk meg, hiszen egyedül kevesek lennénk hozzá. De az online térnek hatalmas előnyei vannak. Elég csak a YouTube-ra gondolni, ahol minden lefordítható számokra, és mivel nekem az eredeti szakmám közgazdász, ezért nagyon is érdekelnek az adatok, a számok, amik egy-egy produktumot leírnak. Ennek hiszek. A YouTube ezt folyamatosan és nagyon alapos részletességgel bocsátja rendelkezésre, ami rendkívül sokat segít a tartalmak finomhangolásában. Tudományos szemmel elmondható, hogy az online térben könnyebb a fogyasztói igényekre szabottan tartalmat készíteni, mint mondjuk a televízióban. A trendkövetés folyamatosan zajlik nálunk is, például most a YouTube Short-ok elindításával.

Elégedett vagy az eddig elért eredményekkel?
Az elégedettséget sajnos nem ismerem, még soha életemben nem voltam elégedett, hiszen mindig lehet jobbnak lenni, jobban csinálni. Manapság már nagyon óvatosan iratkoznak fel az emberek, mert állandóan klikkel valami a zsebükben, de másfél év távlatában ez egy teljesítménnyel arányos és elfogadható feliratkozói és látogatottsági szám. Természetesen szeretnénk, ha ez folyamatosan nőne és ezen dolgozunk. Egy dologhoz ragaszkodunk az elejétől fogva, hogy semmilyen olyan akcióban nem veszünk részt, akár promóciós vagy más formában, ami mesterségessé teheti az adatainkat, mert akkor nem tudunk finomhangolni és nem értjük meg a nézőinket. Ma már látjuk, hogy mi érdekli őket, tehát tudunk hozzájuk alkalmazkodni. Ez a legfontosabb, hogy a számokat tisztán tartsuk.

A nézők többsége sportújságíróként tekint rád, de az online műsorod révén egy másik, személyesebb oldaladat is megismerhettük. Olykor egészen intim kérdéseket is behozol a műsorba, ilyen volt például édesapád gyászának megélése az egyik adásban. Komfortos terep ez számodra?
Az, hogy mi az adott téma, amivel foglalkozunk, legyen az sport, közélet, kultúra az nem okoz nehézséget. Ahogy Vitray Tamás tanította, minden ember egy film, csak jól kell leforgatni, tehát ez nem szakmaspecifikus kérdés. A riporter az riporter reggel délben és este is. Ebből a bőrből nem lehet kibújni, a lényeg, az eredendő kíváncsiság megléte, ami ennek a szakmának a legfontosabb, elengedhetetlen kelléke.
A személyes részével a mai napig küzdök és azt hiszem, hogy küzdeni is fogok, mert nekem ez nem megy. Inkább érdeklődő vagyok, nem pedig a feltáró. Másokkal szeretek beszélgetni, róluk. Nem szeretek magamról beszélgetni vagy éppen magammal beszélgetni, ami egyszerűen lelki alkat kérdése. Nem így vagyok bekötve. Engem elég kevéssé érdekel a Palik Laci. Viszont minden más nagyon érdekel, akár történések, akár emberek, akár életek. Az év végi osztályzat erre az „önbemutatásra” valahol a kettes alá körül van a minősítésemet illetően.

Van olyan televíziós feladat, ami ha megtalálna, örömmel igent mondanál?
Hogy mi lesz, arra soha nem tudok válaszolni, hiszen ez is egy szakma, jövőkutatásnak hívják és én nem gyakorlom. Az adott élethelyzethez próbálok mindig a legjobb tudásom szerint alkalmazkodni és a jelenből kihozni a legtöbbet, mert az bizonyos szempontból meghatározója a jövőnek.

Azért kérdezem, hiszen elképesztő a szakmai pályád, gyakorlatilag mindent csináltál, aminek a sporthoz és a képernyőhöz köze van. De biztos vagyok benne, hogy lennének még ötleteid!
A sportot illetően én már csak lopott alma nem voltam, ezzel egyet kell, hogy értsek és a mai napig ugyanazzal a hevülettel imádom a sportot, minden szempontból. A sport a szenvedélyem. Mindhárom gyerekem sportol, én is minden nap sportolok, a mai napig része és része lesz az életemnek. De a sportról szimplán beszélgetni nem tudok. Azt nézni kell, gyakorolni kell, hiszen ez maga az aktivitás. Az online térben lehet sporttal foglalkozni, de a sport bennem másképpen van jelen. Legkevesebbet beszélni szeretek róla, legtöbbet pedig csinálni.
Válaszolva a kérdésre, 60 éves korára az ember megtanulja, hogy soha ne legyen túl határozott, mert az élet általában rácáfol. Én egy évtizeden keresztül teljesen visszavonultam minden közszerepléstől és ha akkor valaki feltette volna nekem azt a kérdést, hogy fogok-e még valaha televíziózni, nemhogy online tartalmat készíteni, akkor valószínűleg nagyon határozottan nemmel feleltem volna. Aztán felhívott Fischer Gábor, a TV2 programigazgatója, hogy elmennék-e néhány hétre Dominikára. Ebből majdnem másfél év lett aztán, amit Dominikán töltöttem, miközben sportot üvöltöttem. (Nevet) Fogalmam sincs, hogy mit hoz a holnap – el vagyok dugva a jelenbe.

Hozzád hasonlóan sokan a képernyőről egyszercsak az online térben találják magukat: Friderikusz Sándor, Istenes Bence, Hajdú Péter, Tatár Csilla - a névsor még hosszan folytatódik. Szerinted miért?
Komoly televíziós szakemberekről van szó, akik egy részét személyesen is ismerem, és arra következtetek, hogy ugyanazzal a kalandvággyal állnak ehhez, mint jómagam és a társaim. Szeretnénk megnézni, hogy ebben a világban hogyan adaptálható az a szakismeret, amit összegyűjtöttünk az évtizedek alatt. Egyébként ezt egy rettentő pozitív folyamatnak tartom és párhuzamba hozható a sporttal is, hiszen a verseny és a versenyszellem nagyon jó hatással van a teljesítményre. Minél többen vagyunk jelen a versenytérben, annál változatosabb az élményanyag és a kínálat a néző számára, ami a lehető legjobb dolog, ami az online-nal most történhet.

Nem túl zsúfolt már ez a játéktér, akár a meghívható interjúalanyok tekintetében?
De és ezzel mindenkinek szembe kell nézni, ám szerintem ez sem negatívum, hanem inkább inspiráló a mezőny versenyzői számára. Hiszen két egészen másik beszélgetés fog megszületni, hiába azonos a vendég személye vagy a műsor témája. A néző fogja eldönteni, hogy melyiken keresztül ismerte meg jobban azt az adott kérdést vagy illetőt. És hála a YouTube-nak az ítélete azonnal látható az alkotók számára.

Emellett rengeteg olyan csatorna is fut nagy sikerrel, amelyek készítői semmiféle tévés múlttal nem rendelkeznek, hanem ide ‘születtek’, az online térben jelentek meg. Ők egy másik szegmense a YouTube-nak, mit gondolsz róluk?
Azok a fiatalemberek, akik nem a televíziózásból jöttek az online térbe, hanem akár már egy évtizede elkezdték magukat építeni, kezdetben akár egy telefonnal tartalmat készítve, és mára szilárd és számottevő nézőbázissal rendelkeznek, ők igazán megsüvegelendőek. Ne tagadjuk, aki a televíziózás világából jön, hoz egyfajta ismeretséget, amely kezdetben megsegíti egy induló csatorna promócióját. Azonban ha a teljesítmény nem megfelelő, akkor ez a kezdeti előny hamar szertefoszlik és a semmibe vész. De azok a fiatalemberek, akik mondjuk egy évtizeddel előttünk indultak a csatornáikkal és mára befutott youtuberek, elképesztő munkát végeztek. Dzsungelharcosnak tartom őket, akik keresztülverekedték magukat egy matchetével ezen az őserdőn és erősen, győztesen keveredtek ki belőle.

Elképesztő ütemben hódít a Chat GPT, ugyanakkor nagyon megosztó platform is egyben. Ahogy az elején kitértél rá, volt jó pár technológiai változás az életed során, erre hogyan tekintesz?
Bár nem vagyok egy elmélyült szakember a mesterséges intelligencia világában, de azt gondolom, hogy a technológia fejlődése nem megállítható, vagyis a legjobb, amit tehetünk, hogy alkalmazkodunk hozzá, hiszen mi emberek állítjuk elő. Ha pedig jól használjuk az újításokat, akkor azok megkönnyítik, színesebbé és gazdagabbá teszik az életünket. Az én gyerekkoromban még tévé sem volt, majd jött a ‘ne üljön a gyerek annyit a tévé előtt’ korszaka. Ma már viszont egyáltalán nem ül ott, hiszen az online térben tartózkodik a telefonján, vagyis a technika fejlődése változásokat hozott olyan területeken, amit el sem tudtunk volna képzelni.
A Chat GPT egy nagyon érdekes állomás, de hogy hova vezet, arról nálam jóval okosabb emberek is vitatkoznak. Hogy ez az emberiség végét jelenti, vagy egy szép új világ kezdete - hiszen mindkét oldal mellett állnak komoly szakemberek, az még a jövő nagy kérdése.

Palikék világa by manna Youtube csatorna klikk ide vagy a képre!

Palikék Világa by Manna

(Korábbi interjúinkat is olvassa el! Istenes Bence, Hajdú Péter, Tatár Csilla)

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Gaszner Veronika

A digitalhungary.hu újságírója, a Business Class Magazin főszerkesztője. Több mint tíz éve publikál és szerkeszt elsősorban kulturális és üzleti témákban. Emellett a filmszakmában tevékenykedik …