A nézők és a hirdetők is egyre inkább szeretik az érdekes és releváns online videókat

A nézők és a hirdetők is egyre inkább szeretik az érdekes és releváns online videókat
A Fastbridge reklámügynökség kreatív csapatát 2012 óta vezető Tőrös Balázs idén tavasszal váltott, és az eddigi mellékes sportkommentári munkát és videós tartalomgyártást választotta hivatásul. A reklámiparban hosszú időt töltő szakemberrel a független tartalomgyártásól, a sport és a hirdetések kapcsolatáról beszélgettünk.

Reklámügynökségi munkáról váltottál a tartalomgyártásra – a reklám helyett a tartalomé a jövő?

- A reklámos karrieremet végigkísérte ez a kettőség, hiszen 15 éve a Sport TV szakkommentátora is vagyok. Nekem ez egy kézenfekvő váltás volt, valahol mindig benne volt a pakliban, hogy egyszer majd meglépem, de ez sokkal inkább az én személyes döntésem, minthogy trend lenne. Az ügynökségnél szinte minden kollégámnak volt valamilyen, nem ritkán extrém side projectje. A munka-élet egyensúly mellett ma már megkerülhetetlen valamilyen saját tevékenység – régen sokan dolgoztak a munkájuk mellett vállalkozóként azonos piacokon, ami érthetően értékkonfliktussal járt. Most sokkal inkább olyan tevékenységet keresnek, ami az érdeklődésükhöz kapcsolódik. A vezetők is tudják, hogy sokkal jobb feltöltött, mint kifacsart kollégákkal dolgozni, ezért teljesen elfogadott és támogatott lettek a saját projektek – legyen az foci, jótékonykodás, streamelés. Ez nem csak munka, hanem önkifejezési mód, amit érdemes felkarolni.

- Kosárlabda szakkommentátorként hogyan látod, mennyire tudja a tömegmédia a sportrajongók szerteágazó igényeit kielégíteni? Vagy átvehetik a független tartalomgyártók a szerepüket?

- A sport lesz az a terület, ahol a hagyományos, lineáris média a legtovább képes lesz tömegeket egyszerre a képernyők elé ültetni, itt marad fenn a legtovább az élő adás varázsa – Juhász Elődöt idézve. A sport az a terület, ahol akkor ülnek le az emberek a tévé elé, amikor az események történnek, és nem akkor nézik, amikor ők akarják, és ez manapság óriási érték. A profi sportligák viszont mindent megtesznek annak érdekében, hogyha nem elég az, amit a lineáris szolgáltató nyújtani tud, akkor ők ki tudják kielégíteni. Az NBA és az NFL példája ezt jól mutatja: a saját platformjukon minden mérkőzést lehet online követni, prémium előfizetéssel még azt is meg lehet választani, hogy a hazai vagy az idegen csapat kommentátorát akarjuk hallgatni. Olyan rafinált vágásokat használnak, amiket a hagyományos tévék nem tudnak biztosítani, különböző hosszúságú és tematikájú összefoglalókat készítenek az eltérő érdeklődésű rajongóknak. A tévé egyre inkább a „kapudrog” szerepetét tölti be ezekhez a ligákhoz, illetve a közösségi meccsnézés élményét, és erre épülnek a ligák szolgáltatási.

- Ma már a sportegyesületek is saját közvetítéseket szerveznek – akár meg is kerülhetik a hagyományos médiát, és közvetlenül elérhetik a szurkolóikat?

- Eltérőek a lehetőségek az országok méretei alapján, egy 10 milliós Magyarországon nem tűnik reálisnak egyszerűen a piacméret miatt, hogy megérje csapat szinten rentábilisan működtetni. Különösen akkor nem, ha a magas minőség, például kapcsolódó stúdióbeszélgetések is elvárás. Amerikában a helyi városi televízióknak komoly szerepe van az egyedi sporttartalmak kapcsán: ott például az NBA mérkőzéseket ezek is közvetítik, mindenki a saját városának szempontjából - és még emellett van az online közvetítés. Itthon viszont nem érné meg egy-egy meccset külön-külön közvetíteni, egyszerűen az ország mérete miatt.

- Mennyire fenntartható és finanszírozható itthon a közösségi médiás videógyártás?

- A jelenlegi legnagyobb magyar YouTube csatorna a Pamkutyáé, amire az ország tizede feliratkozott. Ez példátlan, ilyen elérést más országban nem nagyon tudnak máshol youtuberek elérni. Más kérdés a monetizáció, és ezt a saját csatornám kapcsán is látom. Ugyanaz az ezer megtekintés Amerikából nagyjából 3-4-szer magasabb bevételt jelentene. Emiatt a kicsiknek nehéz elindulni és megélni ebből. A legnagyobbak azonban itthon is meg tudnak élni. Ráadásul erre jönnek még az egyéb tartalomgyártási együttműködések, az egyéb csatornák – így a Twitch vagy éppen a Patreon támogatás.

- Az online reklámiparban minden az adatokról szól, a sportban viszont nem ez a trend, hiszen a költések nagy része nehezen mérhető szponzorációhoz kapcsolódik. Miért fogadják ezt el a hirdetők ezt az adottságot a sportnál?

- Magyarország eléggé eltér akár csak a környező országoktól is, mivel a sportfinanszírozás jelentős központi szabályozás alatt áll a tao-nak köszönhetően. Így a sport szponzoráció sem mindenképpen csak üzleti döntésen alapul, kiemelten fontos a lokálpatriotizmus szerepe is. Nemrég Zalaegerszegen forgattam a kosárlabdacsapattal, és nem egy olyan szponzorral találkoztam, akik teljesen reálisan tudják, hogy üzletileg ez nem feltétlenül megtérülő, de évtizedek óta járnak a meccsekre, ők is szurkolók, és ezért támogatják a gárdát.

A sportszponzoráció azért teljesen más, mint egy-egy műsorszám támogatása, vagy más típusú szponzoráció, mert ma már ez kéz a kézben jár a tartalomgyártással. Ha egy márka a saját szponzorációját olyan tartalmakkal tudja megtölteni, amik a saját célcsoportja számára hasznosak és érdekesek, akkor abból nagyon jó dolgok tudnak kijönni. Szerintem a sportszponzorációból kifejezetten érdekes, szórakoztató, vagy éppen edukatív anyagokat lehet gyártani a különböző közösségi platformokra, és ebből már itthon is számos jó példát látni.

- Az online tartalomgyártók és a hagyományos média, mint a tévék tartalmai közti minőségi különbségek eltűnhetnek a jövőben?

- A tartalomgyártók jelentős evolúción mennek keresztül, és csak a saját igényességi szintjük húzza meg a határokat. Már Magyarországon is számos online tartalomgyártó felveszi a versenyt a profikkal, a tévékkel. Különösen igaz ez akkor, amikor a hirdetők, megrendelők részéről ez elvárásként is megfogalmazódik. Ezzel párhuzamosan a tévékben is megjelentek produkciós szinten a „trashebb” tartalmak – a nézőket ma már kevésbé érdekli, ha kicsit remegősebb, kézikamerásabb a kép – különösen igaz ez a fiatalokra. A hagyományos média pedig egyre inkább próbálja a nézettséget a saját online felületei felé terelni, és erre is vannak itthon nagyon jó kezdeményezések. Az RTL Most és a TV2 Play példája is azt mutatja, hogy a tévék ezeket az online médiafelületeket egyre inkább a kommunikációs és sales stratégiájuk részévé tették.

- A megrendelők és a tartalomgyártók közötti együttműködés mennyire kialakult? Ki számít egyáltalán tartalomgyártónak?

- Az ügynökségi életem utolsó éveit elég erősen meghatározta az influencerekkel, tartalomgyártókkal történő együttműködés. A tartalomgyártó az influencerrel szemben egy nagyon lényeges megkülönböztetést jelent: sokkal többet tudnak adni egy márkának. Jó példa erre a Mogyi, ami egy egy kalandfilmet forgatott Magyarósi Csabáékkal. Az együttműködések elemei és az elvárások egyre konkrétabbak. A saját példámon is találkozok olyan megkeresésekkel, amikor az ügyfél már egészen konkrét leírja az együttműködési modellt, mit vár el, milyen rendszerességgel, külön dokumentációt küldenek arról, hogyan kell az affiliate linket beállítani. Az ellenszolgáltatást is pontosan meghatározzák, aminek akár a webshop forgalmából való részesedés is része lehet. Sokkal letisztultabbak ezek az együttműködések mára, aminek az eredményei is sokkal értékesebb tartalmak. Azt látom, hogy a márkák ahelyett, hogy az influencerek tartalmaiba próbálnák beszuszakolni az üzeneteiket, inkább segítenek valóra váltani a tartalomgyártó legféltettebb álmát. Jó példa erre, hogy Pamkutyáék a Samsung segítségével juthattak el Csernobilba. Az ilyen együttműködések mindkét fél számára előnyösek.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Bucsky Péter

­­Bucsky Péter – Gazdasági újságíró. Több magazinnál, hetilapnál és online hírportálon is rendszeresen publikál.