Rangos elismerést vettél át nemrég. Mit jelent ez neked, hogy élted meg?

Ez a díj nem csak rólam szól, hanem az egész csapatról. Én voltam a szerencsés, aki átvette, de mögötte csapatmunka van. Igaz, a tizenkét év, ami ebben benne van, valamilyen szinten az én kitartásomat is mutatja, de és azt is, hogy hittem benne, de hogyha nem lenne egy csapat és nem lenne egy ügyvezetőtársam, akkor nem tudtam volna ezt megcsinálni. Az viszont nagyon jó, hogy tizenkét év alatt digitális térben el lehetett ide jutni és már kevesebbet kell magyarázni, hogy mi is az én munkám. Hogy nem csak Facebookozom egész nap, hanem valamilyen szinten érték.

Olvastam egy korábbi interjúdban, hogy még az Iwiwen kezdted ezt a munkát, ami szinte hihetetlen. Te már akkor tervezted, hogy ilyen munkát szeretnél végezni?

Emlékszem, hogy amikor az első megkereséseket kaptuk Facebookkal kapcsolatban, volt egy üzletfelünk, aki később barátunk lett, aki Facebook messengeren írt üzlettel kapcsolatos dolgot. Akkor az volt a reakcióm, hogy ez nincs rendben, a messenger egy szabadidős dolog, nem az üzleti kommunikáció eszköze. Később rájöttem, hogy de, rendben van, ha messengeren kommunikálnak üzleti ügyben az emberek, mert olyan kapcsolatra van szükség az ügynökség és ügyfél között, ami nem szokványos. Itt nincs olyan, hogy péntek délután van és lehajtjuk a laptopot, vagy eltesszük a telefont. Bármikor történhet bármi: egy Covid, egy háború, egy nemzetközi botrány, egy bejegyzés, ami a friss események fényében teljesen másképp néz ki, szóval bármi, amire oda kell figyelni. Nem olyan munka ez, hogy napi nyolc óra után befejezted.

Gyakorlatilag egy folyamatos tanulást is jelent, hiszen újabb ás újabb felületeken kíván megjelenni mindenki. Nehéz lépést tartani ezzel?

Nehéz, már csak azért is, mert hogyha az ember kiesik ebből a körforgásból, mondjuk elmegy nyaralni két hétre, már akkor is nehéz számba venni, annyi minden változik egy-egy social-media felületen. Ezek folyamatosan változó felületek, napi szinten módosítanak beállításokat, amelyekkel tisztában kell lenni, ha használni akarod. Folyamatos fejlődést és folyamatos online jelenlétet igényel. Talán ez az, ami nagy előny a piacon, mert egyetlen ügyféltől sem várhatjuk el, hogy ezeket ismerje. Nekünk pedig ez a munkánk. Jelen pillanatban 48 fős csapattal dolgozunk, külön csapatok dolgoznak az ügyfeleken. Minden területnek megvan a szakértője. Ma már például hirdetésekkel meg sem próbálnék foglalkozni, bár a kezdetek kezdetén a szamárlétra legaljáról indultam. Bejegyzéseket írtam, kommenteket kezeltem, nyertest sorsoltam, értesítőket küldtem, nyereményjátékot küldtem, képet szerkesztettem, szóval minden területen dolgoztam. De ma már ezt nem lehet így csinálni, annyira speciális lett minden terület. Ezért kell minden területnek külön szakértő.

Mi volt az eddigi legnagyobb kihívás? Vagy a legérdekesebb megkeresés?

Folyamatos kihívás az aktuális trendek követése úgy, hogy közben folyamatosan együttműködjünk a kollégákkal és az ügyfelekkel azzal a céllal, hogy a létrehozott tartalom mindenkinek megfeleljen. Nem elég az, hogy mi, tartalomfejlesztők lépést tartunk a felületeken történő változásokkal, és informáljuk erről az ügyfelet, hanem ezt az ügyféllel el is kell fogadtatni. Hiába van nekem ütőképes csapatom például a tik-tok tartalmak gyártására, hogyha az ügyfél nem akar ott hirdetni, mert nem érzi a hatékonyságát. Folyamatos kihívás, hogy mi magunk is úgy fejlődjünk, ahogy a platformok üzemeltetői elvárják, de ugyanakkor az ügyfeleinket is próbáljuk kézen fogni és magunkkal hozni ebbe a „socialmedia-erdőbe”. Ugyanakkor a folyamatosan változó tényezők miatt - mint például a járvány - el kell készíteni többféle forgatókönyvet egy bejegyzéshez, egy kampányhoz, ami nagyon sok plusz munkát jelent.

Ma mit találsz legnehezebbnek ebben a munkában és hogyan sikerül ezt feloldanod?

Hogyha lehetek személyes, akkor azt osztanám meg, hogy én az elején rettegtem attól, hogy vállalkozásom legyen. Azt gondoltam, hogy nem alkalmazottnak lenni nagyon kiszolgáltatott állapot. Végül nem egyedül tettem meg ezt a lépést. Megtaláltam azt az embert, akiben meg tudok bízni és ezt nagyon nagy ajándéknak tartom és sok nehézségen átsegített. Abban is segített, hogy amikor a gödör alján vagyok, vagy hullámvölgyben, akkor kirángat engem. És fordítva. A másik nehéz pillanat azvolt, amikor tudatosult bennem, hogy hány családnak a megélhetéséért felelek. Nekem nem lehet olyan, hogy rossz napom van és nincs kedvem dolgozni. Ez felelősség. Meg kell keresni benne az örömet. Nincs kolbászból a kerítés, így én sem tudom azt mondani, hogy minden nap csupa móka és kacagás. Vannak nehézségek, de ha helyén vannak kezelve a dolgok, akkor lehet emelt fővel dolgozni.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!