Honnan tudjuk, miből vesszük észre, hogy a Z generáció tagjai feszültek?
Erre a kérdésre nem adható meg a válasz egyszerű, hétköznapi impressziókból alapján. A Z generációra az elmúlt 15 évben komoly figyelem irányult a társadalomkutatók és a marketinggel foglalkozó szakemberek részéről is. Ennek alapvetően az az oka, hogy ez az első olyan generáció, melyet valóban digitális nemzedéknek nevezhetünk, hiszen ők az elsők, akik tényleg beleszülettek a digitális forradalomba. Ezek a fiatalok már nem emlékeznek, hiszen nem emlékezhetnek az internet előtti korszakra, mert ők akkor még nem éltek. Éppen ezért azt feltételezzük, hogy a digitális kultúra és a digitális média nagyon komolyan és nagyon hangsúlyosan hat a szocializációs környezet megváltozására. Ez pedig hatással van arra, hogyan gondolkodik a Z generációhoz tartozó korosztály, milyen fogyasztási preferenciáik vannak, hogyan és mire használják a médiát, egyáltalán milyen értékrendszerrel rendelkeznek. A Z generáció esetében a digitális média a szocializációs környezet egyik legfontosabb tényezője, amitől komoly változásokat vártunk, és a kutatások igazolták is a feltételezéseket. Ilyen volt például az az elmélet, hogy a Z generáció zaklatott, feszült. Emiatt egyfajta bizonytalanságérzet jellemzi őket, ami kellemetlen attitűdöket generál a korcsoportban. Ennek hátterében ott van az a társadalmi, politikai és gazdasági környezet, ami ezt a generációt körül vette a felnőtté válása során.

Konkrétan milyen bizonytalanság jellemzi ezt a korosztályt?
A Z-generációsok 1995 után születtek, így az ő első közvetve megélt, és nagyon fontos élményük a gazdasági világválság volt 2007 és 2009 környékén, amit még nem kifejezetten a saját bőrükön érzékeltek, hanem sokkal inkább azon keresztül, ahogy a szüleik megélték. Ez a pénzügyi válság sokaknak komoly problémát jelentett, nagyon-nagyon sok család rendült meg anyagilag, sokan a munkájukat, a lakhatásukat is elvesztették. A másik tényező, hogy ez a generáció már úgy nőtt fel, hogy állandósult a klímakatasztrófa fenyegető réme az életükben. Ők azok, akik folyamatosan azt hallják, meglehet, hogy csak tíz, vagy legfeljebb húsz éve van az emberiségnek ebben a társadalmi rendszerben, amiben jelenleg élünk, hiszen a klímaváltozás okán itt pillanatokon belül minden össze fog omlani, és azok az igazságok, melyeket most elfogadunk, akár egy-két évtizeden belül teljesen értéktelenné és értelmetlenné válnak. A harmadik tényező a Covid-járvány volt, amit ez a generáció egy nagyon-nagyon érzékeny életkorban, épp a felnőtté válás küszöbén élt meg. Az én kutatásaim is azt bizonyították, hogy a járvány miatt megváltozott életkörülmények és élethelyzetek számos problémát generáltak. Erről hosszan tudnék mesélni, de röviden csak annyit mondanék, óriási problémát jelentett, hogy sok olyan fontos folyamat kimaradt a Z generáció életéből, ami a felnőtté válásban lényeges lett volna. Ilyen a közösségekben való részvétel, az ismerkedés és a személyes kapcsolatok kiépítése. Ráadásul ez az a generáció, amelyik Covid-járvány nélkül is rengeteg időt töltött az online térben, a vírus miatt pedig még bele is volt kényszerítve ebbe két és fél, de akár három évig is. És ha mindez még nem lenne elég, akkor az egész emberiség a nyakába kapott egy inflációs és energiaválságot, valamint egy nagyon komoly háborús konfliktust. Ez utóbbival kapcsolatban is ez a generáció lassan két éve azt hallja, hogy ez akár egy harmadik világháború kockázatával is járhat, vagy akár egy atom-apokalipszis bekövetkezésével is fenyegethet, ami, valljuk be őszintén, megint csak nem egy megnyugtató dolog. Ha mindent összevetünk, akkor ezt a nagyjából húsz évet, ami alatt a Z generáció felnőtt, nyugodtan nevezhetjük a válságok korszakának.

Ez a sok bizonytalanságot okozó változás hogyan csapódik le a korosztály életében
Azt szoktuk mondani, hogy ez egy rugalmas generáció, hiszen viszonylag könnyen alkalmazkodik annak ellenére, hogy megjelenik, és markánsan jelen van az életükben a létbizonytalanság és egyfajta elveszettség érzés is. Ebből kifolyólag nagyon sok Z generációs arról számolt be, hogy nem tudja és nem is akarja tervezni a jövőt, mert teljesen kiszámíthatatlannak látja, hogy mi és hogyan fog történni. Sokan sok szempontból a saját megélhetésüket is kockázatosnak látják a jövőben, ám ennek már jelentős köze van a médiához is. Az elmúlt egy évben szinte minden arról szólt, hogy a technikai változások, elsősorban a mesterséges intelligencia alapjaiban fogja megváltoztatni például a munkaerőpiacokat. Tudjuk, hogy sok ma még létező álláshely viszonylag gyorsan el fog tűnni, ami szintén beláthatatlanná teszi a jövőt, és megkérdőjelezi a tanulás fontosságát, hasznát. Mindezt egybevetve beláthatjuk, hogy ennek a generációnak nincs egyszerű dolga.

Egy fél mondattal említést tett a médiáról, mint befolyásoló tényezőről. Ez hogyan függ össze azzal, hogy a Z generáció feszültnek érzi magát?
A legtöbb információ, melyről fentebb beszéltem, a médián keresztül éri el őket. Ezek a fiatalok hétköznap átlagosan 6-7 órát töltenek médiatartalmak fogyasztásával, míg hétvégén ez akár 10-12 óra is lehet. El sem tudjuk képzelni, hogy ez alatt az idő alatt milyen elképesztő mennyiségű információ áramlik feléjük, ráadásul ezek közül a legtöbb épp az említett rendkívül problémás kérdéseket feszegeti. A másik, médiával összefüggésbe hozható tényező, ami feszültséget generálhat, az a rendszer, amiben a kortárs digitális médiakultúra működik. Ez a médiakörnyezet egy olyan gazdasági rendszer, amely a totális kizsákmányolásra épül. Az összes létező eszközzel, minden platform a figyelmüket akarja megragadni, hiszen ezzel lehet tőkét termelni. Nagyon nagy problémát látok abban, hogy rendkívül sok olyan médiaszolgáltató létezik, amelyik etikátlan módszereket használ a figyelem megragadására, és egész egyszerűen tudatosan függővé neveli a fogyasztókat. Nem titok, hogy ma már figyelemmérnökök dolgoznak azokon az alkalmazásokon, amelyeket a fiatalok is használnak, és ezeknek a felületeknek minden egyes eleme, a színválasztástól kezdve az üzenetküldésig, vagy a vizuális megjelenéséig arra ösztönöz, hogy még több időt töltsenek el ott az emberek. Ez a környezet egy felfokozott médiafogyasztást generál, egy elképesztően ingergazdag, túlfeszített, nagyon magas ingerküszöbbel működő környezetről van szó, amiről a kutatások alapján pontosan látjuk, hogy elképesztő módon terheli le az idegrendszert. Éppen ezért a kizsákmányolásra ez a médiakörnyezet is ideális, hosszú távú használata pedig akár a húszas évek elejére egyfajta kiégést is eredményezhet, ami egy rezignált attitűdöt hozhat. Így hát a Z generáció tagjai gyakran arról számolnak be, hogy nem nagyon érdekli őket semmi, nem igazán érinti meg őket emocionálisan semmi. Annyi mindent láttak, annyi mindent tapasztaltak már a digitális médiában, hogy ahhoz képest a valóság sokszor teljesen érdektelennek, unalmasnak, felületesnek tűnik számukra, és nem igazán tudja lekötni a figyelmüket semmi. Mindez pedig komoly problémát jelent.

A szülők mit tehetnek annak érdekében, hogy a gyerekeik ne legyenek sivár, érzésekkel nem rendelkező, kiégett, semmi iránt nem érdeklődő felnőttek? Hiszen egy ilyen társadalom nagyon szomorú jövőképet vetít előre.
A kutatásaim alapján azt látom, hogy a jól pozícionált, magas kulturális, társadalmi és anyagi tőkével rendelkező, felső- és középosztályhoz tartozó csoportok az említett problémákkal tisztában vannak. Ők egyre tudatosabban állnak ehhez a kérdéshez, és a saját gyermekeiket próbálják a káros hatásoktól megóvni, de ez még mindig egy szűk kisebbség. A probléma leginkább abban rejlik, hogy a nagyobb, jellemzően a társadalom alsó perifériáján lévők az említett kihívásokkal szinte egyáltalán nincsenek tisztában. Ebben a közegben sok szülő a médiahasználatot egy ugyanolyan ártatlan tevékenységnek gondolja, mint mondjuk a televíziónézés, ami valamilyen szinten kontrollált tartalmú platform még a mai napig is. Ám az internet esetében nem korlátozzák, és nem befolyásolják igazán, hogy a gyerek mennyi médiatartalmat folytat. Ha a gyerek bent van a szobájában, csöndben van, nem szedi szét a házat, nem esik le a fáról, akkor egy jó gyerek, hiszen lefoglalja magát. Csak az nem mindegy, hogy mivel foglalja le magát. Véleményem szerint a megoldás a szülők edukációjában és tudatos viselkedésében van. Nem az a baj, hogy egy 3-4 éves kisgyerek naponta megnéz egy vagy két mesét a táblagépen. A probléma akkor áll elő, hogyha ez a gyerek ezt az eszközt önállóan használja, teljesen rá van bízva, hogy 2-3 évesen mihez jut hozzá a világhálón. Másrészt talán nagyon illuzórikus és túlságosan naiv elvárásnak hangzik, de ideális esetben nem lenne szabad, hogy a médiahasználat 12 éves korig önálló cselekvés legyen.

A tapasztalatai alapján volt olyan előző generáció, amelyiknek hasonló kihívásokkal kellett szembenéznie?
Ha leegyszerűsítem a kérdést, akkor természetesen volt már olyan generáció, amelyiknek meg kellett küzdenie komoly problémákkal. Gondoljunk csak az úgynevezett csendes generációra, akik most a 80-as, illetve 90-es éveikben járnak. Az ő életüket nagyon hosszú időre meghatározta a második világháború. Ez a generáció egy porig rombolt és teljesen kifosztott országba született, ami az ő felnőtté válásukat nagymértékben meghatározta. Összességében mégis azt gondolom, hogy olyan volumenű és olyan komoly kockázatokkal, mint ami a Z generációra igaz, talán nem találunk más analógiát. Azt szoktuk mondani, hogy az utolsó generáció, amelyiknek még valódi gyermekkora volt, az az Y generáció, mert nekik még lehetett egy olyan valódi gyermekkoruk, melyben a média bizonyos titkokat még nem leplezett le túlságosan korán. Ennek megfelelően volt egy fokozatossága és egy jól belátható folyamata a világ megismerésének, vagyis volt idő felnőni. Nagyon komoly változás a Z generáció esetében, hogy nagyon gyorsan hozzáférnek olyan tartalmakhoz, amelyek valamilyen szinten meggátolják vagy lehetetlenné teszik annak a nyugodt, kiegyensúlyozott gyermekkornak a megélését, ami a korábbi generáció esetében még tetten érhető.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!