Alapvetően két fő okra vezethető vissza, ha egy cég úgy dönt, ügynökségi támogatást kér a kommunikációs feladatok ellátásában: nincs meg az a belső kapacitása, amelyre szükség volna, vagy olyan széleskörű, tapasztalt szakértelemre van szüksége, amely csak a sokat látott szakemberek csapatát felvonultató ügynökségeknek van. A kettőt lehet – és érdemes is – ötvözni, de ez többnyire csak a nagy ügynökségi csapatokat foglalkoztató, nagy büdzsével működő multiknak reális alternatíva. Éppen ezért a két esetet nézzük meg külön-külön, és elemezzük ki, hogyan lesz eredményes a közös munka!

A kapacitáshiány miatt felkért ügynökség támogató-partneri funkciót láthat el

Tetszik vagy sem, de ebben a felállásban az ügynökség beszállítóként működik. Az ügyféloldalon ülő profik kiadják a feladatot, amelyet az ügynökség megold, minél pontosabban, gyorsabban, minőségi módon. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a kommunikáció nem olyan, mint az asztalos szakma: az ügyfél jogosan várhatja el, hogy a feladatot ne csak megugorja az ügynökség, hanem a legújabb, legmeghökkentőbb, sosem látott megoldással rukkoljon elő. Ebben az esetben az ügynökség feladata az, hogy csatornákat és eszközöket tekintve felvonultassa az újdonságokat, javaslatot tegyen azok hasznosítására. Az ügyféltől pedig elvárható, hogy nyitottan álljon az újdonságokhoz és objektíven kezelje a kapott javaslatokat.

A szakértőként felkért ügynökségnek feladata, hogy vezesse a közös csapat munkáját

Van olyan, hogy kapacitásban képes kezelni egy cég a munkamennyiséget, de az már nem fér bele a dolgozóknak, hogy folyamatosan újdonságok után kutassanak, elakadásaikra rendre új és hatékony megoldásokkal rukkoljanak elő. Ebben a felállásban az ügynökség kötelessége irányt mutatni, piaci és kommunikációs trendekről tájékoztatni, mérlegelni és döntéseket előkészíteni az ügyfél számára. Ezt a fajta tanácsadást nagyon sok cég igényelné, ugyanakkor ez már csak akkor lehet sikeres, ha az alapok, az általános kommunikációszakmai tudás mindkét fél birtokában van. Ezért is szokott gondot okozni az együttműködések során, hogy a megbízók felkérnek tanácsadókat maguk mellé, de alapvető szakmai kérdésekben nem jutnak dűlőre.

Jellemzően ennél az együttműködési típusnál vetődik fel a kérdés: meddig menjen el egy ügynökség ügyféledukációban, és egy ügyfél mennyit fektessen a saját fejlesztésébe – elvégre annak hiányossága miatt döntött eleve ügynökségi támogatás mellett?

A falig kell eltolni, onnantól a bizalom lesz a döntő szempont

Az ügynökségnek kötelessége segíteni ügyfelét, üzleti érdekeket, szakmai trendeket és releváns valódi (jellemzően szakterületi kutatási) adatokat, érveket kell felvonultatnia eleve, ha javasol valamit. Addig, ameddig az ügyfél meg nem érti, mélységeiben látja át a javaslatot, magában kell keresnie a hibát. Ameddig a döntés nem az ő kezében van, addig a felelősség, hogy az ügyfél a legjobb döntést hozza meg, a döntéshozatalhoz a legfontosabb releváns információk birtokában legyenek, az bizony igen.

Az ügyféloldalnak pedig elsőre önmagával kell számot vetnie: valamiért kiválasztotta a tanácsadó partnerét, akinek az a szakmája, hogy ismerje, át- és előre lássa a kommunikációs piac alakulását. Ahhoz, hogy minél jobb megoldást hozzon az ügynökség, minél több információt meg kell vele osztani, de legalább azokat a tényezőket, amelyek befolyásolják a döntést! Ha pedig az ügyfél a valid érvek és releváns szempontok ellenére másképp dönt, azt az ügynökségnek tiszteletben kell tartania! Egy biztos: mint minden döntésben, amikor valaki más szakértelmére hagyatkozunk, a kulcskérdés a bizalom, ez itt sincs másképp.

Edukálni csak azt lehet, aki hagyja

Egyénenként változik, ki hol húzza meg a határt, de ha az ügynökség elment a falig edukációban és fejlesztési szándékában, nem kell azt szétzúznia. Az ügyféloldalon ülők ellenállásának okait tiszteletben kell tartani, és addig támogatni, míg az nem lesz zavaró az ügynökség számára. Abban az esetben viszont, ha az ügynökségnek visszatetsző a közös munka, a kötött szerződés függvényében ugyanúgy elállhat a folytatástól, mint a megbízó.

Mindannyian pénzből és a közös sikerekből élünk, de van olyan, hogy megéri elengedni egy terhes kapcsolatot, mint inkább erőltetni, megkockáztatva az ügynökségi csapattagok tömeges kiégését, az ügyfél állandósult elégedetlenségét és a hosszú távon kialakuló bizalmatlanságát.

Az üzlet nem barátság, de kölcsönös tisztelet, minimális szimpátia és egyetértés nélkül nem működik.

Alright Communications csapata

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!