A másik út a felismeréseken és a nehéz döntéseken át kibontakozó új lehetőségek feltárulkozása. Itt is megjelenik a káosz, de relatív formában. A veszteség esélye, a lemondás, az elengedés a relatív káoszt is kíséri, itt is van összeomlás, de mindez egy magasabb tudati szinten bontakozik ki. A régi állapot elengedése és az összeomlás itt is kulcs jelentősége, de nem önmagáért történik, hanem az újrastrukturálódás miatt. Mindez azonban csak nyitott, befogadó rendszer-állapotban jöhet létre. Az összeomlás itt mindig a megújulás feltétele, egyben pedig a kemény, de törékeny és hamis én-kép elvesztése, amit védekezéssel tartottunk fenn.

Minden, ami fejlődik, problémákon keresztül jut magasabb szintre. Az élet úgy van megalkotva, hogy ami vagy aki megáll és elzárkózik, az nem tud lépést tartani az organikus változásokkal. Az élő szervezet mindig problémák és akadályok legyőzése által jut magasabb tudati szintekre és létformákba. Másképpen szólva a harc, a veszteség és a feldolgozás feltétlen része az élet kibontakozásának.

A fejlődés egyfajta problématudatos nyitottság fenntartása a jelenben. Olyan befogadó állapot, amelyből kreatív megoldások és innovációk bontakoznak ki. Az akadályok agresszív elsöprése, megkerülése, lerombolása nem vezet előre. A félelmi bezárulás beszűkíti a fejlődés terét. A rombolás egyirányú utca és direkt módon nem vezet át a feloldásba. Az agresszió, a zárkózott védekezés és a külső rombolás nem visz előre, pusztán késlelteti az összeomlást. Az agresszió az erő tudattalan és nyers formája. A tudat sötét oldala. Transzformálni csak felismeréssel és megszelídítéssel lehet. Felszabadításának a módja a tudatosság fényének az emelése, a befogadó és nyitott állapot létrehozása és fenntartása, ami nagyon nehéz. Gyakran egyedül nem megy. Aki azonban létrehoz és fenntart egy nyitott állapotot, amellett mindig megjelenik a segítő erő is.

- Ha valaki képes szembenézni a saját pusztító energiáival, megtette az első lépést.

- A második a kapcsolatba kerülés a félelmetes, durva, elnyomott én-részünkkel,

- A harmadik a sötét és sebesült oldalunk elfogadása, önmagunk átölelése, a vélt vagy valós kudarcaink megbocsátása. 

- A negyedik szint a nyers erő visszakapcsolása az eredethez, a forráshoz, amely megszelídíti és a teremtő erő részévé teszi a lenyomott és deformálódott én-részünket.

A visszakapcsolás egyrészt a testen át, a testtudatosság által, másrészt a befogadó állapot létrehozásaként jön létre. Az elfojtás, leszorítás csak táplálja az agressziót, míg a negatív energia bekapcsolása a forrásba megszelídíti az erőt. A visszakapcsolás nem konkrét módszer által (meditáció vipassana, jóga, edzés...), hanem a befogadó állapot létrehozása utáni áramlásban jön létre. Az edzés ezt elősegíti, de önmagában nem oldja meg. A megoldás a flashekből, megérzésekből és visszajelzésekből kibontakozó egyéni út felvállalása, a nyitottságunk fenntartása, a védekezés elengedése. Mindez nagyon nehéz, mert sebezhetővé tesz minket, ami ugyanakkor a gyógyulásunk feltétele is. Ezzel ellentétes, ha zárt, beszűkült állapotban hoz valaki döntéseket, mert azok jelentős része vízió, kivetítés, fantázia és félelem szövedéke.

A fejlődés feltétele a saját életállapotunk megértése és elfogadása. A visszajelzések, a tükrök, a megállító erejű jelzések, szinkronicitások, külső és belső hatások mind megjelennek az életünkben. Ha valaki nyitott állapotban van, akkor a segítség megérkezik hozzá. Egyedül nem oldható fel minden. Szükségünk van olyan körökre, ahol megfelelő támogató, de éles, tiszta visszajelzéseket kapunk. Ez nem puha baráti támogatás, hanem fejlesztő beszélgetésekből álló egyéni vagy csoportos munka. Ilyen körökre mindannyiunknak szükségünk van.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!