A cégtulajdonosok, felsővezetők, vezetők számára sokszor a legnagyobb kihívás nem a szakmaiságban jelentkezik, hanem abban, hogy hogyan találják meg a közös hangot az alattuk dolgozó kollegákkal. Szivós Márton, világbajnok magyar vízilabdázó, harmadik generációs világklasszis - id. Szívós István, kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó unokája, ifj. Szívós István szintén olimpiai bajnok vízilabdázó fia - és Tóvári Zsuzsanna, sportpszichológus fejtette ki meglátásait a sport és az üzleti élet próbatételeiben rejlő hasonlóságok kapcsán, a beszélgetés moderátora Kristóf Györgyi, a Hammel&Hochreiter Managing Partnere, karriermenedzsment és interim szakértője volt.
Felmerül a kérdés, hogy mégis mi a közös a csapatsportban és a vezetők téthelyzeteiben? Egy vízilabda döntő megnyerése, akár 5 méteresekkel vagy egy több száz fős vállalat irányítása, úgy, hogy minden év december 31-én még a számok is jók legyenek, ugyanolyan téthelyzet, ahová hosszú út vezet. A sportolóknak és a vezetőknek is nagyon sok esetben a mentális felkészítésen vagy annak hiányán is múlik a siker.
Nézzük az öt legfontosabb készséget, amelyet egy vezető a sportból nyerhet:
Megküzdési stratégiák kialakulása
A gyermekkorban kialakuló megküzdési stratégiák egyik kiemelten hatékony eszköze a sport. Ha valaki versenyszerűen vagy rendszeresen sportol, a folyamat részeként megtanulja a kudarckezelést. Tévedni emberi dolog és nem csak a sportban érnek minket bukások, hanem az üzleti életben is. Nagyon nagy előnyre tesz szert az, aki képes gyorsan túllendülni a kudarcélményen, és a tapasztalattal gazdagodva újra fejest ugrani. Ha még ezt a csapatsportok valamelyikében is gyakorolta, akkor még jobb csapatjátékos és vezető válhat belőle.
Felkészültség és szerencse találkozása
Szivós Márton azt vallja, hogy a szerencse is közrejátszik és fontos része a szakmai sikereknek. Meglátása szerint, aki nem hisz a szerencsében, az még valószínűleg nem találkozott vele. Amire lehetőség van a felkészülés alatt, azt meg kell tenni, le kell modellezni azokat a szituációkat, amiket lehet, de képtelenség mindent előre megtervezni. Tóvári Zsuzsanna szerint fontos, hogy mindenről szó essen a felkészülési időszakban, a téthelyzetekről is, még akkor is, hogy ha nem tudunk rá megoldással előállni, a lényeg az, hogy beszéljünk róla. Mindig lesznek váratlan pillanatok és ott már a felkészülésbe fektetett energia, az adott pillanat, a személyes jelenlétünk, hitünk és a szerencse is közrejátszik.
Csapatjáték
A csapatsportokban automatikusan olyan helyzetben találjuk magunkat, ahol másokkal kell együttműködnünk. A nyeréshez vagy pusztán csak az élvezetes játékhoz szükségünk van a kooperációra, amely azonban nem mindig jön magától a munkahelyi környezetben vagy egy projekt közben. Abban az esetben, ha valaki elsajátítja azt a gondolkodásmódot, amely a csapatjátékot is jellemzi, sokkal érzékenyebb lesz erre a fajta működésre, akár az üzleti környezetben is.
Tudatos és megbecsült hierarchia
Fontos tudatosítani, hogy a csapat erejét a csapat egészében kell mérni, ahogy Szivós Márton mondja, „olyan erős vagy, mint a leggyengébb láncszem a csapatban.” A vízilabdában is fennáll a csapathierarchia, amelyet mindig a vezető állít fel. A hierarchia elején és végén lévő csapattagoknak van a legtisztább képük saját helyzetükről és szerepükről, míg általában a középmezőnyben jelenik meg a legnagyobb hézag a fejekben, ugyanis itt vannak azok a csapattagok, akik helyzete nem stabil, a besorolásuk ingadozik. Jó példa a tiszta szerepek erejére az, amikor az egyik meccs előtt a csapat elsőszámú játékosa odament a 12. és 13. emberhez, hogy a holnapi meccsen felejtsék el a hierarchiát, ha lövőhelyzetbe kerülnek, csak cselekedjenek. Ez a felhatalmazás, olyan lendületet adott ennek a két játékosnak, hogy lényegében ők nyerték meg a meccset. Akár vízilabdáról, akár a munkáról van szó, a csapat minden tagjának értenie kell, hogy miért fontos a saját és a többi játékos szerepe az egész szervezet működésében.
Váljunk versenyző alkattá!
Már koragyermekkorban megmondható valakiről, hogy versenyző alkat-e vagy sem. Ez a tény viszont senkit nem kell, hogy elriasszon attól, hogy ezen a területen fejlessze a készségeit. Tóvári Zsuzsanna szerint a dominanciát nem lehet fejleszteni, viszont a saját magunkba vetett hit ugyanannyira erőssé tesz bárkit, aki hajlandó formálni magát, és pont a versenyző alkatig juttat el. Nem mindenki lesz világbajnok vagy olimpiai bajnok, de a sportágaknak is szüksége van szponzorokra, és a vállalatoknak is szükségük van kitartó, versengő kollégákra, vezetőkre.
A karrierváltás mind a versenysportot magas szinten művelők, mind az alkalmazott felsővezetők számára nagy kihívás.
A világbajnok vízilabdázó arra is rámutatott, hogy a sikerek sokfélék lehetnek, és fontos, hogy kisebb és nagyobb eredményeket egyaránt ünnepeljünk, különben elfelejthetjük, milyen út vezet a legnagyobb sikerhez, ő maga edzőként képzeli el a jövőt. Tóvári Zsuzsanna hozzáfűzte, hogy mind a sikerek, sikertelenségek, mind a generációs divatok ide vagy oda, a legfontosabb alapértékek – tisztesség, hit, kitartás – évezredek óta változatlanok az emberiség történetében. Ha már alapértékek: ezen a ponton Kristóf Györgyi felkérte a HH Team tagjaiból, a legkiválóbb interim menedzsereket – Fejős Pétert, Steer Attilát, Győrffy Pétert, Tokár Balázst, Fekete Lászlót és Virágh Rajmundot –, akik szintén alapértékekről beszéltek, és arról, hogy ezek milyen szerepet töltenek be az életükben. Izgalmas projekt és karrierváltó történeteket hallottunk a csapatmunka, tisztesség, bukás, szenvedély, alázat, válság hívószavak mentén, és a menedzser történetek ugyanoda lyukadtak ki, mint a sportszakértők: kell egy csapat, egyedül nem megy.
„Véleményünk szerint az egyik legjobb dolog, amit egy vezető pozícióban lévő ember tehet az az önfejlesztés, illetve a vezetői csapatának fejlesztése, akármelyik utat is választják, legyen az pszichikai, fizikai vagy elméleti fejlesztés. Kezdhetnek akár szakmai tréningeket, vezetői coachingot vagy sportolás, vagy akár mindhármat is. Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy a hagyományos Évindító koccanásunkon ismét megálltunk egy estére, és megköszöntük Ügyfeleinknek, Partnereinknek a múlt évi együttműködést és az ez évi feladatokat is terveztük, szerveztük, miközben remekül éreztük magunkat. Ritka az az alkalom, amikor a teljes HH csapat: interim menedzserek, karriertanácsadók, projekten lévők és útkereső menedzserek és Partnerek, back-office munkatársak mindannyian egy időben és helyen találkozhatnak, kötetlenül beszélgethetnek.
Január utolsó előtti napja ilyen volt!
A Gresham Palota Zrínyi Passage helyszín nemcsak az alkalomhoz, hanem a meghívott beszélgetőpartnerekhez is méltó volt.” – mesélte Kristóf Györgyi, Fejős Péter és Virágh Rajmund, a Hammel&Hochreiter Business&Management Consulting Partnerei.
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!