Mindenki öregszik, de azt a tényt azért nem könnyű elfogadni, hogy ÉN IS…!!

- Öregszem.

- Nem mondod?!

- De.

- Ugyan, fel a fejjel! Hiszen olyan fiatalos vagy!

- Figyelj, muszáj odatenned azt az „os”-t?

- Tessék?

- Hát, hogy azt mondod, hogy fiatalOS, és nem azt, hogy fiatal.

- Ja, persze! Hiszen nem vagyunk már mai gyerekek! Mit áltatod magad?!

- Basszus… tényleg. Öregszem.

Na, ebből nem sok jó sül ki így hosszú távon. Mit lehet tenni?

Az elkerülhetetlent időben későbbre tolni talán lehet, de megakadályozni nem. Vagy lehúz az önsajnálat, vagy kihozom a jelenlegi helyzetből a legjobbat. Ez az „éppen legjobb” lehet akár még az önsajnálat is – egy ideig. Aztán érdemes elrugaszkodni, ha nem akarsz úgy istenigazából, de tényleg (!) megsavanyodva megöregedni.

Időről-időre fedezd fel a saját értékeidet úgy, mintha egy barátod beszélne rólad másoknak! Önmagunkat ritkán dicsérjük túl, de egy barát igazán elmondhatja, hogy mit szeret és tisztel benned. Gondold át, hogy mi köszönhető ezek közül az elmúlt éveknek? Minek a kialakulásához kellett idő (is)?

Ragadj meg minden alkalmat arra, hogy átadd a tudásodat (amikor kérik persze)! Ha csavart becsavarni, vagy tanulmányt írni kell, az mindegy. Azt add át, amiben otthon érzed magad.

Kezdj el (még) figyelmesebben bánni az idősekkel, hogy tápláld a reményt; talán lesznek majd olyan jó fej fiatalok a te idődben is, mint amilyen most te vagy. (Hja… próbálok humorizálni, mert azt mondják humorral sok minden könnyebb… ) Az öregekkel való kapcsolódást átélve egyébként lesz benyomásod arról, hogy milyen lesz a következő generációknak, amikor ők is feléd fordulnak majd. Minden korosztálynál elérkezik az idő a bölcsesség keresésére, aminek jó alapja lehet a tapasztalat.

Hallgasd meg az idősebbeket és mesélj te is nekik, ha nyitottak rá, mert ők is csodálattal néznek ám rád… és talán belenyugvó irigységgel is, mert neked van még időd!

Közülük csak azok nem fognak irigyelni, akik maguk is tartalmas életet éltek - önmaguk számára tartalmasat(!) és várják is már a „következő szakaszt”. Ha a túlvilágban/újjászületésben hisznek, akkor azt, de lehet várni a megpihenést is a jól végzett munka után. Akarom mondani a jól élt élet után. Amikor volt értelme. Nem giccsesen, anyagilag vagy szimplán státuszért, hanem akár azon belül/felül is: emberként. Önmagadként.

Ezek persze nem feladatok. Csak opciók. Hiszen mindig van választásod és mindig te választasz.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!