Egy időben sokat foglalkoztam azzal, hogy hollywoodi szuperprodukciókat projektmenedzsment szempontból vizsgálgassak. Írtam is erről egy könyvet még 2000-ben „A káosz peremén” címmel. Arra jutottam, hogy ebben a világban egyszerre érvényesül a művészet szabadsága és a gyártástechnológia szigora, sajátos laza elegyet biztosítva a „kontrollált” alkotáshoz. Ez a munkalégkör egyszerre hierarchikus és lázadó, komoly és vidám, tervezett és spontán. Akkor még nem ismertem részleteiben Csíkszentmihályi Flow megközelítését, de az feltűnt, hogy a filmes szakemberek saját személyes motivációik mentén képesek egyesíteni lelkesedésüket és profizmusukat. Az egyéni tehetségek szinergiájának közös élménye biztosítja a versenytársakét messze meghaladó teljesítményt.

A minap netezés közben rábukkantam egy érdekes, másfél perces rövidfilmre. A felvétel 1981-ben készült, az E.T. filmzenéjén dolgozik a profi John Williams, a legtöbbször Oscar-díjra jelölt ember, és az akkor még ifjú Steven Spielberg, a rendező. Williams, a világ legnagyobb hatású zeneszerzőinek egyike, a nappalijában, a zongorán előadja Spielbergnek a film fő témáját, amely ebben az apró részletében, nagyzenekar nélkül is gyönyörű. A rendezőnek tetszik, de hirtelen elhatározásból hozzádúdol egy kis folytatást. Őszinte leszek: ennél zavaróbb kappan hangot ritkán tapasztaltam, különösen olyat, ami ennyire hamis. Ilyen lehet, amikor az aszút felhígítjuk szódával. Ez a szentségtörés azonban nem vetett véget a közös munka varázsának. Élvezték az együttes alkotás örömét. Egymást instruálva, segítve, vagy éppen figyelmen kívül hagyva, egyszerre ragadta el őket az „áramlat”, miközben mellesleg újrafogalmazták a filmipart. Ma már tudom, hogy ezt nevezzük csoportos flownak.

Mindenki meg akarja értemi - és előállítani
Az E.T. megalkotása óta eltelt már majdnem negyven év, és a kreatív iparágak mellé felzárkóztak a hagyományos vállalatok, legalábbis ami team flowt illeti. Mindenki meg akarja érteni, hogy működik ez a dolog, de leginkább azt, hogyan állítható elő. Naná, hiszen ha ez sikerül, garantált a jelentős többletteljesítményt. Csíkszentmihályi prof. vezetés-fejlesztő műhelyének főnökeként igen furcsa megkeresésekre van rálátásom. Nemrég a haditengerészet arra volt kíváncsi, megoldható-e, hogy egy speciális fegyveres különítmény tagjai egyszerre kerüljenek flowba, miközben kiiktatják az ellenséget? Nos, tulajdonképpen igen, de ehhez el kell fogadni pár új vezetési paradigmát.

Először is, a flow nem csoportos, hanem szigorúan egyéni lelkiállapot. A team flow ennek megfelelően nem a „csoport áramlata”, hanem az a jelenség, amikor a csapattagok külön-külön, de egy közös kihívással kapcsolatban, egyazon időben kerülnek flowba.

A másik fontos dolog: a Flow nem direkt előállítható, hiszen inkább egy következmény. A vezető viszont tudatosan létrehozhatja azokat a munkakörülményeket, amelyek előfeltételei a flownak. Csíkszentmihályi gondolatait követve Jef van der Hout egy nagyszerű tanulmányban nemrég rögzítette ezeket a tényezőket.

Ezekre van tehát szükség a csapatflow létrejöttéhez:

1. Először is kell a kollektív ambíció. A csapat tagjainak törekvése, hogy a banda nyertes legyen. A siker akarása nélkül nem jön létre a siker.

2. Aztán kellenek a közös célok. A pontosan és egyértelműen megfogalmazott, elvárt eredmény. Aminek az teljesítéséért a csapattagok egyesítik erőfeszítéseiket.

3. A közös célokhoz személyes célkitűzéseknek is kapcsolódniuk kell. Vagyis az egyéni stratégiák megvalósítását segítenie kell a csapat közös törekvéseinek. Azért vagyok a csapat tagja, hogy a saját életemben is előrejussak.

4. A csapat munkájának a tagok egymást kiegészítő készségeikre kell épülnie. Te ehhez értesz, én meg ahhoz. Nem jön létre a csapatflow, ha az egyéni készségek nem egészítik ki egymást, vagy ha potyautasok nehezítik a fair feladatmegosztást.

5. Nyílt kommunikáció. Ez elég egyértelmű: nincs mellédumálás, nevén nevezzük a dolgokat. Különösen akkor, ha valami éppen nem megy.

6. A csapattagok biztonságban érzik magukat. Nem kell félni a hibáktól, mert a dolgoknak látható és érthető következményei vannak. Nem kell félni, hogy „adjunk magunkból”, mert a csapattársak nem élnek vissza a rólunk szerzett információkkal és személyes tapasztalatokkal.

7. A csapat tagjai a célok elérése érdekében áldozatokat hajlandóak hozni. Vagyis kölcsönös elköteleződés van a célok iránt.

Amennyiben a vezetés képes úgy alakítani a folyamatokat és a strukturális-, kulturális munkafeltételeket, hogy a fentiek teljesüljenek, nagy esély van rá, hogy a közös célok megvalósítása mentén időről-időre kialakuljon a csapatflow. Nyilván nem örökre, és ezt is el kell tudni fogadni. A flow nem stabil állapot: nem lehetünk mindig flowban, mert megéget a teljesítménytöbblet hőfoka.

Amennyiben viszont létrejön, varázslatos, hosszan ható (verseny)előnyökhöz jut a szervezet:

1. Kialakul az egységérzet, az összetartozás.

2. Megjelenik az „előrehaladás élménye”. Az emberek úgy fogják érezni, hogy oké, tényleg nehéz a kihívás, de megyünk a célok felé, még ha kis lépésekkel is. A nap végére továbbhaladtunk az úton.

3. Az együttműködést kölcsönös bizalom segíti. Számíthatok rád, de számíthatsz rám.

4. Megerősödik a befogadó szemlélet. Nyitottabbá válik a csapat az új ötletekre, ezáltal nő a kockázatvállalási hajlandóság.

Mindez a csapatflow egyenes következménye. Nem kell rá külön szervezetfejlesztési költségvetés.

Erős érzelmi kötelékek jelennek meg
Tapasztalatom szerint a team flow egyik izgalmas mellékhatása, hogy a csapattagok között erős érzelmi kötelékek alakulnak ki: a munkatársak barátokká válnak. Steven Spielberg és John Williams nem csak alkotótársak, de barátok is, akik azon túl, hogy egymás társaságában átélik a flowt, a munka dimenzióin túllépve is fontosak is egymásnak.

Williams 2016-ben, 84 évesen kapta meg az Amerikai Filmintézet életműdíját. Ő az első zeneszerző, akit ez a legnagyobb filmes szakmai elismerés utolért. A gálán a díjat Spielberg adta át, ami után Williams a következőket mondta a meghívott vendégeknek: „Stevennel negyvennégy éve dolgozunk együtt. Ez a közös munka egyszerre szólt Steven emberségéről, lojalitásáról, türelméről, és nem utolsó sorban kiváló ízléséről… Engedjék meg, hogy elmeséljem a vele kapcsolatos kedvenc történetemet. Először mindig a nyersvágást készíti el, még a zene nélkül. Majd közösen leülünk, és átbeszéljük, mire is gondolt, ami alapján megírom a zenét. Így történt ez a Schindler Listájánál is. Steven levetítette a privát mozijában a filmet, de én teljesen hatása alá kerültem. Kellett egy jó fél óra amíg összeszedtem magam, és le tudtam vele ülni a tárgyalóba. Azt mondtam neki: idefigyelj, ehhez neked egy nálam sokkal jobb zeneszerzőre lenne szükséged. Igen, tudom – válaszolta Steven, nagyon kedvesen – de azok már mind halottak…”

A flow nem kerüli el az idei Internet Hungary konferenciát sem, két előadásban is foglalkozunk a témával.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!