Amikor megszólasz és azt mondod, amit gondolsz, ami éppen felmerül benned, és azt teszed, amit érzel, az veszélyes. Ezért inkább arról beszélsz, amit várnak tőled, és azt teszed, amit illendőnek tartasz, illetve amiről azt gondolod, hogy tetszeni fog másoknak.
Ördögi kör, amely pillanatok alatt emészti fel az egész életidődet. A megfelelni vágyás észrevétlenül épít fel körülötted biztonsági falakat, és húz drótkerítést a szíved köré. A biztonsági falakra az „ellenség” miatt van szükség, akik az életedre törnek, bántani akarnak, vagy legalábbis ezt gondolod róluk. A szíved körül felhúzott drótkerítés az érzéseid tartja hidegen, kezelhető távolságban önmagadtól. A mások számára megfelelőt mondani és választani többnyire biztonságos, csökkenti a konfrontáció veszélyét, enyhíti a kiszolgáltatottságtól való félelmet. Ha megfelelően cselekszel és gondolkozol, akkor a többség fenntart és segít belesimulni a tömegbe. Elrejtőzhetsz a fájdalom elől, biztonságban érzed magad. Igaz, kicsit egyhangú és unalmas ez a biztonságos beszürkülés, de legalább nem kell vállalnod a neved és az arcod, nem kell törődnöd az igazsággal. Ha az érzéseidet követed, az mindig kiszámíthatatlan, bizonytalan és túlságosan szabad. Az igazság veszélyes, az őszinteség kockázatos, a szenvedély kontrollálhatatlan, mert nem a megfontoltság és a józan kiszámíthatóság középszerű biztonságán alapul, hanem a szív erején, a hit meggyőződésén és a repülés szabadságán.
Szeretem az egyszerűséget, pedig nem mindig kifizetődő, nem mindig célravezető, és főleg nem kockázatmentes. Pedig utálom a kockázatot, nem szeretem a konfrontációt, fáraszt a harc… és mégis ezt választom. Nem bonyolítom túl, nem használok finomító nyuszi-füleket, nem csomagolok, nem puhítok, elmondom amit gondolok, teszem amit érzek, és lehetőség szerint minél előbb belevágok a lényegbe. Hiszek a meta-lépésben, a minőségi ugrásban, abban, hogy nem kell mindent lépésről-lépésre, fokozatosan felépíteni, hanem létezik az előrelépés és a meghaladás szabadsága. Az ugrás és az emelkedés alapvetően nem a newtoni fizika területéhez tartozik, hanem sokkal inkább a kvantumfizika gondolatiságához, azaz a HIT területéhez.
A finomkodás zsákutcái
Amikor éhes vagyok eszem, amikor szomjas vagyok iszom, amikor ölelésre vágyom megengedem magamnak, hogy lehetek szeretetre méltó és engedem, hogy átöleljenek, amikor száraz a lelkem meditálok, és ha elfáradok megpihenek. Milyen szép is lenne… ehelyett néha csak vágyom a pihenést, és eszem akkor is, amikor nem vagyok éhes. Csak akkor engedem meg magamnak az elégedettség érzését, ha túlteljesítek, a barátokkal pedig akkor találkozom, ha sikerül egyeztetnem velük időpontot. Ennek ellenére nincs más út, nincs más lehetőség. Hinni kell abban, hogy csakis a belülről vezetés, a megérzéseink szabadsága, a sémáink megtörése, a rutinból való kilépés, az érzések ereje visz minket tovább a fejlődés útján. Csakis az egyszerűségben van erő. A tiszta és egyértelmű beszédben, a következetes gondolkodásban, a szív erejében. Az egyszerűség erő, a bonyolult finomkodás, a körmönfont gondolkodás, a körítés, a csomagolás éppúgy a gyengeség jele, mint az erőszakos törtetés. Az egyszerűségben alázat van és bizalom, amely azon alapul, hogy nem vagyunk egyedül, nem kell mindent nekünk elérnünk, bebiztosítanunk, rábízhatjuk magunkat az eseményekre, mert egy pozitív folyamat részesei vagyunk. Kerülő utakon talán lehet pillanatnyi előnyhöz jutni, de a kettős beszéd csak pillanatnyi sikert biztosít.
Amikor rábízom magam a megérzéseimre, az olyan, mint amikor ráfekszem a hullámokra, amelyek a jó irányba visznek előre. Amikor csak az akaratom vagy a félelmem vezet, pusztán az egóm pillanatnyi csapongását követem, és nem fejlődök. Az egyszerűség a belső meggyőződés erején alapul, és akkor is előbbre visz, ha néha egyedül érzem magam az úton. Nem vagyunk egyedül.
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!
