„Sokkal egyszerűbb erős gyerekeket nevelni, mint tönkre ment felnőtteket rendbe hozni.”/Frederick Douglass/
Erős felütés! Csakúgy, mint az a pszichológusoknál (is) közszájon forgó megállapítás is, hogy a testek felnőnek, de bennük éretlen lelkek lakoznak. Mégis hogyan lehetséges ez? A technológia robog fölöttünk, ami elősegíti az elidegenedés folyamatát.
A kizsákmányolt bolygó, a sok mentális beteg bizonyítékai annak a folyamatnak, hogy elidegenedtünk a környezettől, a munkánktól, embertársainktól, saját testünktől, de önmagunktól is. Mindent igyekszünk gyorsan és hatékonyan végezni, csak éppen arra nincs időnk, hogy saját fejlődésünk lényeges állomásaiban jelen legyünk. Benne lenni egy élethelyzetben, még ha rossz és fáj is, mindenképpen hozzátartozik a lélek éréséhez.
Régen az életben bekövetkező óhatatlan változások, mint a születés, gyerekkor, serdülés, felnőtté válás, nyugdíj, és a halál, mind-mind valamilyen szertartáshoz kapcsolódva zajlott, mely segített átállni. Segített a tudat átformálódásába, és a magasabb szellemi szintre lépésben. Állomása volt ez a régi élet elengedésének, ami rögtön helyet is csinált az új befogadásának. Rébusznak hangozhat, de könnyen megérthető akár a szülővé válás, mint normatív krízis példáján keresztül. Adott egy pár, akik egy fesztiválon jöttek össze. Pálinka haverokból pár és végül szülők lettek. Ám gyermekük megszületésével elveszett a fesztiválozás és a pálinkázás is. Nem lehet a gyermek előtti élet elvárásaival mérni a gyermek megszületése utáni életet. Csalódást és kiábrándultságot hoz. Ahogy a munkára sem tudunk majd annyi időt és energiát szánni. Az ember nem tud energiát szánni már a hobbijának, sportnak, valaminek, mindennek. És ez rendben is volna így. Ha nem akarnánk 23-64 éves korunkig ugyanazzal a lendülettel és igényekkel végig tolni a szekerünket a karrier széles égboltján. A folytonos növekedés fenntarthatatlan. Ezért is volnának élet és karrier szakaszok, föntek és lentek. Valahogy elveszett a tudás és az élmény az élet eme oszcillációjáról.
Fiatalokkal foglalkozom, akik 35 évesen már életközépi válságban vannak attól, hogy a stagnálást kudarcnak élik meg. Nagyapákat látok, akik még dolgoznának, mert különben feleslegesnek érzik magukat. Játékokkal és édességgel árasztják el az unokákat, ami az igazi kapcsolódás hiányának bizonyítéka csupán.
A párkapcsolatokat és így persze a gyerekvállalást is súlytja az életszakaszok nem megélésnek jelensége. Sokan elutasítják a házasságot, titkon örülnek, hogy megszabadultak a múlt dohos levegőt árasztó, babonás szokásától. Vagy van a fejükben egy B terv, esetleg maga a hosszú távú elköteleződés sem jön létre, hiszen sokkal kényelmesebb a szingli lét. Ám ha létrejön, tartóssága kétesélyes, pont azért, mert az elköteleződésnek nem volt aktusa. Vannak tudatos emberek, akiket ez a jelenség nem súlyt. De a rítusok pont azért alakultak ki, mert a többség nem áll még a tudatosságnak azon a fokán, hogy reflektáljon önmagára és helyzetére. Így viszont ott a veszély, hogy a párkapcsolat a megdolgozatlan szülői minták és sorskönyvek ismétlődése lesz.
A #kispapacoaching küldetése pont az, hogy segítsen az amúgy normális életszakasz krízisek áthidalásában. Régen sem voltak magára hagyva az emberek, mindig volt egy idősebb férfi családtag, egy bölcs anya, sámán, madárjós, törzsfőnök, aki ott állt és élettapasztalatával tovább lökte a fiatalokat. Beavatási rítusokkal, próbatételekkel minden nép segítette saját tagjait. Lehet, hogy csak egy szent könyvből kellett fölolvasni, de lehet, hogy 2 napig a pusztában kellett túlélni. Aki átesett a tűzkeresztségben, az új életszakaszba lépett, új jogokkal és új kötelezettségekkel. Kultúrája válogatja, hogy milyen segédeszközöket lehetett igénybe venni az egyes próbatételek előtt: amulettek, varázslatok vagy sok tanulás. De nagyon ősi dolog, kapaszkodni valamibe, hinni valamiben.
Így született meg az Apa Amulett készlet a #kispapacoachingtól, ami a gyermekvállalás folyamatában segít a párnak lerakni közös jövőbeli életük új sarokköveit. Mert tudjuk, a változások jönnek, a kérdés, hogyan találnak meg bennünket. Tudunk-e úszni velük, vagy a hullámok felmorzsolnak. Bennünket és gyermekeinket is. Bármilyen segítséget ér igénybe venni, hiszen jobb erős gyerekeket nevelni, mint tönkre ment felnőtteket rendbe hozni.
Szerző: Vadas János coach, tréner
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!