Manapság az e-kereskedelem egyik legdivatosabb hívószava a dropshipping. Nem csoda, hiszen azt ígéri a potenciális vállalkozóknak, hogy a teljes kereskedelmi tevékenységnek csak egy részével kell foglalkozni, a többit megoldja egy másik szolgáltató. A vállalkozónak nem muszáj készletek beszerzésébe és raktározásába fektetnie a pénzét, sőt, adott esetben a kiszállítással sem szükséges foglalkoznia. Ő csak a beérkező megrendeléseket gyűjti, és ezután átadja a tennivalókat egy olajozottan működő gépezetnek. Legalábbis sokan így látják ezt a modellt, és éppen ezért nagy a pezsgés körülötte - írja a kosarertek.hu.

Ezek után meglepő volt egy olyan könyvelő céggel beszélnünk, amely kifejezetten dropshippingre építő e-kereskedőknek szolgáltatna, ám a legtöbb potenciális üzletfele egyelőre egy elhúzódó egyeztetési fázisnál tart, és még nem vágott bele a tevékenységbe. Mint kiderült, a késedelmes indulás legfőbb oka az összetett törvényi szabályozás.

Mitől ilyen bonyolult a helyzet? E cikk keretein belül nem tudjuk vállalni, hogy az összes apró részletre jogi precizitással kitérünk, de szeretnénk legalább egy átfogó képet felvázolni. A téma feldolgozásában Tüske Péter, a J&J Center vámszakértője volt segítségünkre.

A legfontosabb sarokpontok
Dropshipping esetén jellemző felállás, hogy a webáruház csak a vevőszerzésben vesz részt, az árut viszont más raktározza és szállítja. Ha a webáruház magyar, és az árut valójában kezelő cég pedig külföldi, az adó- és vámjogi területen több kérdés is felvet. Például azt illetően, hogy ki egy adó vagy vámtétel alanya, ki miért visel felelősséget, kinek kell ügyintéznie, illetve kivel szemben gyakorolhatja a vevő a fogyasztói jogokat. Mindennek megállapításakor az sem mindegy, hogy a kereskedelmi partner másik EU tagállamban, vagy azon kívül tevékenykedik. A cikk itt folytatódik.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!