Mi a helyzet Máté Krisztinával és Bárdos Andrással?

2019. február 20. 09:49Média

Az ország egyik legismertebb híradós párjaként sikeres televíziós karriert hagytak a hátuk mögött, amikor úgy döntöttek, új kihívások elé néznek. Bárdos András könyveket adott ki, Máté Kriszta producer lett, emellett mindketten tanítják a jövő tévés generációját, miközben azt gondolják, nem feltétlenül arra a tudásra és értékrendre van szükség, amit ők át tudnak adni.

Milyen folyamat révén jutottatok el odáig, hogy András, te teljesen elhagytad a televíziós ipart, Kriszta, te pedig jó ideje már csak a háttérből irányítod a folyamatokat? Tette föl a kérdést a mediapiac.com.

Bárdos András (BA): Velem ugyanaz történt, mint a korosztályom szinte összes tagjával. Ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik hamarabb kiégett, mint hogy elérhetett volna tudásának a csúcsára.

Máté Kriszta (MK): Tizenhat éves korom óta tévézem, közel harminc évet töltöttem a kamera azon oldalán, ahol látszódik az ember. Egyszerűen megértem arra, hogy úgy tekintsek a szakmai életemre, hogy bizonyos dolgok velem már megtörténtek, műsorvezetőként nagyon sok mindent kipróbáltam a híradózástól az oknyomozáson át a Nincs kegyelem – a leggyengébb láncszem című műsorig. Mondhatnám azt is, hogy sokkal érdekesebb és változatosabb dolgok történnek az én olvasatomban azon a térfélen, ahol jelenleg játszom, rengeteg izgalomban van részem. Persze minderre csak utólag és nem is teljesen magamtól jöttem rá. Amikor vége lett a képernyős jelenlétnek, azt hittem, hiányozni fog, magam is meglepődtem, milyen ütemben kezdtem távolodni tőle. A folyamat végére érve jöttem rá, hogy én azt kiaknáztama annyira, amennyire szerettem volna.

Mintha a televíziós karrieretek elején lett volna egy szerep, amelyet következetesen vittetek, aztán igyekeztetek volna átpozicionálni magatokat olyan műsorokban, mint a Szombat Esti Láz vagy a Celeb vagyok, ments ki innen!.

BA: Egyáltalán nem volt tudatos lépés részünkről egyik említett műsorban való szereplés sem. Mindkettő mulatságos volt, jó szórakozásnak ígérkezett. Ez már a történet utáni történet része volt, olyan, mint Samuel Beckett Godot-ra várva című művében. Az én televíziós történetem addigra véget ért.

MK: Ha van valamilyen műsortípus, ami távol áll tőlem, az a Szombat Esti Láz. Nincs a földkerekségen két olyan távoli pont, mint ez a műsor és én, de érdekes kalandnak tűnt. Nem szerettem volna, hogy az emberek komoly, karót nyelt nőnek tartsanak, aki nem képes mosolyogni, és András mellett a barátaim is azt mondták, annál a képnél, ami a közönségben kialakult rólam, vidámabb és kedvesebb vagyok. Azt gondoltam, meg kellene mutatnom, hogy tudok másmilyen is lenni, most már tisztában vagyok vele, hogy felesleges erőfeszítés volt. (Nevet.) A teljes interjú itt érhető el. (fotó: mediapiac.com)