Van amiben a gépek már jobbak az embernél, mégsem kell aggódni a jövő miatt

Van amiben a gépek már jobbak az embernél, mégsem kell aggódni a jövő miatt
A vállalatok nem úszhatják meg a digitalizációs átalakulást, bár általában valamilyen külső, leginkább krízist előidéző tényező kényszeríti ki a változást - többek között erről is beszélt lapunknak Varga Zsigmond, az SAP üzletfejlesztési igazgatója. Az automatizáció és a mesterséges intelligencia a munkaerőpiac átstruktúrálódását idézi elő, a munkaidő rövidülése pedig egy kreatívabb, emberközelibb társadalmat hoz magával.

- Egy vállalat életében mikor következik el az a pillanat, amikor egy komplex irányítási rendszer bevezetéséről születik döntés?
- Egy ilyen lépés mögött számos tényező állhat. Például olyan vezető érkezik a vállalathoz, aki már dolgozott fejlett rendszerekkel, majd azt tapasztalja, hogy informatikai oldalról nézve nem az általa már megszokott szolgáltatási szintet hozza az új munkahely, így ő maga válik a fejlesztés motorjává. De az is egy érdekes helyzet, amikor a szervezet „belefullad” a különböző papír- és excell alapú, vagy házilag barkácsolt rendszerek működtetésébe. Ám jellemzően önmagában még ez sem váltja ki a változást. Viszont megjelenhet egy pénzben, elveszített üzletekben mérhető külső nyomás is, ami azt jelzi, hogy a cég életében valami nem működik optimálisan. A vállalatvezetés ekkor szokott rájönni arra, hogy a kevés vagy rosszul áramoltatott információ súlyos milliókba kerülhet. De mindemellett megjelenhet a digitalizáció kapcsán egy olyan versenytárs is, amelyik informatikai oldalról jobb és előrébb jár – tehát fel kell nőni a konkurenciához. Inkább ez utóbbi a jellemzőbb.

- A vezetők mennyire játszanak a kivárásra, illetve mennyire innovatívak?
- Vegyesek a tapasztalataim, azt gondolom, hogy ez a magatartás személyfüggő, az a lényeges momentum, hogy a fejlesztés az adott vezető személyes ügyévé váljon. Rá kell ébredni arra, hogy az addig alkalmazott folyamatok nem jók, ehhez pedig mindenképpen szükség van kitekintésre és a lehetőségek ismeretére. Ha mindez nincsen meg, akkor változtatni is nehéz. Magyarországon egyes munkakörökben, illetve szegmensekben jól forog a munkaerő, a munkavállalók viszik magukkal egyik vállalattól a másikhoz a tudást és a tapasztalatot, ám ez nem feltétlenül jellemző a kis- és középvállalati szektorra. Ahogyan az sem, hogy mindig olyan vezetők kerülnének a cégek élére, akik képesek a vállalati kultúra megújítására. Inkább az látszik, hogy a szakmából kinővő, belső vezetőkkel dolgoznak együtt s küldik őket külföldre dolgozni.

- Fontos a külföldi tapasztalat?
- Nem ezen van a hangsúly, de ha valaki hozzászokott ahhoz, hogy egy adott folyamat vagy dolog csak az ő általa ismert formában képes megjelenni – legyen szó akár egy vállalati levelezőrendszerről – akkor nem fog hiányolni új alkalmazásokat és funkciókat sem, hiszen ismerete sincs azokról.

- Hogyan lehetne jobban áramoltatni ezt a tudást?
- Léteznek különböző szakmai szervezetek, amiknek éppen arra adnak lehetőséget, hogy adott szakma vezetői tudást és tapasztalatokat oszthassanak meg egymással. Ez képes jól működni, hiszen a legtöbb helyen – persze vannak kivételek – a HR vagy a beszerzés hasonlóan működik. Ugyanakkor egyedi vállalatprofil esetén valóban érdemes külföldi tapasztalatokra szert tenni, illetve hiszek abban is, hogy az iskolapadba sem szégyen beülni. Ám a digitalizáció egyik legerősebb katalizátora a mindannyiunk zsebében ott lévő mobiltelefon, hiszen a két nagy gyártó komplett ökoszisztémákat alakított ki, a mobiljaikra olyan képességeket és funkciókat kapnak a felhasználók, amelyekért korábban az asztali számítógépek esetén erőfeszítéseket kellett tenniük.

- Mondana egy példát?

- Egy vezető életében könnyen AHA-élménnyé válik, amikor üzeneteit nem bepötyögi a telefonjába, hanem lediktálja azt a virtuális asszisztensnek. Sőt a telefon nem csak gépel, hanem funkciókat is meghív és végrehajt. Felmerül a kérdés: miért is ne tehetnék meg ezt a kollégák is, amikor mindkét kezük foglalt?

- Egy ilyen vagy ehhez hasonló funkció – ami ily mértékben megkönnyíti a munkavégzést – nagyvállalati mértékben milyen elemekből áll, hogyan integrálható a vállalat életébe? Úgy is kérdezhetném: hogyan adhatunk a vállalatnak AHA-élményt?
- A fenti példa esetében sem az a cél, hogy felhő alapú mesterséges intelligencia szoftvert vezessünk be, hanem, hogy a munkavégzést tegyük hatékonyabbá, leginkább azzal, hogy megszabadulhatunk az adminisztratív, ismétlődő feladatoktól. Például belső chatbotot állítunk szolgálatba az egyszerűbb IT-kérdések megválaszolására, lecserélve, kiegészítve a ticket alapú rendszereket, a telefonálgatást, IT-s kolléga utáni keresést. Segít az is, ha a gépi intelligencia megteszi a böngészést helyettünk. Egy HR-területről vett példával illusztrálva: ha valaki jelentkezik egy céghez, de nem egyértelmű számára, mit jelentenek a hangzatos titulusok, az adott szervezetre jellemző terminus technikusok, akkor az állásportál abban tudja segíteni a jelentkezőt, hogy az önéletrajza alapján a leginkább megfelelő pozíciókat ajánlja figyelmébe. Az ehhez hasonló modern technológiák mindennapos használatát jelenti az SAP intelligens vállalat víziója.

- Egy korábbi interjújában arról beszélt, hogy „a hazai vállalatok jellemzően taktikai megközelítést alkalmaznak, nem egy nagyobb ívet felrajzoló stratégia mentén, hanem meglévő üzleti problémák gyors megoldására vezetik be őket.” Miért van egy így s ennek milyen következményei lehetnek egy vállalat vagy cég életében?
- A legtöbb esetben egy „éles fájdalom”, egy komoly krízis felmerülése indukál rendszer bevezetési vagy -megváltoztatási projekteket. A vezetők persze igyekeznek a felmerült problémákat megoldani, ami jellemzően úgy néz ki, hogy az érintett terület szakembereitől kérik és várják el a probléma megoldását, ők pedig „pontszerűen” szállítják is a megoldási javaslataikat. Minél nagyobb a vállalat, annál több ilyen „pontszerű” megoldás születik, amik viszont nincsenek össze-, illetve rendszerbe kötve. Manapság már egyre többen ismerik föl, hogy az informatikai rendszerek megtervezése egy külön szakma.

- Viszont az SAP-t is érik hatások, ellenhatások… a vállalat milyen szemléletben dolgozik önmagát illetően?
- Nagyon jó a kérdés. Az SAP megalapításának az volt az alapgondolata, hogy a vezető számára valós időben, integráltan jelenjenek meg a releváns információk, ne fordulhasson elő az, hogy a különböző rendszerekből kiolvasott valóság más eredményre vezet. A fejlesztésekben igyekszünk mindig az élen járni, és ez a belső folyamatokra is igaz. Az SAP az SAP megoldásait használja, az ettől való eltérés nagyon ritkán fordul elő.

- Nem válik belterjessé a szemlélet? Egy ilyen hatalmas vállalat miképpen „frissíti” önmagát, hogyan tesz szert új tudásra, új személetmódokra?

- Számos elem biztosítja, hogy a nemzetközi legjobb gyakorlatokat ne csak a megoldásainkban, hanem mindennapi működésünkbe is bevonjuk. Ezt szolgálják többek közt a felhasználói csoportokkal folytatott iparági egyeztetések, ezek során a kulcs ügyfelek közvetlenül is meghatározhatják a fejlesztési irányokat, gyakrolatilag az összes iparág specifikus szoftver megoldásunk így készül. Ezen felül természetesen önállóan is kutatunk és fejlesztünk, részt veszünk nemzetközi technológiai és üzleti együttműködésekben. Emellett a vállalati kultúra része a startup mentalitás támogatása. De a legfontosabb mindenképp a közel félmillió ügyfelünktől kapott napi szintű visszajelzés.

- Az agyelszívás egyfajta szitókszó, de gondolom, nem mindegy, hogy a nyíl merre mutat. Hogyan állnak szakemberek terén? Vannak elegen, vagy más területekhez hasonlóan, vadászni kell őket?

- Közel 100 000 dolgozóval bír az SAP. A munkatársak jelentős része a fejlesztésen dolgozik, és ide egyaránt folyamatosan keressük az új kollégákat. A vállalatunk az elmúlt években olyan megbecsült hírnévre tett szert, hogy az utánpótlás, a munkaerő fejlesztése nem jelent igazi problémát – bár mi is azon a piacon dolgozunk, mint mások.

- Az SAP diktálja, vagy olykor követi is a trendeket?
- Az üzleti megoldások terén úgy látom, az SAP jelöli ki az irányokat. Nagyon széles területről van szó: ide tartozik például a klasszikus vállalatirányítás, a teljes ellátási- és humánerőforrás menedzsment, illetve az értékesítés támogatás funkciók is. Technológiai oldalon pedig inkább nyílt sztenderdekre épülő együttműködő stratégiát követünk, ahol a hozzáadott értékünk elsősorban a memória alapú adattechnológiai területén betöltött úttörő szerepünkben, illetve az üzleti kontextus kialakításában jelentkezik.

- A mesterséges intelligencia lassan korunk alfája és omegája… megoldásai kapcsán az SAP mennyire támaszkodik az MI-re? „Kész van” a mesterséges intelligencia?
- Az MI készen van, már számos megoldásunkban, mint például vállalatirányítási, HR, beszerzési rendszer működik s már az itthoni irodákban is megtalálható: e megoldások a hazai vállalatoknál is elérhetőek, bevethetőek a mindennapokban. Bár sokaknak furcsának tűnhet, de már ma is lehetőségünk van chatelni a vállalatirányítási rendszerekkel és például a panaszkezelésben is egyre nagyobb szerepet kap az MI.

- Jelentős mértékű automatizációról van szó, viszont egy-egy új rendszer bevezetése emberek állásvesztésével is jár, hiszen a gép majd „megoldja” azt, amit addig az ember oldott meg. Tehát az ember és a mesterséges intelligencia hogyan fér meg egymás mellett?
- Ahogyan azt láthattuk a teljes ipari fejlődés történetében is, az egyszerű, repetitív fázisokból álló manuális feldolgozói munkafázisok folyamatosan automatizálttá váltak. Mára pedig eljutottunk egy olyan szintre, amikor már az emberi érzékszervek is kiválthatók gépekkel – ráadásul a gépek jellemzően jobbak az embernél egy-egy munkafolyamatban –, ezt pedig tekinthetjük egyfajta határvonalnak is az ipari automatizáció során. Amit a történelem mutat hasonló esetekben: valóban elvesznek munkahelyek, illetve átstruktúrálódik a munkaerőpiac. A kérdés ennek kapcsán, hogy egy adatrögzítői munkakör betöltése mennyire jelenti az emberi kiteljesedés csúcsát – szerintem nem igazán.

- Mit várhatunk a jövőben, hogyan alakulhat a ember mindennapi élete?
- Az emberek valószínűleg elkezdenek alkotó, kreatív munkákkal foglalkozni, illetve mivel a munkaerőpiacon belül megnő a szolgáltató típusú feladatok súlya, ezzel párhuzamosan a munkaidő is rövidülni fog. Ez megegyezik az elmúlt néhány száz év trendjével, a felszabaduló idő pedig lehetővé teszi, hogy egyre többen a másik emberrel való foglalkozás felé forduljanak, megélhessék kreativitásukat, magas szintű hozzáadott értéket teremtsenek. Az embereknek idejük marad önmagukra és egymásra is. Úgy gondolom, ha nem akarjuk, hogy szétszakadjon a társadalom és a jelenlegi struktúra összeomoljon, akkor a munkaidőt mindenképpen csökkenteni kell. Gondoljunk csak bele: robotporszívót, mosó- és mosogatógépet is használunk, ezekkel az automatizmusokkal is „munkaidőt” csökkentünk, időt szabadítunk föl. Csak ez nem tudatosul bennünk. Az így felszabaduló idő egy részét pedig információ szerzésre és kommunikációra fordítjuk – gondoljunk csak a közösségi média folyamatos térnyerésére.

- Tehát ha jó értem, miközben a „robotok” kapcsán inkább a félelem dominál, addig ott van egy másik aspektus is: egy jobb és minőségibb élet lehetősége?
- Szerintem nagyon komoly társadalomszerveződési ügyről van szó, s kérdés az is, hogyan is tudunk majd élni a lehetőségekkel. Hiszek abban, hogy az emberek akkor boldogok, ha kreatív és értékteremtő feladatokkal tudnak foglalkozni. Nagyon nehezemre esik elképzelni azt a munkavállalót, akinek az a legfőbb vágya, hogy egy számítógép előtt ülve adatokat rögzítsen anélkül, hogy bármilyen kreatív folyamat részese lehessen. Szerintem legbelül egyikünk sem erre vágyik, főleg, hogy ezt a gépek is el tudják végezni helyettünk. Az a kérdés, hogy mit kezdünk a szabadsággal… amivel lehet élni és visszaélni is.

Névjegy

Varga Zsigmond, az SAP üzletfejlesztési vezetője.  A szakember fő feladata a vállalat Magyarországra vonatkozó közép- és hosszú távú üzleti stratégiájának kidolgozása és koordinálása. Korábban több mint tíz évig foglalkozott informatikai rendszerek és projektek komplex, üzleti tervezésével – architekt szerepkörben. Jogi, közgazdasági és üzleti tanulmányokat folytatott.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Lippai Roland

Szabadúszó újságíró, főszerkesztő, szociológus, maratonista vagyok. Számos dolog érdekel: a digitalizáció és az ember kapcsolata éppen úgy, mint ahogyan a személyes fejlődés kérdése ...