Prezentációs guru: minél nagyobb a közönség, annál nagyobb show kell

Prezentációs guru: minél nagyobb a közönség, annál nagyobb show kell
Kiállni tucatnyi vagy akár ezer ember elé számos egyszerre meglévő készséget igényel az előadótól, a történetmesélés képessége és a hitelesség pedig elengedhetetlen – állítja a digitalhungary.hu-nak adott interjúban Dr. Németh Zoltán. Az „Előadok, tehát vagyok” című könyv szerzője beszél a közönségbevonás technikáiról, az elkövethető, olykor végzetes előadói hibákról is. Dr. Prezit Lippai Roland kérdezte.

Az interjú először 2018. február 12-én jelent meg.

- A szavak erejét érezzük a mindennapokban is: bizonyos helyzetekben a mennyekbe emelhetnek minket, más szituációkban pedig a pokolba taszíthatnak. Ez igaz lehet-e egy előadás, egy prezentáció alkalmával is? Hiszen ott másfajta dimenzióban van az előadó a közönséggel, mint ami például egy személyes vagy munkahelyi kapcsolatot jellemez.
- A helyzet ugyanaz. Mit is jelent, hogy a szavaknak ereje van? Arról szól, hogy mi az, ami átmegy a hallgatóságnak és mi az, ami nem jut el hozzájuk. Nagyon nem mindegy, hogy metaforákat használok, vagy száraz tényeket mondok el. Az utóbbiakat nem tudja olyan jól rögzíteni az ember, míg a metaforikus kifejezések, illetve szép jelzők képeket teremtenek az agyban – amiket könnyedén tárolunk is. Történetet mesélni is azért könnyű, mert az sem más, mint egy képsorozat. A száraz tények csak óriási mennyiségű idegen információvá állnak össze, ám a képek stimulálják a hallgató-néző agyát s így az információk, az üzenetek is sokkal könnyebben mennek át. Jó példa erre a média is, bár aki kiáll a színpadra, sokkal nehezebb helyzetben van, hiszen nagyon korlátozott a médiahasználati lehetőség. Ott ő maga a „kép”. Az a kérdés, hogy maga az előadó tudja-e, hogy hogyan csináljon a száraz tényekből a (szó)képeken keresztül érdekes és emlékezetes előadást. 

- Egyik előadásokban azt mondtad, hogy a beszédnek, a szavaknak értéke is van – mit kell ezalatt értenünk?
- Nagyon fontos, hogy amit az előadó kiejt a száján, az maximálisan kifejezze az ő gondolatvilágát és belső értékeit; ugyanakkor, ha nem tudja jól használni a szavakat, akkor az érték egyáltalán nem jelenik meg. A szavak jelentik a közvetítőcsatornát a zseniális gondolatoktól és ha nem megfelelő a szóhasználat, akkor a szavak nem válnak értékké. A kimondott szó az, ami értékké formálja a gondolatot. 

- Még egy kicsit a metaforákról: ha jól értettem, akkor ez az egyik legfontosabb eszköze a jó előadónak ahhoz, hogy kapcsolatot teremtsen a közönségével.
- Ez így van s ez azért erős eszköze a kapcsolatteremtésnek, mert ebben az esetben sokszor egy tudat alatti kapcsolatról van szó. Csak azt nézem ekkor, hogy az előadó milyen szépen és mennyire az én szívemből beszél és elfogadom őt. De persze vannak ennél sokkal inkább látható eszközök is. 

- Például?
- Ilyen eszköz, amikor az előadó direktben megkérdezi valamiről a közönséget. Ezzel az eszközzel nagyon sokan élnek, hiszen egy megfelelő kérdés elképesztő módon be tudja vonni a közönséget, főleg abban az esetben, ha az előadó van annyira profi és bátor, hogy meghagyja a hallgatóságnak azt a szünetet, amíg ő a kérdésre megadja magában a választ. Ezt viszont sokan nem teszik meg. S az is igaz, hogy kérdés és kérdés között is óriási a különbség. De sokan helyes irányú, jó kérdést tesznek fel, de csak „igen-nem” választ, vagy kézfelnyújtást várnak. Ám a „voltál-e már hasonló szituációban” -féle kérdés is a bevonást segíti. A jó előadó kivárja, amíg a hallgató megadja magának a választ és attól a pillanatól már az ő „agyában dolgozik”. Az előadó elmondja a maga szövegét, de minden hallgató a saját fejében adja mega válaszokat s így mindenki számára egyénivé válik a prezentáció. 

- Tanulható ez a készség, kifejleszthető egy ilyen képesség, amivel így lehet hatni egy tucatnyi, vagy éppen ötszáz emberre?
- Abszolút tanítható. Cicerót idézve: a költő születik, de a szónok azzá válik. Ez működik a gyakorlatban is. Tagja vagyok egy nemzetközi szervezetnek – a Toastmasters-nek –, ami szerte a világban retorika klubokat működtet. Akik ellátogatnak e klubokba, jellemzően szinte egyáltalán nem tudnak előadni, de félév múlva – a heti rendszeres gyakorlás miatt, amikor is edzik a szájukat, „szájkaratéznak” – jól elsajátítják ezt a sportot. Ebben nincsenek születési előjogok, hogy metaforikusan fogalmazzak: az a kérdés, hogy hány kilométer van a szánkban. 

- Mik a legyakoribb hibák, amiken dolgozni kell?

- Az előadástechnika az egy szuperkompetencia, tehát nagyon sok készségnek kell együtt állnia ahhoz, hogy jó legyen az előadás, így ezer helyen lehet hibázni. 

- Nem elég csak ismerni a nyelvet és letolni az előadást?

- Tudni kell történetet mesélni, tudni kell jól felépíteni a prezentációt, tudni kell hatásosan kezdeni és tudni kell bánni a közönséggel is. De visszatérve az előző kérdésedre, hogy mik a leggyakoribb hibák: akik eljönnek a klubokba, azoknak látszólag az önbizalmukkal van problémájuk, nem mernek kiállni beszélni, nem tudják kezelni az egymásra épülő, egymást kiegészítő folyamatokat. Az önbizalom pedig egy sok összetevős dolog. Egy előadás alkalmával legalább tíz olyan tényező van, amire ha figyel az előadó, akkor nem lesz problémája. Ebben benne van az, hogy korábban érkezem a helyszínre, így van időm megismerni a környezetet, ismerős hallhatókkal beszélgetek, majd az ott megkezdett beszélgetést „folytatom” a színpadon is. Önmagam is figyelem, hiszen miközben sok mindent már ösztönösen csinálok, igyekszem modelleket alkotni. A retorika klubokban mindezt el lehet sajátítani. De olyan ez, mint az autóvezetés: először nagyon nehéz mindenre egyszerre figyelni, de idővel rutinná válik. 

- Említetted a sztorizást, a mesélést. Tényleg ilyen fontos ez?
- A mesélés azért jó és erős eszköz, mert a már említett képsorozatot hívja elő az emberben. Életünk első hat-hét évét úgy töltjük el, hogy kizárólag meséken keresztül tanulunk. Tehát a történetmesélés az egyik legősibb eszköz. Például egy történeten keresztül való értékesítésnek nincsen ellenszere, azzal nem lehet vitatkozni. El lehet mondani egy ügyfélnek, hogy az adott cég miben jó, vagy elfogadja, vagy nem. De ha mindezt egy sztorival tesszük, azzal már „házon belülre kerülök”, mert ügyfél a történetet el tudja képzelni, magáévá tudja tenni. 

- Veled mikor fordult utoljára elő az, hogy egy fellépés előtt kényelmetlenül érezted magad, nem volt meg a komfortérzeted?
- A Digitális Akadémián, a Cicerók és Cicerinák konferencián. Eleve két tizenöt perces előadást vállaltam el, ami igen ritka. De sokkal nagyobb kihívást jelentett, hogy egy kisebb megbetegedés miatt akkor már harmadik napja kellett négyóránként gyógyszer bevennem, így kicsit elcsigázott voltam. Ilyenkor az ember tudja, hogy nem lehet olyan jó s bennem is ott volt a para, hogy az előadásom nem lesz tökéletes. Úgy érzem, hogy tudásomhoz képest hetvenszázalékos voltam. Nem magyarázkodom, de ezek a tények, remélem a közönség nem így érezte. 

- És a lámpaláz?
- Annak ott kell lennie, mert ha nincsen, akkor azt jelenti, hogy az előadót nem érdekli eléggé a dolog, nem foglalkozik a közönséggel. De ha a lámpaláz túlságosan nagy, akkor az a teljesítményt nullázza le. 

- Mik a leggyakrabban elkövetett hibák, amik még „elmennek”, illetve amik végzetesek és megbocsáthatatlanok? Szét lehet választani a kettőt?
- Ezek mindenképpen szétválaszthatók. Ami biztosan végzetes hiba: a közönség bármilyen formában való inzultálása. De egy rossz odaszólással is elveszíthető a közönség. Egy saját történet: egy tavalyi konferencián minden elcsúszott időben, ráadásul jött az ebédszünet is, így én is késéssel kezdtem. Gondoltam, hogy lazán kezdem az előadást, ám a vicc rosszul sült el. Szóval ez az egész a hitelességről is szól, s a tét az, hogy a nézők eljönnek-e a következő előadásomra. De a hitelesség kérdésköre az is, hogy nem szabad olyan témában előadást vállalni, amihez az előadó nem ért. 

- Egy ilyen fellépés alkalmával milyen viszonyban van a nyelv, a nyelvhasználat és a köré épített show?

- A show – pozitív értelemben véve – ha az üzenethez kapcsolódik, nagyon fontos. S minél nagyobb a közönség, annál nagyobb kell legyen a show is. Tíz ember könnyebb érzékelni, ott lehet „legózni”, apróbb elemeket használni. De száz vagy ezer ember előtt már látványosnak kell lennie az előadónak mozgásban is, be kell járnia a színpadot. Show must go on! Az egyik mesterem szerint a jó előadás így néz ki: van egy hatásos, igazi belépőd, van egy fantasztikus zárásod, a kettő között pedig elvagy valahogy. 

- Ha most azt mondanám neked, hogy tíz perc múlva ki kell állnom száz ember elé, mivel engednél a színpadra?
- A legfontosabb, hogy amit az agyad dob, az ne húzd vissza, ha eszedbe jut egy sztori, azonnal mondd. Abban a pillanatban azt érzi majd a hallgatóságod, hogy ez spontán és nekik szól, s valóban belőled jön. Csak önmagad add, pontosabban hagyd magadnak, hogy önmagad lehess!

Dr. Németh Zoltán

"Szerencsés embernek mondhatom magam, mert a munkám és a szenvedélyem metszete jelentős területet ölel fel. Egy szervezetfejlesztéssel foglalkozó cég, az Enetha Learning Kft. tudásmenedzsment igazgatója vagyok (Korábban a Develor Tanácsadó hazai és nemzetközi szakmai igazgatója voltam). Ennek megfelelően a mai napig is rendszeresen foglalkozom mások fejlesztésével, képzésével, a tudás áramoltatásának mindennapi problémáival. Prezentációs oktatói/tréneri tapasztalatom több, mint 13 évre és 800 tréningnapra vezethető vissza. Három éve felkészítője vagyok a TEDxWoman előadóinak és 2014-ben előadója TEDxNagyerdő-nek is. 2013 áprilisában alapító elnöke voltam a PestBeszéd Retorika Klubnak, ami az első magyar nyelvű Toastmaster klub. 2014-ban alapító tulajdonosa két prezentációs start-upnak (BrainNect, SlideParrot), melyek célja az unalmas Powerpoint prezentációk örökös száműzése, és az elképesztően gyors kommunikációs önfejlesztés megteremtése. Tapasztalataim szerint kommunikálni mindenki tud, de beszélni (érdekesen, hatásosan, emlékezetesen) csak kevesen. Pedig a jó beszéd legnagyobb ajándéka az önbizalom, megéri hát megtanulni, bármilyen életkorban vagy élethelyzetben is vagyunk. Hiszek abban, hogy nem létezik személyes márka, erős és tudatos kommunikációs készsége nélkül."

A szakember "Előadok, tehát vagyok" címmel írt könyvet a témában.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Lippai Roland

A Figyelő gazdasági hetilap társadalom és sport rovatát szerkesztettem, azt megelőzően közel egy évtizedig a Magyar Nemzet Online újságírójaként, majd vezető szerkesztőjeként dolgoztam. ...





Címkék: prezentáció, munka