Miért van erősebb hatása a negatív pletykának?

Miért van erősebb hatása a negatív pletykának?
A pletyka a magánéletben és a biznisz világában is jelentős hatással bír, közösségépítő és kohézióképző ereje van. Legfőbb jellemzője a terjedés és a tartalmi változás, a negatív tartalmú pletykák ereje pedig evolúciós örökségből táplálkozik. Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus-pletykakutató arról is beszélt lapunknak, hogy egy vállalat életében a pletyka milyen szerepet tölt be s mi történik akkor, ha a vezetők nem képesek hatással lenni annak tartalmára és terjedésére.

- A hétköznapokban alapszinten sok mindent nevezünk pletykának: a hazugságot, a rémhírterjesztést, dezinformációt. A pletyka bír valamilyen egzakt meghatározással?
- Amikor másfél évtizeddel ezelőtt elkezdtem foglalkozni a pletykával, éppen a tudományos megközelítés és az üzleti alkalmazhatóság miatt alkottam egy definíciót. Eszerint a pletyka ismerhető szereplőről szóló, nem publikus információ, aminek a legfőbb jellegzetessége a terjedés. Ha nem terjed, akkor titok marad. Ha nem ismerhető a szereplő, hanem szupersztár, akkor nem pletykáról, hanem hírről van szó. Mi ketten nem tudunk Brad Pitt-ről pletykálni, mert tudtommal egyikünk sem ismeri őt. 

- A terjedés miért kitétel?
- A terjedés egy nagyon fontos tényező, hiszen a pletyka minden lépésben átalakul. De éppen ilyen fontos az is, hogy a pletykát el tudjuk különíteni a rágalomtól, az intrikától és a mobbingtól, hiszen az előbb soroltakkal ellentétben a pletyka mögött nincsen szándék és stratégia, vagy intencionalitás. A pletykának csak egyetlen célja van, ez pedig a terjedés. Ezért olyan változékony és alakul át minden lépésben, ami nem csak a rágalomtól, az intrikától és a mobbingtól, hanem a rémhírtől és a pániktól is megkülönbözteti. Utóbbiak fokozati tényezők, s míg a pletyka esetében az ember a terjesztésre, rémhírek esetén cselekvésre érez késztetést. 

- Ezt hogyan értsük?

- Ha az terjed el, hogy valaminek emelkedni fog az ára, akkor gyorsan bevásárolnánk az adott termékből, ha viszont az a hír terjed el, hogy kiönt a Duna, akkor fognánk magunkat és menekülnék ebből a kávézóból, hiszen pánik esetén egzisztenciális fenyegetést érez az ember. 

- De a pletyka miért olyan fontos, hogy Ön még könyvet is írt erről?
A pletykának más volt a jelentősége a nyomtatás megjelenéséig, hiszen addig csak úgy lehetett tájékozódni; az ember nem lehetett mindenhol jelen, s a vásárok, vagy éppen a Selyemút is nagyon fontos színterei voltak a pletykának. Viszont a digitális korban, főleg a GDPR bevezetése óta megváltozott a helyzet. 

- Miért?

- Napjainkban nagyon felértékelődik a személyes találkozás, az olyan emberrel folytatott beszélgetés jelentősége, akiről tudom, hogy nem veszi fel a beszélgetést a telefonjával, vagy az olyan helyen történő eszmecsere, ahol nem rögzítik a részleteket. Egészen bizonyos vagyok abban, hogy az IoT egyre teljesebbé válásával nőni fog a pletyka jelentősége. Ez ma már érzékelhető a vállalatok esetében, mert a bizalom és a szimpátia más helyre kerül a rendszerben. 

- Ezt hogyan értsem?

- Azt fogjuk szeretni, akiben megbízunk és nem fordítva, mivel manapság, amikor minden körülöttünk lévő dolog megfigyel bennünket, a korábbiakkal ellentétben a bizalom sokkal drágább jószág. Egy elküldött emailt bárki tud továbbítani, egy online beszélgetést bármeddig lehet archiválni. Ma már nem igaz, hogy „a szó elszáll” s lassan kezdik azt is megérteni az emberek, hogy mindennek milyen következménye van vagy lehet. 

- Maradjunk még a digitalizációnál, az online-nál, a közösségi médiánál: ezek a tényezők hogyan alakították át az ember pletykához való viszonyát?
- Egyfelől felgyorsult a terjedés lehetősége: aki akarja, egyetlen gombnyomással küldhet – vagy továbbíthat – egy üzenetet. Nem kell kávézást szervezni, telefonálni, alkalmat teremteni a beszélgetésre. Másfelől pedig nemcsak egyetlen embernek küldhető el az üzenet, hanem rengetegnek. S a pletykával ellentétben, ami a terjedés minden lépésében átalakul, itt változatlan formában köröznek a szövegek. Harmadrészt, az üzenetek lerövidülnek, így a megjegyzésük, szóbeli terjesztésük is könnyebb lehet. Azonban mindennek ellenére nem indult be a személyes pletykák digitális terjesztése. Ennek az a magyarázata, hogy az emberek többsége megtanulta, hogy érdemes felmérni egy ilyen gombnyomás kockázatait. 

- Az emberek közötti kommunikáció hatvanhat százalékban pletyka; ezt a számot mondta az egyik TEDx előadásában. Nem túlságosan magas ez az arány?
- Amerikai és brit kutatókat idéztem, s ezek már teljesen elfogadott számok, bár szerintem a valós arány magasabb. 

- Mindez milyen hatással bír az életünkre, a mindennapi interakcióinkra, az üzleti életre?
- Nagyon sokat kutattam fehér- és kékgalléros szervezetekben, de több tucatnyi településkutatásban is részt vettem és tanúja voltam annak, amikor valaki a beszélgetéseinek közel kilencven százalékát pletykálással tölti. Minél kisebb a közösség, annál több a pletyka is. Ha pedig egy cégnél dolgoznak negyvenen vagy kétszer annyian s évek óta nem változik a létszám, nincsen fluktuáció – illetve ha nem dübörgő csarnokban vagy zárt szobában dolgoznak az emberek – akkor ott van párbeszéd a dolgozók között, így van pletyka is. Ugyanakkor egészen más a helyzet a nagyvárosokkal, hiszen azoknak jóval alacsonyabb a pletykaszintje, mint a kétszáz fős falvak. A pletyka abszolút a közösségtől függ, de ma már az ember számos pszeudocsoport – zenekar, ikebana készítő vagy gasztrokör – tagja is lehet. Korábban az embernek százötven fős volt a csoportja – ezt igazolta az agyfelépítésünk – tehát ennyi emberről kellett tudni folyamatosan, hogy kivel mi történik, ki hol van, kinek milyen a viszonya másokhoz. Ezek biztosították a mindennapokat. 

- Tehát a pletyka közösség szervező és megtartó tényező?
- Abszolút így van, sőt: kohéziót teremt. 

- A közös tudás, az információ közös birtoklása ad egy közös tudatot, identitást?
- Igen, de több szempontból is folyamatosan megerősíti a kapcsolatokat. Ha most elmondanám egy közös ismerősünkről, hogy rosszul vezet autót és Önnek érdektelen maradna az arca, akkor így azt is megtudnám: nem érdekli, hogy ki vezet rosszul. De ha ugyanerről az emberről elmondanám, hogy nagyon rosszul beszél angolul és erre az mondaná, hogy ez nagyon ciki, akkor azt is megtudnám, hogy mit gondol azokról az emberekről, akiknek a nyelvtudása alacsony szintű. Tehát amikor az ember pletykál, akkor nem csak a téma-személy kerül szóba, valójában minden esetben kialakul egy „háromszög”. 

- Akkor az is fontos, hogy milyen a reakciója a pletyka befogadójának, hogyan reagál, ami már egy új tartalommal tölti meg az eredetit, majd az így cirkulál tovább.
- Így van. Úgy képzeljük el ezt a transzformációt, hogy amit valaki hall, az már nem azonos azzal, amit a másik mond, hiszen nem minden ért meg. Ha valaki nem ért a nagyvállalti joghoz és azt hallja egy ilyen területen dolgozó vezetőről, hogy csapnivaló főnök, mert… de közben mivel nem ért a területhez, számára az jöhet le, hogy az illető szemét módon bánik a kollégáival. Ezt hallja meg, ez épül be neki, ezt illeszti a saját ismereteihez, s még azt is figyelembe veszi, hogy akinek tovább adja ezt a pletykát, mi lehet a fejében. Amit vagy eltalál, vagy nem. 

- Annak mi a magyarázata, hogy a negatív tartalmú pletykák önállóbb életet élnek, jobban megragadnak a tudatban, a közösségekben?
- Ennek evolúciós okai vannak, hiszen őseinknek tízezer évekkel ezelőtt arra kellett figyelniük a szavannán, hogy biztonságban legyenek. Mit is jelent ez? Ha ősünk meglátott egy másik csinos egyedet és eszébe jutott, hogy de jó lenne genetikai hagyatékot létrehozni, de mondjuk jött a tigris, akkor az életben maradás volt a feladat, ám emellett éhesen sem lehet udvarolni. Vagyis először el kellett kerülni a veszélyt, gondoskodni kellett a létfenntartásról, s csak ezek után jöhetett a fajfenntartás. A negatív híreknek prioritása van, így volt ez az archaikus korokban is. Hiába volt olcsóbb a méz a szomszéd faluban, ha a lápon farkasokkal találkozhatott az ember; aki nekivágott volna egy ilyen útnak, nagyon keveset nyert-, ellenben sokat kockáztatott volna. Mára viszont sokszorosára nyíltak a tájékozódési lehetőségek, egyfajta „megszaladás” figyelhető meg a kommunikációban is; a modern ember sokat kommunikál, nagyon sok üzenet éri akár egy nap alatt is, míg egy pásztor korábban több hónapra is felment a hegyekbe úgy, hogy nem hallott emberi szót, ahogyan aratás közben sem csevegtek egymással folyamatosan az emberek. A világ napjainkra a globalitás miatt „összezsugorodott”, távoli földrészek eseményeit is – ami nem is érint minket – közelinek érezzük. 

- De a pletyka mégis csak képes rágalmazásként működni, vagy tévedek? Kérdezem másképpen: az miért van, hogy vélt vagy valós előnyök megszerzése miatt az ember képes a másik felet – legyen az egyén vagy vállalat – „felnyomni” valamilyen tekintély- vagy hatalommal bíró személynél? A szándékos rossz akarásról beszélek, előnyszerzésről, a másik besározásáról – a pletykát erre is fel lehet használni?
- Fel lehet, de inkább arról beszélnék, amikor még pletykáról van szó. Hozzunk be új fogalmat, mégpedig az együttműködést, a hírnevet és a rangsort, vagyis a kooperációt, a reputációt és a hierarchiát. Az ember – és ez történik az állatvilágban is – folyamatosan helyezkedik. A kérdés, hogy ki a falkavezér, ki az erősebb. Ez jellemzi a teljes élővilágot, és ne legyenek illúzióink az emberi társadalmakkal kapcsolatban sem. Alapvetően mindenki arra törekszik, hogy ő tűnjön föl a legjobb színben mások előtt, s ennek érdekében képes arra, hogy a „riválisait” rosszabb színben tűntesse föl. A pletykákkal folyamatosan állíthatjuk a reputációt, kooperációt, a hierarchiát szabályozó „csúszkákat” 

- Ez mit jelent?
- A reputáció esetében azért történik ez, hogy jó legyen a kooperáció: vagyis, amikor legközelebb is arról kell dönteni, hogy ki kapja az adott munkát, akkor engem válassz és ne a másikat, mert nem lesz munkám, oda a megélhetésem. S mindez nincs a közösség ellenére, mert ha a pontozás realisztikus, akkor a rendszer előbb-utóbb kiveti magából a potyázókat, a parazitákat. Vannak ugyan, akik ügyesen színlelnek, de egy idő után nagy eséllyel lebuknak ők is. 

- A biznisz világában hogyan működik a pletyka, mi a szerepe? Ráadásul komoly károkat okozhat egyénileg és vállalati szinten is.
- A lényeg a tulajdonnév. Mindig az számít, hogy kiről szól a pletyka. Ha elmondom, hogy mondjuk milyen csipkés fejkendőt visel a pincér hölgy, az Önnek lényegtelen lesz, de ha egy közös ismerőssel, ismert emberrel kapcsolatban teszem ugyanezt, akkor már felszaladna a szemöldöke, de nem a kendő, hanem a személy miatt. Az üzlei életben pedig az a pletyka terjed, amiben – vagy személy-, vagy vállalat – tulajdonneve van és negatív tartalommal bír. Viszont a pozitív pletykának is van negatív hozadéka, hiszen ha arról van szó, hogy egy közepes céget felvásárol egy nagy multi, akkor negatívum, hogy hetekig, de akár hónapokig nem lesz vezetője a cégnek. Minél magasabb beosztásban van valaki, annál nagyobb a jelentősége azoknak a személyes információknak, amik figyelembe vételével versenyelőnyre tehet szert a szektoron belül; de akár cégen belül is, hiszen egy hatalmas vállalatnál már egy divízió vezetőjének is óriási hatalma lehet. Egyébként több mint egy évtizedes vállalati kommunikációs kutatásom alapján állítom, hogy a céges pletykák borzasztó gyorsan terjednek a belső és a külső csatornákon is. Az iparági pletykák terjedése mögött pedig a munkaerőpiac változásai állnak – a piac kínálatiból keresletivé vált – az emberek pedig százával vándorolnak cégről cégre, s viszik magukkal a pletykákat is. 

- Egy szervezetben milyen a viszony a hivatalos vállalati belső- és a dolgozók közötti informális kommunikáció között?
- Ez mindig attól függ, hogy az első számú vezető milyen mértékben uralja a kommunikáció rendszerét. De ez nem azt jeleni, hogy mennyire van tisztában az alkalmazottak magánügyeivel. Arról szól ez inkább, hogy mennyre lát rá arra, hogy miről beszélnek a kollégák, mi foglalkoztatja őket és ezt a tudást hogyan tudja átvezetni a formális kommunikációba, hogy táptalajt adjon a dolgozók gondolatainak. Van vállalat, ahol a munkatársak a napi vezetői kommunikációt igénylik, míg másutt csak a munkafolyamatokhoz szükséges emaileket olvassák el, a többit ironikusan elnevezett mappákba száműzik. Ezeket a folyamatokat a vezetőnek kell megértenie és felbecsülnie. Ahol nincs információ, ott keletkezik, a formális kommunikáció viszont uralható. 

- De mi történik akkor, ha a vezető nem tudja uralni ezeket a csatornákat és elszakad a folyamatoktól?
- Ebben az esetben veszteségek keletkeznek, ami megjelenik a negyedéves számokban, a profitban. 

- Ez csak pénzben mérhető?
- Csökken a kívánatos- és nő a nemkívánatos geyüttműködés. Kiszámíthatatlan lesz az információáramlás, bizonytalanság keletkezik, indokolatlan költségek és előre nem látható veszteségek keletkeznek. Veszteségként jelenik meg a csökkenő munkamorál, a növekvő feszültség is, mint ahogy az is, hogy a kollégák a dolguk végzése helyett arra fordítják az energiáikat, hogy kiderítsék, „mi a helyzet”. De veszteségként értelmezhető az is, hogy az emberek nem a hivatalos forrásokat használják, hanem saját, nem hivatalos csatornákat alakítanak ki és energiáikat információszerzésre használják. Ahogy említettem, a vezetőnek nem az a dolga, hogy szobáról szobára járjon, hanem azt kell ismernie és tudnia, hogy miről beszélnek a vállalati dolgozók. Persze más a helyzet egy termelőüzemben, egy ügyfélszolgálaton vagy éppen egy pénzintézetben. De lényeg ugyanaz: tudnia kell, hogy milyen igényei vannak a kollégáknak, s hogy azokat hogyan lehet a formális kommunikációhoz alakítani. Erre egyénként kiváló példák vannak. 

- Senki sem rajong azért, ha pletykálnak róla. Kell-e, s ha igen, hogyan lehet védekezni a pletyka ellen?
- Relatív, hogy mi a jó és mi a rossz, ezt a kontextus dönti el. Egy maffiában az a rossz pletyka, ha valaki aznap nem követett el semmilyen bűnt. Előfordulhat, hogy engem például egy pozitív pletyka ijeszt meg, mert felkérnek egy olyan feladatra, amit nem tudok elvégezni – pedig azt hallották rólam, hogy képes vagyok rá. Oscar Wilde azt mondta, annál, hogy beszélnek rólad, csak egyetlen rosszabb dolog van, ha nem beszélnek. S hogy mit lehet tenni? A pletyka tagadása csak felerősíti azt, tehát a helyzeten csak az unott hárítással lehet valamennyit javítani. A digitális világ valamilyen szinten változást hozott, hiszen gyorsan terjednek az üzentek, kompaktak lesznek, csakhogy az emberek hiába van már a zsebünkben 2007 óta az internet, akkor sem pletykálnak nyilvánosan – persze messengeren, cset üzenetekben megy a pletyka, de az is jóval visszafogottabb, mint a valóságban – már csak a metakommunikáció, az arcjáték, a hangszín hiánya miatt is.

Szvetelszky Zsuzsanna

Szociálpszichológus, pletyka- és hálózatkutató. Vállalatok és közösségek informális, rejtett kommunikációjával foglalkozik. Az ELTE oktatója, négy könyve, számos hazai és külföldi publikációja jelent meg. 2003 óta dolgozik többek között a pénzügyi, az energetikai, az informatikai, a telekommunikációs, a gyártás és a gyógyszeripar piaci szereplőinek megbízásából.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Lippai Roland

Life- és karriercoach, coaching szemléletű tanácsadó, freelancer újságíró/szerkesztő. Coachként – ahogy fogalmaz – „amikor alacsony fordulatszámra esik, vagy akár le is áll az a bizonyos belső motor …


Címkék: Kommunikáció