Ezen a coachingon szétszednek, majd újra összeraknak

Ezen a coachingon szétszednek, majd újra összeraknak
A saját utamat járom és folyamatosan fejlesztem a saját coach-képzésem, nem szeretnék sztenderdeknek megfelelni - állítja lapunknak Sárvári György pszichológus-coach. A Bardo Consulting vezetője szerint a coaching nem egy beszélgetés, hanem egyszerre fejlődés és fejlesztés, a komfortzónából való kibillentés célja pedig a coachee határainak megismerése. Ha pedig valaki azt gondolná, hogy az ösztön és a papír elég ahhoz, hogy jó szakemberré váljon, akkor súlyosan téved, hiszen a legmélyebb alázatról és fejlődési szándékról van szó: a beleszakadásig kell gyakorolni, hibázni, esetleg kiégni, visszavonulni és újra gyakorolni.

- Úgy tűnik, mintha a piacon egyre több coach jelenne meg. Olykor valaki – kis túlzással – hétfőn még cégvezető, kedden már coach-ként tűnik föl. A szakma trendivé válásáról, vagy a kereslet megnövekedéséről van szó?
- Kis túlzással, még mindig jobb, ha egy volt cégvezető coachol – akinek van némi üzleti tapasztalata –, mintha egy pedagógus vagy pszichológus tenné mindezt kiképzés nélkül. Komolyabbra fordítva a szót, a coaching egy szakmai irányulás és mindenképpen szükséges a képzés, tanulás ahhoz, hogy valaki jó szakemberré váljon. A szakma trendivé válásán szerintem már túlvagyunk. Az igény természetes módon növekszik a külső szakmai segítségnyújtás iránt a teljesítménynövekedéssel együtt. Vannak kérdések, amit a szervezeten belül nehéz vagy nem is szerencsés megbeszélni senkivel. Sem az intimitás, sem a perspektíva miatt. Egy külső szakember nincs benne a hatalmi hierarchiában és jó esetben sok szervezetre van rálátása, így nagyobb perspektívával rendelkezik egy szakmai kérdés feldolgozása során. Az intimitást erősíti a külső coach titoktartása.

- A piac hogyan szabályozza a szakmát? Korábban beszélt arról, hogy a coach-ok esetében referenciaszakmáról van szó; ez valóban elég és tényleg képes kiszűrni a kóklereket? Mert például a pszichológusok esetében ez nem működik, s azóta is vita tárgya a kamara létrehozása és a kötelező tagság kérdése. A coach-ok berkeiben nyugalom van?
- Én magam távol állok a szakmai szervezetektől, de ha felkérnek, bárhol nagyon szívesen megosztom a tapasztalataim. Úgy tudom, hogy a Belső Harcos Útja, Coaching Kézikönyv című könyvem sok képzésben kötelező olvasmány. Tényleg hiszek abban, hogy ne egy hatalmi szervezet, hanem a piac szabályozzon. A kóklereket nem lehet és központosítással nem is kell kiszűrni. Olyan ez, mint a Tesco italválasztéka. Jól megfér egymás mellett a nevesincs rozé, az illatos Irsai Olivér és egy-két nagyszerű tétel Tokajból, Szekszárdról vagy máshonnan. A tudatos vásárló felismeri a minőséget és célzottan választ, talán nem is a Tescoban keres. Jó lenne persze, ha a polcokon csak szőlőből készült és minőségi termékek lennének és az ár csupán ezen belül lenne irányadó szempont, de ez csak tudatosítással, tanulással oldható meg, nem pedig központosítással.

- Hogyan látja a coach-képzés jelenlegi helyzetét?
- Nem látom. Én a saját utamat járom és folyamatosan fejlesztem a saját coach képzésem. Nem sztenderdeknek szeretnék megfelelni, hanem a saját fejlődésem alapján alakítom a saját képzésem. Ez egy kísérleti műhely, amit a jelentkezők előtt nem is titkolok. Gyakorlatilag ez a piacon a legdrágább képzés és mégis háromszoros a túljelentkezés. Hogy miért népszerű, azt nem tudom, csak sejtem. Nálam a gyakorlatból következik az elmélet és nincsenek előkészített, tematikus előadások. Azzal foglalkozunk, ami felmerül, amivel találkozunk. A kiindulópont a résztvevők szakmai személyisége, aminek a szétszedése és összerakása a tananyag. A téma bármilyen elakadás. Az elmélet abból következik, ami a hallgatók közreműködésével és az én vezetésemmel a szemünk előtt végbement. Minden eset más, minden megoldás egyedi és minden változás egy csoda. Ezt kutatjuk elkötelezetten az egy éves coach képzésen. A második félévben mindenki elkezd gyakorolni, coacholni és ennek a szupervíziója is téma lesz a képzésen.

- Lehet valaki „ösztönből” jó szakember, vagy mindenképpen kell a papír?

- Ösztönből senki sem lehet profi, de papír alapon sem. A beleszakadásig kell gyakorolni, hibázni, esetleg kiégni, visszavonulni és újra gyakorolni. Nem a szorgalomról beszélek s nem is mennyiségi munkamániáról, hanem a szabad, intenzív gyakorlásról. Először irányítás mellett, utána egyedül. A szenvedély a legjobb szó erre. Rutinból csak pénzt lehet keresni, de alkotói folyamatot létrehozni nem. De megpróbálom tematikusan is kifejteni, hogy mi a jó coach szakember titka.

Az egyik: a megértés mélyebb létrehozása. Sokan nem jutnak el idáig sem, mert sémákban és sztenderdekben gondolkoznak. Emiatt hasonló meglátásokat húznak rá hasonló helyzetekre. Nincs két azonos ember és helyzet sem, minden felimerés egyedi.

A másik „titok”: a legjobb megoldás keresése. Ide még kevesebben jutnak el, mert erőltetik és kipréselik a megoldást magukból. A legjobb megoldás azonban illeszkedik a coachee személyiségéhez és a speciális problémához. Nincs két azonos megoldás sem. Lehet, hogy valamikor épp a megoldás elengedése lehet a feloldás.

De éppen ilyen fontos a kivitelezés, cselekvés létrehozása az előrelépés és fejlődés érdekében. Ez a legnehezebb, mert sok coach megmarad a megértés és átélés esztétikai szintjén és gyönyörködik egy szép felismerésben. Ha azonban nincs előrelépés, cselekvés, akkor nincs változás sem. A coach feladata e megértett tartalom követése, segítő implementálása a gyakorlatba, a coachee támogatása a folyamatban, az állandó haladásban. Aki nem lép előre, az nem fejlődik és visszaesik.

- Miközben mindenkinek megvan a szabadsága arra, hogy bármilyen területen kipróbálhassa magát, mégis adódik a kérdés: e segítő-fejlesztő szakma kiknek, milyen személyiségtípusoknak ajánlott?
- Szerintem nem személyiségtípus, hanem hozzáállás kérdése. A legfontosabb az elkötelezett belső szándék a fejlődésre. A coachingot nem szabad pénzkeresetként felfogni, mert akkor a mennyiség kergetése lesz a cél. A saját belső fejlődésünk útja a legfontosabb, ami kiemelt találkozásokon alakul. A coaching nem beszélgetés, hanem fejlődés és fejlesztés. Erre csak az alkalmas, aki maga is fejlődni szeretne. Nem a megoldás, hanem a fejlődés van a középpontban s a megoldások csak ennek a következményei, lépések előre.

- Egyik videójában arról beszélt, hogy Önt szokták konfrontatívnak is jellemezni, ám erre a habitusra szükség van annak érdekében, hogy a kliens kizökkenjen a komfortzónájából. Ez világos, de meddig lehet elmenni a konfrontáció útján egy klienssel folytatott munkában? Hallottam olyan kijelentést, hogy a „fájdalom” lehet eszköz a coaching során; de ez valóban így van?
- Egyáltalán nem vagyok a mai értelemben konfrontatív, inkább nyílt vagyok és elmondom a megérzéseim, meglátásaim. Néha tesztelem az ügyfeleim, de nem céltalanul vagy szórakozásból. Tudnom kell, hogy mennyit képesek elviselni, hol vannak a határok, milyen erős impulzusok zökkentik ki őket, mennyit tudnak befogadni, milyen gyors a megértésük… Nagyon sokan pont azért keresnek engem, mert tudják, hogy elmondom a véleményem, ha kérik. Akkor is képviselem, ha mindez fájdalmas. Az egyik coachee direkt szembe ment egy meglátásommal, mert be akarta bizonyítani, hogy neki van igaza. Két műtét lett a végeredménye, ami túl nagy ár a saját igazunk bizonyításáért. Én elmondom a véleményem, a meglátásom, a visszajelzésem, de rábízom a coachee-ra, hogy ebből mennyit fogad be.

- Azt is mondta, hogy a kizökkentés a rutinokból, a másképpen látás nem csak konfrontációt, hanem támogatást is jelent. Utóbbit hogyan kell értenünk?
- A támogatás kísérést is jelent. Ott vagyok, amikor kell, ha szükséges bármikor felhívhat telefonon, írhat, az ülések között is kérhet segítséget. Gondolok rá és követem a megérzéseimmel. Néha én keresem őt, mert érzem valami történt vele. Intenzív együtt-állásban vagyunk a folyamatunk közben.

- Mik a legfőbb etikai elvek, amiket be kell tartani egy coaching folyamán?
- A legfontosabb etikai elv a coachee valódi fejlődésének a segítése. Nem elégedhetek meg a középszerűvel, a félmegoldással, a puszta beszélgetéssel. Néha jobban kell akarnom az ő előre lépését, mint Ő maga, de nem lehetek erőszakos. Mindent el kell követnem, hogy fejlődjön, változzon. Mindezt persze együttműködve, tisztelve és szeretve egymást kell megtennünk.

Sárvári György

Sárvári György Ph.D. pszichológus, coach, hazánk egyik legmeghatározóbb coacha. Az ELTE pszichológia szakán szerzett diplomát, majd pszichológiai tudományokból doktorált a Debreceni Egyetemen. Coachinggal, szervezetfejlesztéssel, vezetőképzéssel foglalkozik. Tanácsadóként számos jelentős cégnél dolgozott itthon és külföldön, valamint tanított több egyetemen a coaching elméletéről, a szervezetfejlesztésről és a tapasztalati tanulásról (ELTE, IBS, KLTE, JPTE, Amszterdam, Barcelona, Manila, Perm, Paris, Mumbay…).

Eddig 4 könyvét adták ki tapasztalati tanulás és coaching témakörben:

- A Metalépés 1999-ben jelent meg az Animula Kiadónál.

- A Belső Harcos Útja. Coaching Kézikönyv, 2009-ben jelent meg és sokáig volt piacvezető az üzleti könyvek között.

- A „Sématörés. A belülről irányított ember.” 2013 áprilisában jelent meg.

- Tudatváltás, Az éber átkapcsolás művészete. 2016 márciusában jelent meg az Akadémia Kiadónál.

Életében meghatározó a szabad stílusú harcművészeti gyakorlás, mesterként évek óta vezet edzéseket.

A szakember weboldala itt érhető el.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Lippai Roland

A Figyelő gazdasági hetilap társadalom és sport rovatát szerkesztettem, azt megelőzően közel egy évtizedig a Magyar Nemzet Online újságírójaként, majd vezető szerkesztőjeként dolgoztam. ...