Az újrakezdés mestere

Az újrakezdés mestere
Bár néhány éve nem készített új filmet, nem mondott le a filmkészítésről Sas Tamás filmrendező, operatőr, sőt újabban étteremtulajdonos. Mint mondja, bár jók a magyar filmek, de sok a dilettáns megoldás, s egyébként is, a nemzeti filmezésnek ma már nem sok értelme van.

-       Hogyan telnek mostanában a napjai?

-       Az újrakezdés nagymestere lettem. Sokadszorra módosítom a pályámat. Nemrégiben a feleségemmel nyitottunk egy kis éttermet, most az köti le a mindennapjainkat.

-       A filmezés most háttérbe szorult?

-     Egyelőre igen. Bár beadtunk egy pályázatot a filmalaphoz, és annak elbírálására még várunk, de korábban elutasították a beadott ötleteimet. Mivel az egyablakos rendszer nem  teszi lehetővé, hogy máshonnan szerezzünk pénzt a filmhez, kénytelen voltam más kereseti lehetőség után nézni. Így döntöttünk a feleségemmel az étterem nyitása mellett. Ez egy levesbár, a Budafoki úton, a neve Nyakleves. Az őszi-téli időszakban eltartják az egyetemisták, nyáron pedig fesztiválokra járunk a friss szerzeményű food truck-unkkal.

-       Korábban ön rengeteg reklámfilmet is forgatott. Ez az út már nem járható?

-      Valóban legalább ötszáz ilyen filmet csináltam, volt, hogy a reklámblokkba beleférő hat reklámból négyet én készítettem. A reklámfilmezést akkor hagytam abba, amikor a játékfilm rendezés felé fordultam. Jól meg lehetett belőle élni, de nem kezdeném újra semmi pénzért. A reklám az a műfaj, amelyet 30 éves kor körül abba kell hagyni. A reklámkészítés flexibilis gerincet követel meg. Ha ugyanis nem tudom tényleg képviselni az adott terméket, elhinni, hogy az jó, nem tudok jó filmet sem forgatni hozzá.

-       Ön miként lett sikeres operatőrből rendező?

-       Valóban egy sikeres operatőri pálya volt mögöttem, amikor úgy döntöttem, hogy váltok. Kihívásként éltem meg a rendezést.

-       Jellemző, hogy az operatőrök egy idő után rendezők akarnak lenni?

-       Nem. A rendezés és operatőrség nagyon távol áll egymástól. Az amerikai filmiparban ez ki is kristályosodott. Ott nem keverik össze a kettőt. A magyar filmes oktatásban a két szakmát gyakran összemossák, ettől az operatőrök szerepét túlértékeljük. Amerikában az operatőr kvázi egy technikus. Ettől persze lehet nagyon fontos munkatárs, és nagyon szép filmeket is lehet csinálni. Én azt tartottam mindig, hogy ha egy filmen azt látjuk, hogy szép, akkor nagy gond van, mert akkor külön vált a kép és a film maga. Többek közt azért váltottam és kezdtem új irányba fordítani a pályámat, mert meguntam a szép képeket, azt, hogy arra használnak, minél esztétikusabb világot hozzak létre. Valójában szép képeket csinálni könnyű, tök egyszerű. Egy jó pozíció a kamerának, kicsit érdekes fény, és máris szép. Abban az időben olyan filmeket csináltam, ahol ezzel takarózott a film, a tartalom pedig kilyukadt. A Presszót azért csináltam, mert úgy gondoltam: kép nélkül, valójában egyetlen képpel is lehet jó filmet csinálni.

-       Hatalmas sikere lett.

-      Váratlanul ért, igazából nem azért csináltam, hogy siker legyen, egyszerű belső indíttatás volt.

-       Szakmailag ez volt a legjobb időszaka?

-       A Presszót követően 12 évig minden évben forgattam filmet. Hol közönségfilmet, hol szerzői filmet, mikor hogy esett, de nagyjából fele-fele arányban.

-       A szerzői filmek azért kellettek, hogy bizonyítsa: értékes rendező?

-    Magyarországon a szerzői film és a közönségfilm kategóriákat kényszeresen elválasztják. Azt mondják: egy jó kis romantikus limonádé már az első napokban behozza az árát, míg a művészfilm azért születik, hogy az ember a legpontosabb képet fesse önmagáról és a világról az örökkévalóságnak. Miközben ezzel az attitüddel tünnek el a filmek már másnap. És ha megnézzük a világ filmtörténetének kiemelkedő darabjait a Casablancától kezdve a Az elfújta  a szélig, ezek mind kommersz közönségfilmek. Ha meg akarunk tudni valamit a 70-es évek Amerikájáról, akkor a Szelíd motorosokat nézzük meg. Miközben ez csak azért készült, mert három srác pénzt akart keresni, összeálltak és csináltak egy filmet.

-       Ön szereti az amerikai filmet?

-    Nagyon szeretem az amerikai filmet és filmipart, mert bármennyire is szörnyű és bármennyire is embertelen, mégis olyat tud, amelynek révén leborotválta a világot akár a műfaji akár a szuperkommerszről beszélünk. Sokat jártam Hollywoodban, nagyjából ismerem az ottani viszonyokat. Kétségtelen, hogy nagyon tudnak az amerikaiak filmet csinálni, tiszták a viszonyok. Nincsenek kerülő utak és nincs taktikázás, nincs állami osztogatás. Ha sokan megnézik a filmedet, akkor a következőre kétszer annyit kapsz. Ha senki sem nézi meg, és buksz, akkor elkezdheted újra felépíteni önmagad.

-   A szerzői filmjei mellett számos közönségfilmet is készített, hogy viselte a kritikákat, amelyek az ilyen filmeknél mindig megjelennek?

-   Az SOS Love, amely az utolsó filmem volt, bár sikeres volt külföldön, mégis itthon a kritikusok martalékává tett.  A kritika tényleg fontos dolog, és bizonyos pillanatokban támpontot ad, de az ember vagy hisz magában vagy nem. Valójában nem rengeti meg a világot, és túlzó a gyakori személyeskedés. A szerintem egy elég jól sikerült filmem, a  Szélcsend kapcsán írta egy kritikusnő, hogy a színésznőm kusza fogsora között kódorgó kamerát Sas Tamás jellemábrázolásnak gondolja. Ilyen kritika olvasásakor elkeseredek és kikérem magamnak. Sokat zaklattak a szponzorációk miatt is. Miközben ez nyugaton normális. Arról nem is beszélve, hogy azon a site-on, amely helyt ad e gondolatoknak, a kritikát nem lehet végigolvasni, mert beugranak a reklámok az oldalra. Most miről beszélünk? A gazdasági szükségszerűséget tudomásul kell venni. Amíg van egy iparág, amely borzasztóan drága, el kell viselnünk a reklámokat is. Ráadásul közel nem annyira tolakodóak, mint azokon a bizonyos site-okon.

-    Ön milyennek tartja a magyar filmet? Mostanában számos díjat kapunk külföldön.

-    Nagyon sok filmet nézek, bár jobbára amerikait. A magyar szakmát nem annyira követem, de persze a főbb alkotásokat megnézem. Láttam a Saul Fiát, a Liza a rókatündért. Nemes Jeles nagyszerű filmet csinált, de hozzáteszem, ha nem Párizsban él, és a stáb egy része nem francia, akkor nem biztos, hogy Cannes-ban ilyen szép eredményt ér el. Egyébként nem vagyok elfogult a magyar filmekkel kapcsolatban. Elsősorban szakmai okokból. Nagyon sok dilettáns darab születik. véleményem szerint azonban olyan, hogy magyar film már nem érdekes. Értelmezhetetlen az a kifejezés, hogy nemzeti filmgyártás. A film nem irodalom és főleg nem líra, aminek a nemzeti mivolta lényeges kérdés. A film olyan globális iparág és művészet, amely nem nagyon tűri a határokat.

-       Akkor nincs francia, olasz vagy cseh filmművészet sem?

-       Ma már nincs. A filmnek volt egy nagy korszaka, amikor a francia film az tényleg francia volt, amikor a csehszlovák film az csehszlovák volt. Ezek már nem léteznek. A nemzeti identitás kérdését másodrendűnek érzem. Nem attól jó egy francia film, mert francia, hanem mert jó.

-     Ön szerint hígul a mai filmkészítők köre azzal, hogy ma már bárki tud telefonnal filmet készíteni?

-       Semmiképp. Amikor a tollat feltalálták, nem lett mindenki drámaíró. Az kétségtelen, hogy a filmkészítés már nem az az áhitatos dolog, amely még néhány éve is volt. Ez megszűnt, és ez jó. Sokkal természetesebbek a mai pályakezdők. Annak idején, amikor bekerültünk a főiskolára, volt, aki akkor látott először kamerát. Most a tizenévesek az okostelefonnal tényleg bármit le tudnak forgatni. A technika olcsóbbá is tette a filmezést, Kevesebbet kell költeni világításra, olcsóbbak a kamerák, könnyebbek, nem kellenek hatalmas berendezések, nem kell helikopter, elég egy drón a légi felvételekhez. A mozgókép hozzáférhetővé vált mindenki számára. A film demokralizálódott és ez nagyon jó így.

-       Hosszú távon filmesként vagy vendéglátósként képzeli el magát?

-    Nem lenne rossz, ha mondjuk egy 10 étteremből álló hálózatot tudnék létrehozni. Ez kielégítené bizonyos ambícióimat, és a filmezés során megtanult, gyors döntési helyzeteket tudnám alkalmazni. De természetesen filmezni fogok még, rövidesen akár. Az, hogy most kihagytam négy évet, nem olyan nagy gond. Vannak kiváló rendezők, akik akár 6-8 évig sem készítenek filmet. Az újra- és újrakezdés az élet értelme.

Kamasz Melinda


Kamasz Melinda

Kamasz Melinda, Magyar Hírlap gazdasági rovatában kezdte a pályáját. Dolgozott a Piac és Profit gazdasági magazin vezető szerkesztőjeként. Majd a Világgazdaság rovatvezetője, később főszerkesztő-helyettese volt. A …