Egyre többen takarékoskodnának nyugdíjcélra

Egyre többen takarékoskodnának nyugdíjcélra
Bár a hazai lakosság nagyobb része még mindig az állami ellátásra épít majdani nyugdíja első számú forrásaként, növekszik azoknak az aránya, akik tervezik, hogy hosszú távra félretesznek a jövőben – mondta Horváth Gyula, az Aegon Biztosító vezérigazgató-helyettese.

A nyugdíjcél még mindig alulértékelt a megtakarítások között, és a magyar lakosság időskori évekre való felkészültsége sem megfelelő – jelentette ki az Aegon Prémium Üzletág Ügyfélklubjában tartott előadásán Horváth Gyula, az Aegon Magyarország Biztosító Zrt. pénzügyi vezérigazgató-helyettese. A vezérigazgató-helyettes szerint az egyik oldalról egy sor objektív körülménnyel is számolni kell, amelyek befolyásolják a nyugdíjhelyzetet Magyarországon: ilyen például az 1980 óta csökkenő népesség, a folyamatosan öregedő társadalom, amelynek következtében 2050-re – ha nem következik be jelentősebb változás - 20-ról 30 százalékra növekszik az időskorúak aránya, és egy aktív korúra már egy nyugdíjas fog jutni. Mindennek következtében 2050-re a bruttó hazai termék 13 százalékát kell majd nyugdíjra fordítani Magyarországon, szemben a mai 9 százalékkal. Amennyiben a különbözetet nem tudja a társadalom adóemeléssel finanszírozni, a nyugdíjak átlagos szintje a jelenlegi kétharmadára csökken.

A nyugdíjrendszer emellett több, alig kezelhető kockázattal is küzd: ilyen a rugalmatlanság a már fizetett járadékoknál – amelyeket nominálisan nem lehet, vagy politikailag nagyon veszélyes csökkenteni -, a rendkívül erős függés a demográfiai helyzettől, a hosszú távú gazdasági változásoktól, illetve a rövidtávon is erős kitettség a gazdasági ciklusoknak. Az objektív tényezők kezelésére több eszköz is rendelkezésre áll, ám azt látni kell, hogy ezek önmagukban nem elegendők a rendszer ellentmondásainak kezelésére. Ilyen a nyugdíjkorhatár emelése, a helyettesítési ráta csökkentése, vagy a felosztó-kirovó rendszer módosítása. Utóbbi egyik eleme lehet az alapnyugdíj bevezetése, amelynek lényege, hogy az alacsony összegű, ám alanyi jogon járó járandóságon felüli részt a munkáltató, illetve a munkavállaló feladata előteremteni.

A gyermekvállalás és a bevándorlás ösztönzése szintén a rendelkezésre álló eszköztárhoz tartozik. A magyar lakosság viszont az objektív összetevőkön túl a szubjektív paramétereknél sem áll túlságosan jól. Az Aegon 2012-től végzett, 15 országra kiterjedő nyugdíjkutatása szerint Magyarország az alsó harmadban jár a nyugdíjfelkészültségi index (ARRI) értéke alapján: ennek értéke nálunk 5 pont a lehetséges 10-ből, miközben a legjobb országok 7 pont feletti értékeket produkálnak, míg a 15 vizsgált piac átlaga 5,8. Figyelemre méltó emellett, hogy a klaszteranalízis alapján – amelyben a hasonló paraméterekkel rendelkező országokat próbálták csoportokba rendezni – Magyarország kilóg a sorból. Ennek leginkább kulturális okai vannak: például az, hogy a személyes felelősség érzése, nyugdíjtervezési ismeretek és a megtakarítások mennyisége alapján is utolsó helyen állnak a magyar háztartások.

A magyarok 55 százalékban az államtól várják a nyugdíját, 19 százalékban a munkáltatói programoktól, és 29 százalékban a saját nyugdíjcélú megtakarításokból. Magyarországon alacsonyabb az átlagnál azoknak az aránya, akik elfogadható megoldásnak tartanák a nyugdíjkorhatár emelését, vagy az adók növelését, illetve az állami kifizetések mérséklését. Ami pedig a nyugdíjcélú megtakarításokat illeti: Magyarországon mindössze 25 százalék azoknak az aránya, akik rendszeresen előtakarékoskodnak, és 19 százalék azoké, akik időnként tesznek félre. Biztató ugyanakkor, hogy növekszik azoknak a tábora, akik ugyan még nem tettek félre, ám tervezik ezt: az Aegon pontosan erre a körre céloz, amelyet segít az is, hogy az állam 20 százalékos adókedvezményt kapcsol a nyugdíjbiztosítási befizetésekhez is.