Amikor a Google még nem tudott pénzt keresni

Amikor a Google még nem tudott pénzt keresni
Folytatásos cikkünk negyedik részében nem is a már hihetetlenül népszerű keresőmotorra fókuszálunk, hanem a mellette létrejövő fantasztikus modellre.

Mi már készülünk a szeptember 25–26-án, 19. alkalommal megrendezendő Internet Hungaryre, amin netes reklámozás is központi szerepet kap. Folytatásos cikkünk negyedik részében bemutajuk, hogy hogyan alakult ki a világ legjobb reklámozási modellje, a fizetett keresés, amire a Google is felszállt, majd átvette a kormánybotot.

Korábbi cikkünkben a cég evolúciójában eljutottunk odáig, hogy a vállalattá nemesült LarryandSergey álma, már megvolt az etalonná váló munkakörnyezet ingyenes étteremmel és kreatív sarkokkal. A keresőmotor pedig olyan ütemben népszerűsödött, amilyet még nem látott a világ. A nagyképű tárgyalási technika pedig biztos alapokat hozott a dotcomlufi kidurranása közepette is.

Ugyanakkor a Google egy dologban nagyon is hasonlított a számtalan önmagába roppanó netes cégre: nem igazán termeltek pénzt. Ez persze nem csoda annak fényében, hogy az egyetemről frissen kiesett cégalapítóknak, Sergey Brinnek és Larry Page-nek nem volt évekig üzleti terve. Persze azért volt egy hárompilléres háttere a víziójuknak, amit előadtak a kockázatitőke-befektetőknek, hogy hogyan lehetne pénzt csinálni a találmányukból.

Eladás! Eladás! Reklámok?!?!

Először is rátukmálják a konkurenciára világverő keresőmotorukat, majd más cégekre is, és még lesz valami a reklámokkal. De utóbbi gyakorlatilag egy homály volt, ráadásul kezdetben LarryandSergey nem is voltak annyira elragadtatva az ötlettől. Ugyanis az volt a véleményük, hogy a hirdetések bevételi forrásként való alkalmazása végeredményében egy minden dimenzióban rossz böngészőt eredményez, ugyanis attól a ponttól kezdve nem a felhasználó, hanem a hirdető igényeit kénytelen kielégíteni.

A főbűn

Legalábbis ez volt a világnézet a 90-es évek végén, egészen a GoTo.com indulásáig. A korszakban ugyanis nem csak Brinék hitték azt, hogy náluk van a bölcsek köve, amivel rendbe szedik az épp bimbózó virtuális világot, hanem másoknak is voltak hasonló ambícióik. Ezek egyike a 90-es évek Amerikájának egy igazi nagymenő technológiai vállalkozója, Bill Gross és az általa alapított Idealab volt. Gross azt találta ki, hogyan lehetne gyümölcsözőbbé tenni a hirdetések és a böngészők kaotikus viszonyát, és megalkotta a korszakban főbűnnek számító GoTo-t. Ez a projekt volt tulajdonképpen minden, amitől Brinék elzárkóztak: a „böngésző” lényege annyi volt, hogy nem egy algoritmus fésülte át a világhálót a keresett szavak alapján találatokat kutatva, hanem szponzoroktól érkeztek a válaszok.

Azért keres, mert keres

Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy amelyik cég többet perkált az Idealabnak, annak a honlapját listázta az élre egy vonatkozó keresés során a GoTo. Nyilván (majdnem) mindenki gyűlölte eleinte az elképzelést, Grosst kis híján lefütyülték a színpadról, amikor előadást tartott erről a TED konferencián. Az egyetlen csoport, akik odáig meg vissza voltak az ötletért, azok bizony a hirdetők voltak, akik felismerték, hogy a keresőalapú hirdetéssel egy kereskedelmi forradalomba csöppentek bele. Hiszen, aki rákeres valamire, azt azért teszi, hogy találjon is valamit. Például senki (akarom mondani az emberiség elsöprő többsége) nem írja be brahiból a keresősávba, hogy bugacpusztai hotelek, hanem azért teszi, mert megfordult a fejében, hogy jó volna a közeljövőben leugrani Bugacpusztára és kéne valami szállás. Innentől kezdve nem kellett azon töprengeni, hogy honnan szerezzen egy vállalkozás magának klientúrát, egyszerűen a vásárlók találták meg őket.

Persze az online hirdetés létezett korábban is, ám meglehetősen homályos szabályok szerint működött, például a hirdető egy hasra ütés keretében megszületett összeget fizetett a honlapnak az alapján, hogy kb. mennyi ember láthatta az adott oldalra kihelyezett bannerét. Sem követhető, sem átlátható nem volt ez a rendszer, a GoTo ebben bizonyult a legformabontóbbnak, ugyanis a világháló mai reklámozási szokásait bekeretező klikkelésért fizetünk elképzelés Grosséktól ered. Az előző rendszerhez képest minden szempontból jobb volt ez a hirdetők számára, hiszen egyrészt nem bemondásra fizettek innentől kezdve, hanem ők is nagyon pontosan nyomon tudták követni a látogatottságukat, továbbá a klikkelés/vásárló arány felállításából komoly üzleti konklúziókat tudtak levonni.

És jött az ingyen pénz!

Ám, ahogyan fentebb is szerepel, nem mindenkit nyűgözött le a zsenialitás ezen formája, bár a GoTo hemzsegett a hirdetőktől, a felhasználók, azaz potenciális vásárlók már nem akartak annyira rákattanni, de Grossnak erre is volt egy ötlete. A klasszikus hegy-Mohamed stratégiát alkalmazva ő kereste meg a nagyobb böngészőket, és igyekezett rávenni őket, hogy némi pénzmagért cserébe legyenek oly jók és a találati listájuk legfelső 3-4 helyét adják át a GoTo-találatnak álcázott, de valójában fizetett hirdetéseinek. Ebbe többen bele is mentek, hiszen amit Gross ajánlott, azt gyakorlatilag ingyen pénznek hívták. Az eredmény pedig az elsöprő siker lett: 2002-re az időközben a nevét Overture-re változtató projekt már évi 78 millió dollárt hozott tisztán Grosséknak. Az is elmondható, hogy a dotcom lufi kipukkadásától megrendült online világ és benne a gazdasági modellt nélkülöző böngészőipar tulajdonképpen a létét köszönhette az Overture-nek, hiszen a megroppant bizalom után ismét pénz állt a házhoz. És ez a reklám már egészen más volt, mint a minden pixelre rikító bannert ragasztó, csigalassú, átláthatatlan honlap-böngésző mutánsok vergődése, melynek igazán ellensége volt LarryandSergey. „Bill Gross rátalált a világtörténelem legjobb hirdetési modelljére, mivel a fizetett találat egy egyedien erős kapcsolódási pontba helyezi a reklámozót” – fogalmaz az Internethistorypodcast.com cikke.

Ebből természetesen a Google sem maradhatott ki, Brin és Page pontosan látta, hogy ez már egy teljesen másik világ, ám ezzel is úgy voltak, mint minden egyébbel korábban. Nem elég a kész dolgot csak úgy átvenni, de tökéletesíteni is kell azt. Elsősorban úgy, hogy a hagyományos hirdetésektől eltérően megpróbálják hasznossá tenni azokat. Ezek voltak az első lépések az Adwords megteremtése felé.

Ezt is az internethistorypodcast.com-ról fordítottuk!

Cikkünk először július 9-én jelent meg.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!





Címkék: google, Adwords