Innovatív ország vagyunk-e még?

Innovatív ország vagyunk-e még?
A hivatalos rangsorolások szerint bizony egyre inkább úgy tűnik, hogy nem. Miért is gondoljuk magunkat mégis annak, ha egyáltalán nem vagyunk köztük.

Ideje lenne leszámolni egy legendával, vagy ha ragaszkodunk hozzá újjáépíteni azt, vagy valami hozzá hasonlót. Ez a legenda valahogy úgy kezdődött, hogy vannak nagyon okos magyarok, akik a világban képesek voltak nagy dolgokat megvalósítani, feltalálni, megalkotni.

Most is vannak tehetséges magyarok, akik képesek lennének hasonló dolgokat feltalálni, megalkotni, de ha még eddig el is jutnak leggyakrabban ez nem jut el nemzetközi szintre, nem lesz világsiker. Legalábbis valahogy saját erőből mostanában nem annyira sikeresek a nemzetközi innovációs világban tett tétova lépéseink.

Kiváló startup ökoszisztémánk van, sőt a régióban talán a legjobb, a legtehetségesebb, de ha saját erőből kell felépíteniük egy nemzetközi vállalatot, akkor mindjárt nagyon kevés ilyen vállalakozást tudnék említeni. Vannak kiváló találmányaink, amelyek marketingje, piaci hatása jelenleg, a világ legjobbjainak kikiáltott országokban működő társaikhoz képest jelentéktelen.

Mit hibázunk el? Miért gondolják Izraelről a világ legnagyobb cégei, hogy kiváló helyszín a fejlesztésre, miért nem gondolja az a Nokiához és az Ericcsonhoz hasonlóan technológiai nagyvállalatok sokasága, hogy kiváló mérnökeink segítségükre lehetnek?

A válasz tulajdonképpen egyszerű, nem ezt az arculatot építjük magunkról. Budapest minden igyekezet ellenére továbbra sem a régióvezető startup központja. Szép lassan, ha nem történik változás, a vezetős szerep elúszik. Ott vannak rá a csehek, szlovákok, miközben a lehetőség egyértelműen a miénk.

Az oktatásunk felpörgetése nem igazán mozog ebben az irányban, a hallgatók többsége egyáltalán nem akar vállalkozni, sőt leginkább az ellenkezőjét tartja biztonságosnak. A startupok nem élveznek előnyt a vállalkozás indítás területén, illetve az adók is pontosan annyira sújtják őket, mint a többi KKV-t. Sokan továbbra sem tudnak különbséget tenni a korai fázisú finanszírozás és a VC gondolkodás között, ezek egy része a jövőben is döntési pozícióból tekint a hazai startupokra. Ezt persze nincs elég tőke a nemzetközi stratégiák végig viteléhez.

Nincs erős nemzetközi stratégiánk és arra felkészítő intézményeink. Az inkubátoraink - tisztelet a kivételnek - jórészt még nem építették fel azt a tudást, nemzetközi hálózatot és tapasztalat rendszert, amely szükséges a továbblépéshez.

A startupok és innovatív vállalkozások így nincsenek felkészülve eléggé a nemzetközi piacokra, hiszen mitől is lenne piacismeretük, hatékony stratégiájuk egy olyan verseny helyzetben, amely szabályait mások határozzák meg.

Szomorú, de igazi változásokat sem várhatunk addig, amíg csak pályázatokban tudunk gondolkozni, hiszen a világ leginnovatívabb országaiban nem így gondolkoznak.

Egyetlen út lenne ahhoz, hogy visszaszerezhessünk a megkopott dicsőségünkből... mégpedig a tanulás azoktól, akik ezt most nálunk sokkal jobban csinálják az oktatás, a finanszírozás és a kommunikáció területén. Ha ez a gondolkodás nem születik meg, akkor marad a régi legendák emlegetése és a múlt nagyjaira való tiszteletteljes emlékezés és a nosztalgia, hogy milyen nagyszerű elméket adott a világnak Magyarország.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!