“Nehéz összegezni, milyen tulajdonságok számítanak igazan egy igazgatónál. A kollégáknál is nehezen tudom megállapítani, mi a jellemző az ő működésükre, ők hogyan oldják meg a feladataikat. Én a saját tapasztalatomról tudok beszámolni” - kezdte előadását Jordán Tamás, aki legfontosabb szempontként az emelte ki, hogy harminc év alatt mindvégig az empátia és a humánum vezérelte a színházi dolgozók koordinációja során.

A színigazgató elmondta: a Műegyetemet végezte épp, amikor 1961-ben, 18 évesen először állt az egyetemi színpadra. Sokkal később, 1991-ben lett a Merlin igazgatója, majd 2003 és 2008 közt a Nemzeti Színházat, 2008-2021 közt pedig a szombathelyi Weöres Sándor színházat vezette. Így három helyen is alkalmazta azokat a képességeket, amelyekre az addigi évek során tett szert.

“Amikor a rendszerváltás tájékán a Merlin Színház igazgatója lettem, az egész társadalom tele volt optimizmussal, várakozással, hogy történjen végre valami más. Szerettem volna egyfajta szellemi-társadalmi találkozóhelyet teremteni, és mivel Aczél György idejében a “tűrt kategóriába” tartoztunk, erre meg is volt a lehetőség. Akkoriban a Merlinbe járt a budapesti értelmiség színe-java: ott alakult az Omega, ott énekelt először Bródy János és Koncz Zsuzsa. Intenzív, egymásnak lendületet adó közösség volt. Akkor tanultam meg, hogy a színház egyúttal agora és találkozóhely is, ahol összehoznak a közös célok. Sajnos azonban később megosztottá vált az ország” - fogalmazott a művész, aki 11 éven át töltötte be az igazgatói posztot, amely idő alatt számos kiváló színészt segített elindítani a pályán.

“A Merlin Színészképző Műhely színiiskolának indult. Mivel fiatalokkal, amatőrökkel foglalkoztunk, így ez vált a fő irányunkká. Akkoriban olyan voltam, mint egy virág a mezőn: azt szerettem volna, hogy rámszálljanak a tehetséges emberek, mint a méhecskék. Éreztem, hogy mindenkit meg tudok szólítani és kamatoztattam is ezt a képességemet. Becsábítottam azokat, akiket tehetségesnek gondoltam. Ma már nagy büszkén mondhatom, hogy a Merlinben kezdte a pályát Schilling Árpád, Pintér Béla, Bodó Viktor és még sokan mások” - emlékezett vissza az egykori igazgató.

A jó színház úgy működik, mint a svájci óra

Jordán Tamás mérnöki végzettségének is hasznát vette a színházban: a díszletterveket például három dimenzióban látta maga előtt, már mielőtt kivitelezték őket. A legfontosabb értéknek mégis az emberséges hozzáállást tartja, ami nélkülözhetetlen volt a pályafutása során.

“Az igazgatói működés legfontosabb jellemzője a fejletten, érzékenyen működő empátia. Ez ugyanis nem tanulható és nem lehet továbbadni: a génekben öröklődik, és vagy megvan, vagy nincs meg valakiben. Én mindig nagy közösségben éltem. Rendkívül érzékeny voltam arra, hogy jól érezze magát a csapat, amiben élek, és lehetőleg nagyon szeressenek engem. Mindig olyan közegben mozogtam, ahol számíthattunk egymásra. Igazgatóként is nagy empátiával tekintettem bárkire, aki a társadalmat akarta szolgálni a munkájával. A színház akkor működik jól, ha olyan, mint egy kiváló svájci óra: kis és nagy fogaskerekek vannak benne. Az egyik hajtja a másikat, de ha bármelyik csődöt mond, akkor az óra megáll. Éppen ezért fontos a színházigazgató személye, de épp ilyen fontosak a rendezők, az őket segítő asszisztensek, ahogyan a díszítő-, kellék- és jelmeztár is. Mind-mind pici fogaskerék egy rendkívül jól működő, bonyolult szerkezetben” - zárta az érdemes művész.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!