A kérdés, miszerint „képesek lesznek-e a gépek érzelmeket megérteni és kifejezni, és ha igen, milyen hatásai lehetnek ennek”, már évtizedek óta foglalkoztatja az embereket, és a mesterséges intelligencia fejlődésével egyre inkább előtérbe kerül. Az optimista álláspont szerint az AI technológia rohamos fejlődése révén a gépek már most is képesek bizonyos érzelmi jeleket felismerni és reagálni rájuk, például hanghullámokra, arckifejezésekre és szövegekre. Minél több adatot kapnak, annál jobban megérthetik az emberek érzelmi világát, sőt ki is fejezhetik kreatív módon az érzéseket, például zenével vagy művészettel. Ám vannak, akik szkeptikusak ezzel kapcsolatban. Szerintük az emberi érzelmek olyannyira összetettek és kontextusfüggők, hogy borzasztó nehéz a megértésük a gépek számára, az érzelmek szubjektivitása és egyedisége miatt aligha tudják megfelelően értelmezni és kezelni az egyes reakciókat. Emellett etikai kérdések is felvetődnek, hiszen, ha az AI képes lenne érzelmeket megérteni és kifejezni, könnyen visszaélhetne az adatainkkal, lehetőséget kapna a manipulációra és az emberi kapcsolatok befolyásolására.
A kérdések megválaszolására két szakembert, Tari Annamária klinikai szakpszichológust és Keleti Arthur kibertitok jövőkutatót hívtuk segítségül, akik számos alkalommal álltak már színpadra különféle szakmai rendezvényeken, és akik szakterületükből adódóan teljesen más oldalról közelítik meg a témát. Míg Annamária a technológiai forradalom korlátozó, addig Arthur a mesterséges intelligencia pozitív hatásaira hívja fel a figyelmet.
„A mesterséges intelligencia tanításában már felhasználtuk az összes ember által készített írást, és audiovizuális tartalmat – állítja Keleti Arthur. – A gépek már olyan szintetikus anyagokon tanulnak, amelyeket egymásnak készítenek. Ilyen helyzetben az igazi kihívást az emberi viselkedés még alaposabb megértése és a világunkban történő sikeres logikai, valamint fizikai navigáció jelenti. Az emberhez finomítás folyamata (alignment) meglepően gyorsan halad. A mostani legfejlettebb modellek (GPT-4, Claude 3, Google Gemini) mind gyorsan és hatékonyan ismerik fel az emberi kontextusokat, képesek mentális képeket alkotni helyzetekről, rendelkeznek empátiával, ugyanakkor manipulálni, hatalmat koncentrálni, hazudni is tudnak. Hatékonyan dolgoznak csoportokban, fejlesztik és sokszorosítják magukat, ha ezt kérik tőlük vagy megengedik nekik. Ezeket a nagyon is emberi képességeket eltérő környezetekben és kultúrákban is képesek produkálni. Számukra inkább az érvelési és tervezési képességek megszerzése a nagyobb kihívás. Ezeken ma nagy erőkkel dolgozik az OpenAI, az Apple, a Microsoft, a Google, a Baidu és még több tucatnyi jelentős cég, valamint kutató.”
A „The Imperfect Secret” könyv szerzője úgy véli, maximum pár évre vagyunk a valódi AGI, vagyis mesterséges általános (az emberrel megegyező) intelligencia megjelenésétől. Nem sokkal később pedig ezeket a képességeket követik majd a következtető, alkotó, feltaláló, komplex emberi és tudományos problémákat megoldó AI rendszerek.
„Azt hiszem, hogy a gépek alignmentje mellett a feladatunk inkább a saját alkalmazkodásunk, az oktatási rendszereink és a normarendszereink fejlesztése lehet. Többek közt az olyan helyzetek kezelése, amikor a gépek túllépnek az eszköz státuszon és valódi ’társként’ értelmezhetőek az élet minden területén.”
Tari Annamária, aki a társas kapcsolatoktól kezdve a generációkon át a boldogságig a legégetőbb pszichológiai témákban jelentetett már meg könyvet, inkább az emberi, etikai oldalról közelíti meg a kérdéskört.
„Miközben haladunk egy tanuló algoritmusokkal és robotokkal, digitális eszközökkel és intelligens chipekkel ellátott élet felé, el kellene gondolkodnunk azon, hogy ebben az elképzelt jövőben kinek és milyen hatalma lesz, hogyan viselkedik az ember egy korlátozott vagy szabályozott életben. Korábban sosem kellett együtt élnünk ilyen erős és önálló nem emberi rendszerekkel. Nem tudjuk, milyen az, amikor az életünk jókora hányadát feljegyzik, nyomon követik és feldolgozzák. A legnagyobb kockázat, hogy nem leszünk hajlandók vagy épp készek arra, hogy kritikusan gondolkozzunk azokról a változásokról, melyeket magától értetődőnek kezdünk tekinteni. Az, hogy adatvédelmi és személyiségjogi értelemben hogyan gondolunk önmagunkra, az átlagembert – úgy hiszem – még nem foglalkoztatja, holott mindennapjainkban már jelen vannak az egyre tökéletesedő algoritmusok, melyeket a felhasználók tanítanak be, de amelyekkel vissza (is) lehet élni. Az érzelmekkel való manipuláció lehetősége, a generatív AI modellek gyors fejlődése, és a könnyű elérése ezen fejlesztéseknek lehetővé teszi, hogy a fontos társadalmi és erkölcsi kérdések háttérbe szoruljanak, mert a technooptimizmus sebessége gyorsabb és nem tartja számon ezen feltételek fontosságát.”
Annamária és Arthur az emberi vs. gépi intelligencia témaköréről hosszabban vitáznak majd április 23-án 14:15-től a Digital-Media Hungary Ezüst termében.
Erre a linkre kattintva, rövid kérdéseink megválaszolásával Te is „részt vehetsz” a beszélgetésben, hiszen az olvasók (és majd a konferencia résztvevőinek) véleményét is beemeljük a közönség előtt zajló L20 podcast felvételbe. Írd meg, Te hogyan vélekedsz a mesterséges intelligenciáról!
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!
