Az AIVolution afféle “végigrohanós” kiállításnak ígérkezett, de hamar beláttam, ezek az alkotások időt követelnek. A gigászi vetítővásznak és a kaleidoszkópként változó tárgyak persze jól mutatnak a TikTok-videókon, ám ez csak a befogadás külső rétege, amit lehámozva még bőven lesz min töprengeni.

Aki a színes-szagos, csilivili élményért jött, azt az interaktív elemek fogják rabul ejteni. Ilyen egy óriás robotarc, ami a képernyőn keresztül beszélgetni invitál, vagy épp a “fényképautomata”, ami fotó helyett digitális avatárt készít rólunk.

A kontroll illúzióját adja a Neuromancer teremben két gombbal irányítható “lift”, ami a vetítés segítségével röpít egy sikátorból a felhőkarcoló csúcsára és vissza. Miközben fel-alá bóklászunk a három szint közt, egy disztópikus univerzumban találjuk magunkat, ahol azonosítatlan tárgyak köröznek a neonfényekkel teli égbolton.

A ReCollection elnevezésű teremben egy emlékünket mesélhetjük el, amit az AI hallás alapján szöveggé, majd absztrakt képpé formál. Ez a technológia nemcsak nosztalgiázni invitál, hiszen a közeljövőben a demens vagy Alzheimer-kóros betegek memóriáját is felfrissítheti.

Az alvó macskáktól a generatív művészetig

A kétszintes kiállítás termeit bármilyen sorrendben be lehet járni. Van, ahol kell néhány perc meditatív merengés, hogy igazán átéljük a hullámzó, egymásba fonódó és széteső minták táncát.

Én a “hanggyógyító” termet szántam az utolsónak, ami a Solfeggio frekvenciákon vezet végig a 35 perces utazás során. Ezek a hangsorok és rezgések állítólag csakragyógyító hatással bírnak, ezért a program a főbb csakrák mentén halad a farkcsontunktól egészen a koponyánkig.

Hogy létezik-e finomtest, ahogy a hinduk hitték? Tökmindegy, mert a végén olyan kivasaltnak éreztem magam, mint aki a Maldív-szigetekről tért haza.

Az alkotások java itt egyébként is a keleti vallások nondualista gondolatiságát tükrözi, és az organikus, eleven, természetes világ jegyeit hordozza magán. Egyszóval távolról sem olyan, mint amit az AI-ról feltételeztünk volna.

Ezeréves dilemma, hogy vajon a művészet utánozza az életet vagy az élet a művészetet? Az AIVolution igazolja, amit sejteni lehetett: mivel az AI-t is emberek alkották, nem fog elszakadni a szerves és szervesen emberi dolgoktól.

A Fibonacci-spirál mindenhol jelen van, a kagylóktól az alvó macskákon át a galaxisokig, és most már a generatív művészetben is. Nem tudunk Istent játszva jobbat kitalálni, mint ami a minket körülvevő világ, de talán épp elég, ha szépet alkotunk az elemeiből.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!