A tapasztalat az, hogy az ember által, minden, a hatékonyságot növelő törekvés és találmány, a további gyorsulást és nem a valós kényelmet szolgálta. (lásd. Jevons paradoxon)
Előzetes információk:
A 2 napos Internet Hungarynek 7 íve van, amit folyamatosan vizsgálunk és figyelembe vesszük a különböző szekciók tematikáinál, előadásainál és fórumaiknál:
I. Globalizáció/deglobalizáció
II. Lassuló fogyasztói társadalom (Jó lenne most újra élni, és megélni)
III. A különböző generációk különböző szocializációjának megjelenése az attitűdökben
IV. Szilánkosodó kereskedelem, marketing és média
V. Mesterséges intelligencia
VI. (nem-) Növekedés és (nem-) fenntarthatóság
VII. Átalakuló kapitalizmus.
Az ember kb. 70 ezer éve (kognitív forradalom) csak gyorsul és gyorsul.
Egyre többen ismerik fel a mostanra beérett "túlgyorsulás" problematikáját.
Az emberek idejüket leginkább lineárisan tudják eltölteni, kimerülnek az “egyszerre túl sok dolgot figyelünk, csinálunk”-ba.( a figyelem megosztás csak pillanatnyinak tűnik, de nem lehet állandó)
Minden mindennel összefügg.
A fenti 7 pontot nem lehet külön, csak együttesen vizsgálni.
A fokozott gyorsulás miatt, már nem elég az “emberöltőnyi “ korcsoportokban gondolkodni. Nem a 19-49 vagy 19-59-re kell(-ene) bontani a korcsoportokat, hanem inkább, szerintem, – és ez végig viszi az idei Internet Hungary teljes programját –, tízen-évekre. 20-30, 30-40, 40-50, 50-60, 60-70 és 70 +
A tízen-évekre felbontott korcsoportok – a gyorsulás okán a szocializáció os más és más – és másképpen reagálják le például a birtoklási vágyat, mások az attitűdjeik.
Máshogy élik meg, vagy nem is élhetik át, csak gondolják a küzdelmet, a harcot, a megküzdött vagy az “ingyen adott” sikereket.
De ha ilyen-olyan okokból – szocializáció, gazdasági és társadalmi helyzet–, lassul pl. a fogyasztói társadalom, amikor egyre nehezebb terméket eladni, azt miképpen tudja lereagálni majd a kereskedelem , és a marketing?
Minket a fikciók tartanak össze.
Gyakran mázzal vonjuk be a világot, a valóságot, a dolgainkat, a mondandónkat. A máz eltakarja az esetleges ürességet, a valóságot, vagy épp eltakarja azt, amit nem mutatnánk, és helyett jobbat mondanánk, hitetnénk, mázolnánk.
A digitális kor reneszánsz embere.
A való világ (isteni teremtés) mellé létrehoztunk még két másik világot: Egy mesterkélt, képzelt világot (lásd még konstruktivizmus), és a virtuális világot. Közben pedig egyre gyorsabban gyorsulunk. Meddig bírjuk el a gyorsulást? Lassulni vágyunk, megélni a hétköznapjainkat, de ellentmondásba kerülünk önmagunkkal: meg is kéne élnünk valamiből – fel kell pörögnünk hogy tartani bírjuk a tempót –, de meg is kéne élnünk az életünket, lassulni volna jó.
Nos, valamelyik „énjét” előbb-utóbb elengedi az ember.
Emlékezzünk a reneszánsz korra. Minek a következménye is volt?
Hetvenezer éve, a kognitív forradalom óta csak gyorsulunk és gyorsulunk… Mikor fordulhat a gyorsulás exponenciális görbéje függőlegesbe? Vagy azt sosem érhetjük el? Vagy akár meg is fordulhat ez a görbe?
Hetvenezer éve rájöttünk, hogy szűkek nekünk a környezetünk nyújtotta lehetőségek. Többre vágytunk. Így elértük azt, amit más élőlény nem: radikálisan megváltoztattuk a környezetünket.
Szereztünk botot. Aztán tüzet gyújtottunk. Elmentünk vadászni, gyűjtögetni, este pedig ott volt a tűz, a párunk melege, meséltünk egymásnak aznapi kalandjainkról. Elmeséltük milyen hősökké váltunk. Jót pletykáltunk. Jót fantáziáltunk. Ne felejtsük persze baromi nagyokat verekedtünk és öldöstük is egymást. De ez most egy másik történet lenne...
Teremtettünk tehát egy elképzelt világot… elképzeltük, hogy mi történt a mesélővel… Így fejlődött egyre csak tovább például a fantáziánk és az EQ-nk.
Jól sikerült történetmesélésünk miatt aztán felnéztek ránk a falka hallgatói, elismerőleg… hát még többet fantáziáltunk, és hirtelen a csapat, vagyis a falka vezetőivé váltunk.(időnként azért továbbra is verekedtünk)
Eltelt így vagy ötvenezer év, de közben fokozatosan rájöttünk, egyre jobban befolyásolhatjuk mi is környezetünket.
Nem kell tovább bóklászni, letelepedhetünk, magokat vethettünk. "Rávettük" a növényeket, hogy ott nőjenek, és akkor, amikor mi akarjuk. Odafogadtuk és képünkre formáltuk az állatokat. Sokasodtunk, emberileg is és vagyonilag is, szövődményként pedig jöttek a feszültségek. A genetikailag kialakult igazságérzetünk persze mind gyakrabban konfliktusba került a világgal.
A mese és a hiedelem után megérkezett a tervezés és a szabályozás igénye, a természet törvényeinek és eseményeinek megmagyarázása. Többen lettünk, egyre többen. A keletkezett vagyon mellé jöttek a falkában kialakult betegségek, szabályzók, vezetők, és törvények… Kiteljesedni látszott egy igazi, másodlagos világ a való világ mellé. Jól össze is keveredtek a képzelt világ „találmányai” a valósággal.
Minket már akkor is a fikciók kezdtek összetartani. Szellem, vallás, törvény…. időszámításunk előtt már csak ötezer évvel járunk… egyre kevesebb idő telik el az emberiség egy-egy fordulópontja között. Az ókori civilizációk rájöttek, hogy tömegeket lehet építkezésekre összeszervezi, sőt, hadjáratokba, mások leigázására. Elképzeltük, hogy egyes emberek az istenek leszármazottai, sosem látott luxusban élhettek, míg mások állati körülmények között csak dolgozhattak, gürcölhettek. A birodalmak csak nőttek és nőttek – majd 476-ban megszűnt a Nyugatrómai Birodalom, nem csak megállt, visszafordult a tudás, a technika fejlődése, szellemi jégkorszak köszönt ránk. (Most nem térek ki a keleti óriási birodalmakra, mert a mondanivalómat nem befolyásolná).
1453-ban azonban jött Gutenberg, és az addig csak keveseknek elérhető olvasást és tudást a nyomtatás feltalálásával olcsóbbá és tömegeknek tette elérhetővé – ha úgy tetszik az internet előfutáraként. Ez pedig gyorsuló pályára állította a tudás és a tudomány terjedését. Egészen 1712-ig kellett várni, hogy az első gőzgép – az ókor után ismét – beindulhasson, és új fejlődési pályára állítsa a világot. A 18. század a technológia, az ipar és a kereskedem fejlődését teremtette meg, a fogyasztói társadalom első csíráit… Megízleltük a fogyasztás élményét. Edison 1879-ben elhozta a fényt az éjszakába: innentől éjjel-nappal azt csináltunk, amit csak akartunk, nem függtünk a csillagok, vagy éppen a hold járásától. Fejlődtünk, jött a két nagy háború, fáztunk a hidegtől, féltünk az atomtól, majd jött a felszabadulás édes íze, érdemes volt birtokolnunk. Elhatalmasodott rajtunk a tulajdonlás vágya.
Utazhatott a világ szerencsésebb fele keresztülkasul a világban, egyre szabadabban szeretkezhettünk (1968–1974 és tovább :-)). A világ még az elviselhetőség határain belül gyorsult. Még csak két évszázadot ugrottunk előre az ipari forradalom óta, és berobbant az internet.
Egy újabb dimenzió érkezett meg az életünkbe.
Első életterünk a való világ, mellé, hogy fejlődni tudjunk, megjelent a képzelt, a tudomány, mint másodlagos világ. Ezt kiegészítették a jogok, törvények, pénz, amelyek már mind csak a közös képzeletünkben élt.
Harmadik rétegként létrejött a kitalált digitális világ. Az internet a kutatók játékszeréből az 1990-es években a világ minden számítógépét, az otthonainkat bekötő virtuális világgá kezdett átalakulni. A 2000-es évek elején a betárcsázást felváltja az ISDN és az ADSL, majd az állandó internet összeköttetés, és vele együtt megszületett az interaktivitás. A web 1.0-t és a web 2.0-t magunkévá tettük, itt állunk a web 3.0 kapuinál.
Kialakul a dataizmus, melyre válasz lehet (?) a viselkedési közgazdaságtan.
Adatok, algoritmusok, automatizáció, programmatic rendszerek… majd metaverzum, idén meg a mesterséges intelligenciának címkézett algoritmusok, és a deep machine learning…, már nem tíz évre tervezünk. Egy évre, félévre, pár hónapra. Hogy a gyorsulást illusztráljam: könnyebb utolérni a jövendőmondót, mint a hazudozót.
Társadalom, gazdaság, kereskedelem, kommunikáció, duma, marketing és média.
Közben a világ képtelen a konfliktusokat békés úton rendezni, az atomtölteteket mintha megint leporolnák. A történelem ismételgeti önmagát?
A magam részéről most fáradtam el, miközben az én gyorsulásom lassan tényleg a függőlegesbe ért, azaz "végtelen gyorsulásba kezdtem(?).
De én, szeretném érezni továbbra is a párom illatát, együtt érezni a bor zamatát… nem digitális felületeken, felületesen beszélni bármiről.
Hetvenezer éve kezdődött minden.
– Meddig tartható fent a gyorsulás?
– Meddig tartható fent a kapitalizmus követelménye, az állandó növekedés?
– Hiszem, hogy a 2023-2024 évek során újabb fordulóponthoz érünk.
Bármiről is beszélünk majd, szem előtt tartjuk az ember, a társadalom érdekeit.
Nem felejtjük, hogy a kultúra és a gazdaság egymástól el nem választhatóak vagyis ez (lenne) a civilizáció.
Megvizsgáljuk, hogy a versenypiac valóban a növekedéssel kell, hogy együtt járjon?
Sose feledjük Örkény István szavait: Mindnyájan a semmiből jövünk, és visszamegyünk a nagy büdös semmibe.
Nagyon szeretnék hinni abban, hogy új reneszánsz következik, kívánom mindenkinek, készüljünk rá, szépen, kedvesen, jókedvűen!
A konferencia programjaiban, előadásaiban és beszélgetéseiben két dolgot folyamatosan figyelembe veszünk:
I.: A vizsgált piaci területeket:
Társadalom – Gazdaság – Versenypiac – Kereskedelem – Marketing – HR – Média.
II.: A konferenciának hét íve lesz, amelyeket folyamatosan beleszövünk a tartalomba:
– Globalizáció/deglobalizáció,
– Lassuló fogyasztói társadalom,
– A különböző generációk különböző szocializációjának megjelenése az attitűdökben,
– A szilánkosodó kereskedelem, marketing és média,
– Mesterséges intelligencia,
– (nem-) növekedés és (nem-) fenntarthatóság,
– Átalakuló kapitalizmus
Figyelem! Az csak a véletlen műve, hogy mind a kettő felsorolás a hetes számig megy. Mi nem vagyunk, nem lehetünk gonoszak.
De mesélni, álmodni tudunk, talán jövőt mondani is, hátha beletraffálunk.
Közösen építjük az emberi társadalmat, hogy gyermekeinknek, és unokáinknak szép élete legyen. Ugye?
Szeretnék a szemébe nézni minden utánam jövőnek, hogy amikor azt mondják: „Köszönöm”, az valóban a köszönömöt jelentse (!) és ne egy vádként süvítsen felém.
Tovább is van, mondjam még?
A konferencia műfaj: konferencia; színház; koncert és buli.
A műsortükör innen tölthető le, a teljes program PDF formátumban innen.
Hogy jól fogjuk-e érezni magunkat ezen a két napon? Ha Te is akarod, hogy jól érezd magad, akkor sikerülni is fog. Párommal, alkotó és szervező társaimmal 24 éve azon vagyunk.
Köszönöm a figyelmet.
 |
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!
