Bemutatkozás

Szubjektíven magamról.

Szerencsés ember vagyok. Sokszor jött velem szembe a szerencse… hál’ istennek sokszor megmutatta magát. Jelt adott. Sokszor el is fogadtam, és sajnos megesett az is, hogy nem vettem észre, vagy csak későn.

Rendkívül erős és biztonságos családban nőttem fel. Budapesten és Algériában töltöttem gyermek- és ifjúkoromat. Szüleimmel – bár rendkívül hamar elköltöztem tőlük – erős szálak kötöttek össze bennünket. Sokáig éltek, bőven 50 év felett voltam, amikor el kellett válnunk egymástól.
Ez a négy szó jellemző a családomra: szellemiség és humor, akarat és küzdés.
A „nem” válasza csak egy valamire jó: érveinket fogalmazzuk újra.
A hiba nem a rendszerben. van vagy másban lakozik, hanem mi, én csináltam valamit rosszul. Amit nem tudsz megváltoztatni ahhoz alkalmazkodni kell.
Így tudnám jellemezni szoros több mint fél évszázadig tartó kapcsolatunk alapjait.
Mindig sok ember vett körül, szerettem őket, azt pedig csak később tanultam, értettem meg, hogy kinek és miért kellett megbocsátanom.

Sosem akartam mást, mint televíziós lenni. Ez volt nekem az egyik első és igazi nagy szerencsém Nem kóvályogtam a döntésképtelenség éterében, elkerült a kétely, az időnket felégető „mi legyek ha nagy leszek?” dilemmája.

12 éves koromban megfogalmazhattam a vágyott utamat.

Mással sem foglalkoztam, mint fényképezéssel, matekkal, fizikával. Hanggenerátorokat és fényorgonákat építettem apám garázsában. Emiatt is döntöttem úgy, hogy egy budai gimnázium helyett a Corvin Mátyás szakközépiskolába jelentkezem, „vezeték nélküli híradástechnikus”-nak. „Milyen tévés az, aki nem ismeri a tévézés műszaki hátterét?” – gondoltam akkor. Rövid ideig egy proszektúrán is dolgoztam fotósként, a színes laborálás megtanulása végett. Mindennek ára van :-). Megtanultam vágni, kamerát kezelni.
Aztán megtanultam mindent ami a munkámhoz kellett.
Nyilván semmit sem felső fokon, de annyira igen, hogy ne lehessen megvezetni, és értsem amikor egy szakember beszél hozzám.
Jött a Magyar Televízióban töltött 16 csodálatos év: Baló György, Chrudinák Alajos, Born Ádám, Horvát János voltak a mestereim.
A Külpolitikai Szerkesztőségnek hála, járhattam a világot (a Panoráma, a Parabola és a Periszkóp című műsorokat készítettem), miközben diplomát szereztem a Filmművészetin. A ’90-es évek elején pár „korai” kereskedelmi televízió indulásánál (TV-TV, TV4, A3-Msat) voltam jelen, ahol a menedzselés mellett feladatom volt a tartalomterjesztés szervezése is; így sok „kábeles”-t ismerhettem akkoriban meg.
Persze mindig is nyughatatlan és munkaalkoholista voltam. Jutott idő a reklámfilmek gyártására, ügynökségi feladatok ellátására (reklámidőket vettem, hm, inkább felvásároltam olcsón, és eladtam- a hiányt okozva, drágábban). A reklámpiac több szereplőjével üzleti kapcsolatot tartottam fent, majd ´96-ban megalapítottam saját cégemet, a Média Hungáriát. Piacgazdasági viszonyok között, lépésről lépésre, kockáról kockára építettem fel a ma már évi 5 konferenciából (Media Hungary, Internet Hungary, Evolution, Mobile Hungary, Digitális Akadémia, Reboot Hungary, és a most indult Holtidőmédiája podcast) és egy online magazinból (Digitalhungary.hu) álló portfóliót. Időnként elkalandoztam a szakmai könyvek szerkesztésébe és kiadásába is (lásd alább).

„Egy kis „kibeszélés”.
Egyszer felhívott Ruszkai Nóra, és kritikával illetett: „Miért nem csinálsz egy tévéfesztivált? Ahol a tartalom és a minőség mérheti össze magát. Csinálj egy ilyen fesztivált Veszprémben, persze a kor követelményeinek megfelelően áthangolva.” Megcsináltuk, a szakma és az ORTT támogatásával. Eddigi zsűrielnökök voltak: Andrew G. Vajna, Gazdag Gyula, Koltai Róbert, Koltai Lajos, Ragályi Elemér, Szirtes Tamás, Szinetár Miklós, és még sorolhatnám. Aztán valakinek nem tetszett, hogy tettem a dolgom. 2009-et írtunk. Nem, bármenyire is hihetetlen, de nem a politika irányából jött a „támadás”, bár sokan szeretik a dolgokat a „politika zsírpapírjába” csomagolni, pedig csak üzleti érdekek, és emberi hiúság voltak a támadások okai mögött. Egyszer talán újra megszervezzük... :-)
Önállóságom és „szabad-akaratosságom” miatt sokszor akartak megtaposni.
Van, ami a színpadra került és köztudott lett, van ami nem.
Sosem bírtam az „individuumok-csapata”-ba lépni. ″Ha erre néztem, azok ütöttek, ha arra néztem, ezek ütöttek″.
Az elfogadás mestersége embert-próbáló feladat, valójában keveseknek adatik meg annak magas fokon való művelése.(Lásd még: egyetértek Veled, mindaddig míg azt mondod amit én”)

Volt persze más kalandozásom is, remélve, hogy értéket adhatok az embereknek, a szakmának, hiszen szerettem és szeretek a köznek adni.
Sükösd Miklóssal és Kotroczó Róberttel együttműködésben a kezdetektől majdnem 9 évig szerveztem a Hégető Honorka Alapítvány díjátadóit. Amikor ennek vége lett, jöttek az újabb gondok vagyis pofonok. A jó és a rossz emberi cselekedeteket mindig csak az érdek és az érzelem vezérli. 
Barátságok robbantak fel sunyi alkalmi érdekek miatt. Igazándiból csak a barátok tudtak bántani. Valójában csak ők tudtak.
Cinikus megjegyzés: voltak, hogy azzal „bűntettek”, hogy azt hazudták rólam, hogy megmondtam az „igazat”. Sose engedték, hogy elmondjam a valóságot. Van akinek nem lehet elmondani ... rosszul értelmezte Machiavellit :-)
De, nem felejtem, mindig voltak olyan emberek akik a bajban mellettem voltak.
Segítették munkámat, szakmailag anyagiak, és jó szóval. Ha ők nem lettek volna, nem is tudom...
De folytassuk:
2010-ben, amikor az internet már kellően elterjedt volt hazánkban, be szerettem volna mutatni, hogyan lehet ingyenesen – pontosabban minimális költségekkel – elérni akár 3 millió embert. Megszerveztem a „Legyél Te Magyarország első Netelnöke” című programot. 20 diákot 4 hónapig tanítottunk a kampányolás tudományára, kiváló szakemberekkel, mint például Wermer András, Hammer Ferenc, Borókai Gábor, Baló György, Heltai Péter és még sokan mások.

A konferencia- és fesztiválszervezés üzletágának a legfőbb alapszabálya, hogy mind tartalomban, mind kiszolgálásban olyan minőséget kell nyújtani a résztvevőknek, hogy legközelebb is eljöjjenek, sőt: másoknak is ajánlják a rendezvényeinket. E médium esetében – hadd fogalmazzak így – közvetlen kapcsolatod van a nézőiddel, a „fogyasztód”-dal. Ez jó, nagyon jó, mert sokféle gondolkodásmóddal, jellemmel találkozhatok (lásd: a tények, etika és az érdekek változó viszonya). Ha ilyen-olyan kísértések jöttek is menet közben arra, hogy a könnyebbik végén fogjuk meg a munkát, mindig azt mondtam: nemcsak a mára, hanem a következő évekre is gondolni kell. Évről évre egyre többen és többen jöttek el a konferenciáinkra.
Voltak csodálatos, jó, közepes és igazán gonosz évek.(Lásd alul egy videó link: ″Nem is annyira szép mese″ Hopp ez is 2010. A legközvetlenebb barátaim segítették támadóimat)
Talán szerénytelenség, de vállalom: mindvégig alázattal, szeretettel, már-már megszállottan, a szakma iránti szerelemmel építettem azt, amit ma „Média Hungária konferenciairodának” nevezünk. sosem egyedül értem el amit el tudtam érni. Ehhez kellet a párom, a kollégáim, a barátaim és a támogatóim.
Ezt nem lehet egyedül csinálni, ez nem egy one man show. Ne feledjük, és nem felejtem.
E sorok olvasói közül szinte mindenkivel személyesen is ismerjük egymást, vagy vannak közös barátaink, így könnyű ellenőrizni: szeretem a jó dolgokat, szeretek élni, szeretek jól élni, de a konferenciák és egyéb események szervezése nekem mindig többet jelentett egyszerű bevételi forrásnál – a gyerekeim mellett az életem fő művének tekintem őket.
Hogy miből lehet látni, hogy egy-egy produkció sikeres?
A növekvő létszámokból, valamint abból, hogy többen is voltak, akik magukénak érezték az enyémet :-)

A pandémia alatt sem engedettem meg magamnak a tétlenséget, és szerencsémre megint voltak segítőim, barátaim és támogatóim.: elindult a Reboot Hungary és a Holtidőmédiája podcast, illetve a Media-Digital Hungary online konferenciával és az Internet Hungary konferenciatévével léptem színpadra azzal a céllal, hogy a bezárkózás időszakában is együtt maradjon a szakma, és persze a barátok is, és hogy ne maradjunk tétlenek.

Boldog ember volnék? Ennyi dicsekvés után mi mást írhatnék?! Persze, nagyon az vagyok.
Azt teszem, amit szeretek, saját utamat járom és közben igyekszem hatni. 
Megtanultam sok emberrel tartani a kapcsolatot. De megtanultam akár egyedül lenni, amikor úgy hozta a sors, hogy az erősebb ember rágalmának jobban hittek mindazok, akik ″azoktól″ függtek :-) . Nem haragszom. Már nem.

Megosztó lennék? Persze, egyértelműen, hál’istennek. Talán így jobban hatok.
A kreatív élet és a „sodrásba kerülés” nem mindig határolódnak el egyértelműen egymástól.
A saját válaszaimat ismerem. Minden másra meg ott a pletyka :-)

Hit és türelem. Nem mondom, hogy sikerült mindig betartanom, de törekedtem, törekszem rá.

Interjúk:

Interjúk I.(Merész voltam, nem féltem még Tőle sem) : https://onbrands.hu/marka-es-trend/2019/12/interju/csermely-akos?fbclid=IwAR2MQCAAuQZ-5tdrf4xYAwUp5p652F544penHhARlIVZXrLt2euc3xfZZb4

Interjú II. Hogyan lehetsz a változások győztese? https://igenyesferfi.hu/uzlet-siker/hogyan-lehetsz-a-valtozasok-gyoztese.php

Interjú III. (Addig jó amíg másolnak) : https://igenyesferfi.hu/interjuk/addig-jo-amig-masolnak-akkor-egy-lepessel-a-konkurencia-elott-vagy.php

Interjú IV. Hajt a küzdőszellem: http://www.mediapiac.com/marketing/Csermely-akos-Hajt-a-kuzdoszellem/114385/

Podcast: https://felforgatok.simplecast.com/episodes/a-siker-egyik-fokmerje-az-hogy-mennyien-utalnak

Előadásom a digitalizációról 8media Hungary nyitó előadás): https://www.youtube.com/watch?v=nuB0CHzLi5g&list=PLIKo7tRKML36Fw3TaPf9Iik-_ufaQw13Y&index=2&t=7s
Előadásom a versenyről:

Egy nem is annyira szép mese: https://www.youtube.com/watch?v=AbzRW23A9IY&t=2s

Publikációk:
Szakmai írások napi- és szakmai lapokban (Digital Hungary, Kreatív-Média Hungária)

Könyvek:
A média jövője I. tanulmánykötet szerkesztője (1999. december)
A hír-értékei - tanulmánykötet szerkesztője (2001. február)
A média jövője II. Tanulmánykötet szerkesztője (2002. február)
Írások az internet és média világából (2002. december)
PRopaganda (2004. május)
Konvergencián innen és túl - Digitális jövőképek (2004. november)
A közszolgálatiság újrafogalmazása a digitális forradalom küszöbén (2005. szeptember)