Kinek vagy minek a hatására kezdtél el zenét tanulni?
Győri zenész családból származom, így születésemtől fogva jelen volt a zene az életemben. Az otthoni légkörből természetesen adódott, hogy hangszereken tanuljak, énekeljek, bármilyen módon zenéljek.

Miért döntöttél úgy, hogy karmester leszel? Játszol egyébként hangszereken?
Az mindig is egyértelmű volt, hogy a zenével szeretnék foglalkozni, sosem gondolkodtam más hivatáson. Mindkét szülőm zenekarban játszó zenész, illetve zenetanár, ennek ellenére első hangszerem egy a zenekarban ritkán előforduló hangszer, a zongora volt. Később ütőhangszereken, azon belül főleg dobokon játszottam, illetve a kórusvezetés kapcsán komolyabban foglalkoztam énekléssel is. A tudatos, karmesteri pályára való készülés viszonylag későn kezdődött, de ennek ötlete eredetileg első zongoratanárnőmnek, Spiegel Marinka néninek köszönhető. Egy zongoraórán felkészülésbéli hiányosságaimat felismerve megjegyezte: „Igaz, nem gyakoroltál eleget, de látszik, hogy világos elképzelésed van a darabról, és erős benned a formálási hajlam, elgondolkodhatnál a karmesteri pályán.” Onnantól kezdve ez ott motoszkált bennem, majd később erős ambícióvá formálódott.

Interjún kívül említetted, hogy egy karmester egyben osztályfőnök is. Mi a legnagyobb kihívás számodra egy zenekar irányításában?
A karmesterség egy rendkívül összetett hivatás, melyhez nagyon sok tényező összeállására van szükség. Nem elég a rátermettség, a szakmai felkészültség, vagy a technikai biztonság, hiszen a karmester hangszere nem egy instrumentum, hanem a hús-vér emberekből álló zenekar. Így elengedhetetlen bizonyos adottságok, vagy tanulható képességek birtoklása.
A karmester egyben pszichológus, szociálisan érzékeny, karizmával, empátiával és vízióval rendelkező jó vezető. Pragmatikus építkező, stratéga, interpretátor, motivátor, zenetudós, zeneszerző, hangszerelő, kicsit énekes és zenekari művész is. Ezek a képességek mind azért szükségesek - mint ahogy azok majdnem minden más vezető pozícióban is-, hogy az ember össze tudja fogni, egységesíteni tudja a zenekarban játszó zenészeket és a tőlük érkező impulzusokat. Így akár használhattam volna a feladatkör szemléltetésére az osztályfőnök helyett a futball-edző párhuzamot is, de előbbi jobban kifejezi számomra az emberekkel való bánásmód fontosságát. Számomra ez az aspektus a legszebb része, de a legnehezebb is a mi szakmánknak.

A művészi interpretáció során honnan inspirálódsz, mi alapján hozol döntéseket a zeneművel kapcsolatban?
A kérdésre adott válasz nagyon sokrétű lehet, de minden esetben megkerülhetetlenek a felkészülési folyamat bizonyos lépcsői. A karmester jó esetben nem csak azért áll a zenekar előtt, hogy az együttjátékot szinkronizálja, elsődleges feladata a zenészek elképzeléseinek összefogásával egy egységes értelmezés elérése. Az interpretáció jogát így csak akkor érdemli meg, ha a darabról alkotott víziója logikus, organikus, követhető, tudatos, meggyőző, és minden zenész számára összeegyeztethető az előtte nyitott szólamkottába írt információkkal. Ahhoz, hogy az ember ezeknek az elvárásoknak maradéktalanul megfeleljen, az első és legfontosabb lépcső a zenemű, és annak hangok mögé rejtett mély üzenetének megértése. Alapos elemzői munka során meg kell érteni a darab struktúráját, a témák, harmóniák, motívumok működési elvét, illetve definiálni kell a zeneszerző által leírt zenei utasítások jelentését. Úgy kell ezt elképzelni, mintha az ember alkatrészekre szedne egy autót, hogy megtudja, mitől megy. Ezután következik a kreatív folyamat, maga az interpretáció. Hogy rakom össze a zenészek segítségével újra ezeket az elemeket, hogy a végén egy működőképes autót kapjak, és a hozzáadott értékek ellenére az eredetihez hasonló jármű készüljön? Ekkor dönt a karmester tempóról, karakterről, artikulációról, hangerőről, hangszínről, arányokról, és a zenemű minden egyéb paraméteréről, természetesen mérlegelve az adott zenekar adottságait is. Eközben a kreatív folyamat közben mindig fontos számomra, hogy a művet el tudjam helyezni kontextusban, így sokat foglalkozom a darab korabeli történelmi, autobiográfiai kapcsolódásaival, szeretem összehasonlítani az adott a zeneszerző más műveivel, minden elérhető információt megpróbálok felkutatni korabeli előadói gyakorlatról és a darab lehetséges értelmezéseiről is.

Van olyan általad dirigált mű, ami valamilyen formában számodra kiemelten fontos?
Szerencsés vagyok, mert mindig az az aktuális kedvenc darabom, amivel éppen dolgozom. Ennek ellenére vannak olyan művek, melyek kiemelt fontosságúak számomra, vagy személyes kötődés miatt, vagy az üzenetük miatt. A Junior Príma Díj üveglapjára a saját kérésemre Brahms Haydn-variációinak kezdőoldala került. Ez a darab egyszerre képviseli számomra a maradandó értékekhez való visszanyúlást és az értékteremtést, aminél nem lehet fontosabb feladata egy karmesternek.

Milyen érzés elnyerni a Junior Prima Díjat?
Bár több jelentősebb nemzetközi díj birtokosának mondhatom magam, a Junior Príma Díj mégis egy különösen fontos mérföldkő eddigi pályafutásom során. Ez a legjelentősebb elismerés, amit ma egy fiatal művész Magyarországon átvehet, így óriási megtiszteltetésként élem meg. Emellett - végignézve a szakmai zsűri és elődeim névsorát – komoly ösztönzés is, hogy a megkezdett úton tovább haladva őrizzem a magyar zenei értékeket. A díj eszmei értéke, illetve anyagi vonzata mellett egyfajta visszajelzés is számomra a szakmai élet részéről, ami rendkívül sokat jelent számomra, hisz legjelentősebb szakmai sikereimet az elmúlt években külföldön értem el. Csak az elmúlt időszakban kezdett el feltűnni a nevem az itthoni zenei életben.

Mennyi áldozattal jár a különféle eredmények elérése?
Abban a korban élünk, amikor Santiago de Compostellába való megérkezés élményét szeretnénk megkapni, de lehetőleg az El Camino végigjárása nélkül. Holott maga az addig megtett út a lényeg, minden tévúttal, sérüléssel, fáradtsággal, örömmel, bánattal és mindenek előtt, áldozattal együtt. Az okozza a revelációt. Fontos, hogy legyen idő az elmélyülésre, az újra-bejárásra, a kételyre, és ne csak a rögtön működő, komfortos megoldásokra törekedjen az ember. Sok áldozattal jár természetesen bármit is elérni a szakmában, de nem feltétlenül érzi ezt az ember, ha a munkája a hivatása és hobbija is egyben. A belefektetett energia és idő mindig többszörösen térül meg a végeredményben.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve, van olyan szakmai kihívás, díj stb., amit mindenképpen el akarsz érni?
A karmesterség tapasztalatorientált szakma, nem véletlenül szokták mondani, hogy a jó karmester 50 fölött kezdődik. Én 29 évesen, a pályám elején még csak az első lépéseket tettem meg ezen az úton, ezért nehéz látni, hova vezet ez az irány. A díjak, nagy nevű zenekarokkal való közös munka, a sikerek persze fontos lépcsők, és nagyon jól mutatnak az életrajzban, de elsősorban nem ezek motiválnak. A művész célja mindig az, hogy nyomot hagyjon, örökérvényűt alkosson, hogy elérjen embereket, a művészetén keresztül hatni és adni tudjon, legjobb esetben pedig katarzist tudjon elérni. Hogy ez végül milyen szinten, milyen platformon valósul meg, gyakorlatilag mindegy. Így nem is kívánhatnék mást magamnak a következő években, mint hogy megtaláljam azokat a zenekarokat, ahol ezeknek a céloknak az eléréséhez minden adott.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!