Az általánosan elfogadott definíció szerint az aszexuális személy egyáltalán nem érez szexuális vonzalmat - írja a mindsetpszichologia.hu. Fontos viszont kiemelni, hogy itt nagy szereppel bír az önbevallás, mivel a magukat aszexuálisnak vallók nem ugyanazok, mint akik orvosi értelemben véve lettek aszexuálisnak nyilvánítva, például mentális betegségük vagy testi fogyatékosságuk okán, esetleg egyszerűen már elérték azt a kort, mikor a szexuális mozgatóerő lecsökken.

Ezzel szemben a demiszexualitás egy olyan szexuális orientáció, melyben az egyén csak azokkal szemben érez szexuális vonzerőt, akikkel érzelmi kötődése is van.

Az ilyen egyének nem élnek át elsődleges – a fizikai megjelenéshez kapcsolódó – vonzerőt, hanem egy másodlagos, mély érzelmi vonzódást megtapasztalva tudnak csak vágyat érezni.

Ezen felül azt figyelhetjük meg, hogy bár a demiszexuális közösség el akarja határolni magát a szexuális konzervativizmus képétől – mely szerint az elfogadható és példaértékű szexuális aktus nem mentes az érzelmi elköteleződéstől –, gyakran mégis összefüggés figyelhető meg a demiszexualitás és a hagyományosan nőkre rótt szexuális elvárások között.

Talán furcsa lehet első olvasatra, hogy valakinek az érzelmek ennyire kiemelt jelentőségűek, ám egyáltalán nem ritka, hogy valaki egy elvontabb fogalom mentén éljen meg vonzalmat. A szapioszexuálisok a magas intelligenciát tartják a legattraktívabb tulajdonságnak, viszont fontos kiemelni, hogy nem a lehetséges előnyök miatt, amit megtapasztalhatnak egy ilyen partner által (például jobb munkalehetőségek vagy biztonságosabb kapcsolati háttér), hanem önmagában az intelligencia izgatja őket.

Hajlamosak vagyunk a romantikus és a szexuális vonzalmat összemosni, mivel kultúránk azt sugallja – például a romantikus filmek cselekményein keresztül –, hogy a szexualitás, a vágy és a romantikus szerelem annyira szorosan összekapcsolódnak, hogy szinte lehetetlen számunkra elkülöníteni őket egymástól.

Amennyiben tekintettel vagyunk arra, hogy a két vonzódás két különböző spektrum, helyet hagyunk a még pontosabb meghatározásoknak. Bár a „címke” szóval óvatosan kell bánni, jelen esetben hasznos lehet, ha el tudunk különíteni adott kategóriákat a romantikus vonzalom mentén (például heteroromantikus, biromantikus, homoromantikus vagy pánromantikus), és ehhez hasonlóan a szexuális vonzalom oldalán is megjelenhet egy szex-orientáltabb aspektus (mondjuk az általános szexualitás, az aszexualitás vagy a jelenleg vizsgált demiszexualitás).

Ha kiterjesztjük a jelenleg meglévő keretünket ezekkel a címkékkel, elkezdhetjük megérteni azt az új keletű gondolatot, hogy az életben egy adott személy több lehetséges konfigurációval rendelkezhet számos paraméter mentén, és nem csak egyetlen monolitikus szexuális irányultság létezik.

Egy tanulmányban fiatal monogám párokat kértek fel a jelenlegi partnerükhöz és a hozzá kapcsolódó érzéseikhez kapcsolódó kérdőív kitöltésére. A vizsgálat alatt a párok tagjait egy szobában helyezték el, de megfelelő távolságra, és olyan kérdésekre kellett válaszolniuk, mint hogy milyen problémák vannak a kapcsolataikban, milyenek voltak a korábbi párkapcsolataik, de előkerültek felszínesebb témakörök is, mint például a flörtölés, incselkedés egymás között, végül pedig az első randevújukat kellett felidézniük.

Amikor a párokat és a testbeszédüket elemezték, az interakciók alatt azt találták, hogy különböző testi gesztusok halmaza jelent meg a romantikus szerelemhez kapcsolódva (randevúra való visszaemlékezés) és a szexuális vágyra vonatkozva (flörtölés). Azok a résztvevők, akik inkább a romantikus kapcsolatot élték meg, többet mosolyogtak, billentették meg a fejüket vagy többször hajoltak a párjuk felé. Ezzel szemben a másik csoportba sorolható személyek a szájukat harapdálták, az ajkukat nyalogatták vagy érintették meg, esetleg nyújtogatták a nyelvüket. Az a megállapítás, hogy a testünk ennyire máshogy képes reagálni a két érzésre, azt bizonyítja, hogy valójában a romantika és a szexualitás mennyire természetesen válik el bennünk.

Mivel a legjelentősebb akadémiai tárhelyekben nem találhatók kifejezetten a demiszexualitással foglalkozó cikkek, elmondható, hogy a kutatások még hiányosak, és leginkább interjúkból következtethetünk az ezen csoportba tartozó személyek élményeiből és tapasztalataiból táplálkozva. Így lehet a legpontosabban körüljárni, hogyan élik meg a vizsgált személyek a másságukat úgy, hogy sokszor még sötétben tapogatóznak. Másságról beszélünk, hiszen nem pusztán arról van szó, hogy túlságosan válogatósak lennének, hanem egyszerűen nem ugyanazok az tényezők aktiválnak bennük izgalmat, mint a társadalom egy viszonylag nagy részében. A teljes cikk itt folytatódik.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!